oldal 2 / 2
A lelki ajándékok jelentősége
Közös szolgálat. A Szentírás nem támasztja alá azt a
véleményt, hogy a papságnak kell szolgálnia, a tagság pedig tétlenül üljön, és
arra várjon, hogy táplálják. Lelkészekből és tagokból tevődik össze az egyház,
„Isten népe" (1Pt 2:9). Közösen felelősek az egyház jólétéért és
eredményességéért. Együtt kell dolgozniuk, mindenkinek a maga Krisztus adta
ajándékai szerint. A különböző ajándékok különböző feladatok és szolgálatok
teljesítését eredményezik. Mindnyájan együttesen végzik a bizonyságtevést, hogy
kiterjesszék Isten országát, és felkészítsék a világot a Megváltóval való
találkozásra (Mt 28:18-20; Jel 14:6-12).
A papság szerepe. A lelki ajándékokról szóló tanítás
felelőssé teszi a lelkészt a gyülekezet kiképzéséért. Isten apostoloknak,
prófétáknak, evangélistáknak, lelkipásztoroknak és tanítóknak hívott el
embereket, hogy felkészítsék népét a szolgálatra. „A lelkészek ne végezzék azt
a munkát, ami a gyülekezet feladata. Ha ezt teszik, túlterhelik magukat, és
meggátolnak másokat feladatuk végzésében. Tanítsák meg a lelkészek a tagokat,
hogyan dolgozzanak a gyülekezetben és a társadalomban."[5]
Az a lelkész, aki nem
kapta meg a tanítás ajándékát, ne pásztorként, hanem Isten művének más
területén szolgáljon.[6] Isten terve akkor valósul meg az
egyházban, ha lelkészei készek és képesek a tagokat megtanítani arra, hogyan
használják Isten adta ajándékaikat.
Az ajándékok és a
misszió. Isten
a lelki ajándékokat az egész egyház javára adta, nemcsak azok számára, akik a
lelki ajándékokat kapják. És ahogy a megajándékozott nem a maga számára kapja
az ajándékot, az egyház sem a maga számára kapja az ajándékok összességét.
Isten azért áldja meg az egyházat ajándékokkal, hogy felkészítse küldetése
elvégzésére, a világ evangélizálására.
A lelki ajándékok nem a
jól végzett munka jutalmai, hanem Isten eszközei a munka jó végzéséhez. A Lélek
rendszerint az egyén természetes képességeivel összeegyeztethető lelki
ajándékokat ad, bár a természetes adottságok önmagukban nem lelki ajándékok.
Csak az újjászületett embert tudja a Lélek megeleveníteni. Újjá kell születnünk
ahhoz, hogy lelki ajándékokat kaphassunk.
Az egység a
különbözőségben, nem egyformaság. Egyes keresztények a többi hívőt magukhoz hasonlóvá akarják
tenni. Ez az emberi elgondolás nem Istené. Az ajándékok kiegészítő jellegét
mutatja az a tény, hogy a gyülekezet a lelki ajándékok különbözősége ellenére
is megőrzi egységes voltát. Azt jelzi, hogy Isten egyházának fejlődése minden
egyes tagon múlik. Isten azt akarja, hogy az egyházon belül minden ajándék,
szolgálat és tevékenység egyesüljön azon az alapon, amelyet az egyház a
történelme során lefektetett. Jézus Krisztusban, a fő szegletkőben „az egész
épület szép renddel rakattatván, nevekedik szenttemplommá az Úrban" (Ef 2:21).
Bizonyságtevés - az
ajándékok rendeltetése. A hívők különböző ajándékokat kapnak, jelezve azt, hogy
mindenkinek egyénre szabott szolgálata van. De minden hívőnek tudnia kell,
hogyan tegyen hitéről bizonyságot, hogyan mondja el, mit hisz, és hogy Isten
mit tett az ő életében. Minden egyes ajándékot, bármi legyen is az, Isten abból
a célból ad, hogy birtokosát képessé tegye a bizonyságtevésre.
A lelki ajándékok
felhasználásának elmulasztása. Azoknak a hívőknek, akik nem hajlandók használni
lelki ajándékaikat, nemcsak azt kell meglátniuk, hogy ajándékaik elsorvadnak,
hanem azt is, hogy örök életüket kockáztatják. Jézus aggódó szeretettel és
komolyan figyelmeztet, hogy az a szolga, aki nem használja tálentumát, semmivel
sem jobb, mint „a gonosz és rest szolga", aki eljátszotta örök érvényű jutalmát
(Mt 25:26-30).[7] A hűtlen szolga önként
megvallotta, hogy mulasztása szándékos és előre megfontolt volt. Ezért viselnie
kellett mulasztásáért a felelősséget. „Az ítélet végső nagy napján a nagy Bíró
a gonosztevők közé sorolja azokat, akik kitérve az alkalmak elől, csak
sodródtak, és lerázták magukról a felelősséget."[8]
A lelki ajándékok felismerése
Azoknak a tagoknak, akik
eredményesen akarnak a gyülekezet missziójába bekapcsolódni, ismerniük kell ajándékaikat.
Az ajándék olyan, mint az iránytű, amely birtokosát a szolgálat és a teljes
élet öröme felé irányítja (Jn 10:10). Amilyen mértékben „nem akarjuk (vagy
elmulasztjuk) felismerni, fejleszteni és használni képességeinket, a gyülekezet
annyival szegényebb, mint amilyen lehetne. Kevesebb, mint amilyennek Isten
tervezte."[9]
Lelki ajándékaink
felismerésének folyamata[10] az
alábbiak szerint jellemezhető:
Lelki felkészülés. Az apostolok buzgón imádkoztak
azért, hogy olyan szavakat mondjanak, amelyek a bűnösöket Krisztushoz vezetik.
