oldal 1 / 2 Interjú Czinkota Andrással
Cinkota András Névjegy
Név: |
Czinkota András |
Születési idő: |
1961. október 22. |
Lakóhelye: |
Debrecen |
Családi állapot:
|
nős |
Gyermekei: |
két felnőtt lány, Orsolya és Szilvia |
Iskolai
végzettsége: |
Sola Scriptura Teológiai Főiskola,
lelkész szak |
A Hetednapi Adventista Egyház Tiszavidéki Egyházterületének
bizottsága meghívására Czinkota András június 1-től a gyulai lelkészi körzetben
kezdi meg szolgálatát. Testvérünk feleségével együtt áprilisban hitvallástétellel
csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyház Józsai Gyülekezetéhez. András
korábban a Keresztény Advent Közösség országos egyháztitkáraként, s az
egyházból való távozásáig felszentelt lelkészeként szolgált. Munkájához
tartozott az egyház könyvkiadásának irányítása, amit nyolc éven át eredményesen
végzett.
- Kérlek, beszélj arról, hogy a Keresztény Advent Közösségben mely
területeken szolgáltál, milyen jellegű munkákat végeztél?
- 1987-től kerültem segédlelkészi
állományba. 1988-tól önálló körzetet kaptam Telkibányán, ahol 1994-ig
szolgáltam, a lelkésszé szentelésem is itt történt 1992-ben. A felszentelésemet
követően 1992-től a KERAK Északkelet-magyarországi kerületének, majd 1994-től a
Békés-Csongrád megyei kerületének vezetésére kaptam megbízást. A körzet valamennyi
gyülekezetének felszentelt lelkésze voltam 2007. március 31-ig. 1999-től
vezettem a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadót, miközben 2001-től a főszerkesztői
feladatokat is elláttam. 2001-től 2005-ig az előbb leírt szolgálataim mellett országos
egyháztitkár voltam.
- Mikor és miért döntöttétek el, hogy a Hetednapi Adventista Egyházhoz
csatlakoztok?
- Közel egy évtizede szilárd
belső látásként fogalmazódott meg bennem, hogy Isten világszéles művét elkötelezett
adventhívőként nem csak hitvallás szintjén akarom támogatni. Számomra az utolsó
időkre vonatkozó próféciákban való hit azt jelenti, hogy teljes sorsközösséget vállalok
Isten küzdő egyházával. Különböző megbízatásaimnak köszönhetően 1992-től voltam
tagja a KERAK egyházi ügyeit koordináló vezető testületnek, így egyre mélyebb
összefüggéseiben láthattam, élhettem át a magyarországi adventizmus áldatlan
széttagoltságát. Láttam az erő, az anyagi javak szétforgácsolódását, lelkészek,
gyülekezetek és sokszor családok egymással való szembefordulását, miközben
Jézus visszajövetelének jelei egyre hangosabban hirdették/hirdetik annak
szükségszerűségét, hogy a testvéri jobbot mielőbb meg kellene keresni, és azt
az összetartozás szilárd vágyával megragadni. Elhatározásom szerint, addig
maradtam a helyemen, amíg a meggyőződésemnek megfelelően jó lelkiismerettel,
testvéreim bizalmát élvezve végezhettem a szolgálatomat. 2006 vége, 2007 eleje
hozta el azt az időt, amikor úgy éreztem, döntenem kell, „a hogyan tovább?" kérdésben. Ekkor kerestem meg ifj. Szöllősi
Árpád lelkésztestvért azzal a kéréssel, hogy szeretném a Hetednapi Adventista
Egyházzal formailag is rendezni a kapcsolatomat és kértem a felvételem a Józsai
Gyülekezetbe. Külön öröm és Istennel szerzett tapasztalat volt, hogy bár a feleségemmel
jó előre megbeszéltük: a „hovatartozás" kérdésében ki-ki maga dönt, mégis
egy-két nap különbséggel, egymástól függetlenül, de gyakorlatilag mégis egyszerre
hoztuk meg életünk „nagy döntését".
- Sokak előtt ismert, hogy évek óta munkálkodtál a két egyház közötti
párbeszéd erősítésén. Mit gondolsz, döntéseddel, hogy csatlakoztál a
világközösséghez, megszakad a kommunikáció, vagy esetleg újabb lendületet vesz?
- A békési körzetben Kovács
László testvérrel közösen szerveztük meg azt az adventista „egyházközi" bibliakört,
amelynek tagjai - hovatartozástól függetlenül - mindazok a helyben szolgáló
lelkészek, presbiterek és laikus tagok voltak, akik jó lelkiismerettel fel
tudták vállalni, hogy leüljünk egy asztalhoz, megismerkedjünk, igei kérdésekről
beszélgessünk, kifejezzük az egymás iránti megbecsülésünket, illetve közös
célokat fogalmazzunk meg. Így merült fel egy közös szervezésű bibliakonferencia
igénye, amelyet 2007 őszére tervezünk. Én a továbbiakban kész vagyok arra, hogy
a KERAK-tól való távozásomat érintő elvi kérdésekre válaszoljak akár személyes
beszélgetések alkalmain, akár gyülekezetek előtt, ha a testvérek azt
szükségesnek látják és meghívnak a témát érintő testvéri órára. Rendíthetetlenül
hiszek abban, hogy Istennél már kész a megoldás a magyarországi adventhívők
közötti „nagy találkozásra". Vágyom arra, hogy ez az idő mielőbb elérkezzen és a
csatlakozásom a világközösséghez is ezt a végső célt munkálhassa.
- Hogyan értékeled a Hetednapi Adventista Egyháznak azt a döntését,
hogy lelkészként alkalmaz téged a Tiszavidéki Egyházterületen?
- A lelkészi szolgálatra való
felkérést megtiszteltetetésként fogadom. Számomra a „meghívás" annak a kifejezése,
hogy az egyház bennem a hittestvért, a szolgatársat látja, és nem egy
„ellenmozgalom" volt vezetőjét. Szívem vágya, hogy az új szolgálati területemen
jó lelkiismerettel, Isten vezetését tapasztalva élhessek testvéreim és az
egyház áldására.
Rácz Sándor Béla
|