Idén is a
megszokott időben, az augusztus 20-i héten szerveztük meg a
missziókonferenciát. Terveink szerint a Miskolci Gyülekezet szolgálatához
kapcsolódtunk volna, ahol a Miskolci Egyetem területén foglaltunk szállást és
konferenciai helyszínt. Ugyanakkor a városban is számos programot szerettünk
volna megszervezni. Isten azonban egy olyan tapasztalatot engedett meg, amely
valamennyiünk számára emlékezetes marad. Az utolsó előtti héten jutott
tudomásunkra, hogy ugyanarra a helyszínre az egyetem vezetése engedélyezett egy
rockfesztivált is, ami teljességgel lehetetlenné tette volna a mi programunk
lebonyolítását. Súlyos választás elé kerültünk: Mondjuk le a
missziókonferenciát, vagy szervezzük át egy másik helyszínre?
Bár
elég kevesen hittek benne - mi magunk is kétkedtünk, hogy sikerül-e - de ez
utóbbi mellett döntöttünk. A helyszín kézenfekvő volt, hiszen van nekünk is egy
megújulóban lévő Konferenciai Központunk Balatonlellén. Amikor munkatársaink
egyesével minden jelentkezőt felhívtak, akkor értettünk meg újból, Isten egy
rossz dolgot is jóra tud fordítani. Testvéreink nagy-nagy lelkesedéssel
fogadták a hírt, és az utolsó napokban még többen jelentkeztek. Így teljesen
megtelt a Konferenciai Központunk, még sok-sok külső szállást is igénybe
kellett venni.
A
konferencia alatt Armando Miranda testvér, a Generál Konferencia alelnöke
vezetett bennünket reggel és este, hogy mindennapi éltünkben hogyan
tapasztalhatjuk meg Isten szeretetét, és hogyan erősödhetünk, újulhatunk meg a
vele való kapcsolatunkban. Testvérünk közvetlensége, ahogyan minden alkalommal
megénekeltette a hallgatókat, mindannyiunk számára örömtelivé tette a hetet.
Igehirdetéseivel a Szentírás tanulásának örömére, elhívásunk bizonyossága felől
való megerősödésre, lelki betegségünk orvosságára, küldetésünk megújításának
fontosságára hívta fel figyelmünket. És természetesen az imádság, a közösség
erejének megtapasztalása volt a hét hangsúlya. Mindez pedig az egyház
szolgálatának legfontosabb oka és célja érdekében: a misszióért.
Reggelenként
imatapasztalatok, esténként pedig missziós tapasztalatok segítettek a
résztvevőknek, hogy újból és újból átéljük, Isten elhívása megújít bennünket.
A
fiatalok, a gyermekek és az idősebbek is sok-sok lelki és testi felüdülést,
megújulást nyújtó program közül választhattak.
Csak
hálásak lehetünk Istennek azért, hogy adta a lehetőséget az együtt töltött hét
áldásainak megtapasztalására. Köszönettel tartozunk minden szervezőnek,
résztvevőnek és a Konferenciai Központ dolgozóinak.
Ócsai Tamás
|