Félretették nézeteltéréseiket és az elsőbbség utáni vágyat, ami előzőleg
elválasztotta őket egymástól. Bűneik megvallása és a bűnbánat Krisztussal
szoros közösségbe vonta őket. Azoknak is, akik ma fogadják el Krisztust, így kell
felkészülniük a Szentlélek keresztségére.
A Lélek keresztsége nem
egyszeri esemény; naponta megtapasztalhatjuk.[11] Könyörögnünk kell az Úrhoz ezért a
keresztségért, mert ez ad erőt az egyháznak a bizonyságtevéshez és az
evangélium hirdetéséhez. Ehhez az szükséges, hogy állandóan alárendeljük az
életünket Istennek, teljesen Krisztusban maradjunk, és bölcsességet kérjünk
tőle képességeink felismeréséhez (Jak 1:5).
A Szentírás
tanulmányozása. Ha
imádkozva tanulmányozzuk azt, amit az Újtestamentum a lelki ajándékokról tanít,
akkor a Szentlélek megmutatja, milyen szolgálatot szánt nekünk. Fontos hinnünk,
hogy Isten legalább egy képességet adott nekünk, amit az Ő szolgálatában kell
használnunk.
Készség a
Gondviselés vezetésének elfogadására. Nem nekünk kell használnunk a Lelket, hanem Ő
használ bennünket, mert Isten az, aki népében „ébreszti... az akarást és a
cselekvést is, az ő tetszésének megfelelően" (Fil 2:13 - új prot. ford.).
Kiváltságunk, hogy a szolgálatnak abban az ágában dolgozhatunk, amelyet a
gondviselő Isten megmutat. Alkalmat kell adnunk Istennek arra, hogy másokon
keresztül vegye igénybe a segítségünket. Készen kell állnunk arra, hogy a
gyülekezetben jelentkező szükségletek szerint cselekedjünk. Ne féljünk
megpróbálni új dolgokat, és nyugodtan tájékoztathatjuk a segítségünket
igénylőket tálentumainkról és tapasztalatainkról.
Minősítés az egyház
részéről. Mivel
Isten ezeket az ajándékokat egyháza építésére adja, ezért ajándékaink
minősítése végső soron Krisztus testének feladata, és nem a saját érzéseinké.
Az ember sokszor nehezebben ismeri fel a saját képességeit, mint másokét.
Nemcsak meg kell hallgatnunk, amit mások mondanak a képességeinkről, hanem az
is fontos, hogy felismerjük és elismerjük azokat a képességeket, amelyeket Isten
másoknak adott.
Nincs annál lelkesítőbb és
boldogítóbb tudat, mint az, hogy a Gondviselés által nekünk szánt helyet vagy
szolgálatot betölthetjük. Mennyi áldásban van részünk, ha Isten szolgálatában
használjuk azt a képességet, amit Krisztus a Szentlélek által adott nekünk!
Krisztus nagyon szeretne kegyelmi ajándékaiban részesíteni bennünket. Fogadjuk
el hívását ma, és lássuk meg, mit tehetnek ajándékai a Lélekkel betöltött
életben!
Lábjegyzet
1.
|
|
Lásd például White: Krisztus példázatai, 224-225.
oldal. Nem mindig tudunk könnyen különbséget tenni a természetfölötti, az
öröklött és a szerzett képességek között. Sokszor úgy tűnik, hogy a Lélek
által vezetett emberekben ezek a képességek egybeolvadnak.
|
2.
|
|
Lásd Richard Hammill: „Spiritual Gifts in the Church
Today", Ministry, 1982. július, 15-16. oldal
|
3.
|
|
A szeretet a legtágabb értelemben Isten ajándéka, mert
minden jó ajándék tőle jön (Jn 1:17). A szeretet a Lélek gyümölcse (Gal
5:22), de nem olyan értelemben lelki ajándék, hogy a Szentlélek csak egyes
hívőknek adja, és nem valamennyiünknek. Mindenkinek szól az, hogy
„igyekezzetek a szeretetre" (1Kor 14:1, új prot. ford.).
|
4.
|
|
SDA Bible Commentary, jav. kiad., 6/778. oldal
|
5.
|
|
White, „Appeals for Our Mission" in Historical Sketches
of the Foreign Missions of the Seventh-day Adventists (Basel,
Switzerland: Imprimeria Polyglotte, 1886), 291. oldal. Vö. Rex D. Edwards, A
New Frontier - Every Believer a Minister [Mountain View, CA; Pacific Press,
1979], 58-73. oldal).
|
6.
|
|
Vö. J. David Newman, „Seminar in Spiritual Gifts",
kiadatlan kézirat, 3. oldal
|
7.
|
|
Ennek az állapotnak a komolyságáról lásd White, „Home
Discipline", Review and Herald, 1882. június 13. [1] oldal
|
8.
|
|
Bible Commentary, jav. kiad., 5/511. oldal
|
9.
|
|
Don Jacobsen, „What Spiritual Gifts Mean to Me", Adventist
Review, 1986. december 25., 12. oldal
|
10.
|
|
Lásd Roy C. Naden,Discovering Your Spiritual Gifts (Berrien
Springs, MI; Institute of Church Ministry, 1982); Mark A. Finley, The Way
to Adventist Church Growth (Siloam Springs, AR; Concerned Communications,
1982); C. Peter Wagner, Your Spiritual Gifts Can Help Your Church Grow (Glendale,
CA; Regal Books, 1979)
|
11.
|
|
White:Az apostolok története, 33-34. oldal;
White, Counsels to Parents, Teachers and Students (Mountain View, CA; Pacific
Press, 1943), 131. oldal
|
|