A mellnagyobbító műtétek manapság a legnépszerűbb szépészeti beavatkozások közé tartoznak. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem veszélytelenek és nemcsak a beültetett szilikon betétek esetleges szivárgása miatt, hanem pszichésen is. Kimutatták, hogy az ilyen műtéten átesett nők körében a beavatkozás utáni 10. évtől ugrásszerűen megnő az öngyilkosságok száma, mintegy megháromszorozódik. Ugyanez a 45 éves kor felett műtötteknél hétszeres növekedést mutat. Egyébként a mellimplantátumos nők gyakrabban válnak az alkohol vagy a kábítószerek rabjává is. A szakemberek szerint ez a jelenség nem közvetlenül mellműtét miatt van. Feltehető, hogy a mellnagyobbítást választó nők jelentős része már korábban lelki problémákkal küzd, aminek elnyomásában segíthet a „szépülés", de 10-20 éven belül ennek hatása is elmúlik és a lelkiállapotuk újra romlik. Különösen azok lehetnek veszélyben, akik a beavatkozás után úgy gondolják, hogy sokkal szebben látják őket az emberek vagy éppen több barátjuk lesz.  (HealthDay News 2007. augusztus 9.)

A terhesség alatt az anyát ért hatások sok tekintetben befolyásolhatják a születendő gyermek életminőségét. Az egyik legújabb felismerés, hogy a várandósság idején átélt komoly stressz alvászavarokat okozhat az újszülöttnek. Feltételezik, hogy a stresszhatásokért felelős hormonok a magzati agy fejlődését olyan irányban változtatják meg, hogy születés után alvási problémák lépnek fel. A szakemberek szerint az első életévekben mutatott jó alvás egyben igazolása is az egészséges magzati fejlődésnek. Ugyanakkor a korai években jelentkező alvászavarok a későbbiekben is gondot jelenthetnek, elsősorban a nehezen kezelhető viselkedési problémák kialakulásának tekintetében. Éppen ezért a terhesség alatti stressz és szorongás valamennyi formáját nagyon komolyan kell venni és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabb szintre szoruljanak vissza. (Reuters Health 2007. augusztus 9.)

Az elhízott és magas koleszterinszintű emberek számára sokszor rémálomnak tűnik a rendszeres testmozgásra való felszólítás, hiszen mindenkinek a zsírpárnák nélküli, tökéletes izomzatú sportolók jelennek meg, akik igazán nagy teljesítményekre képesek, ugyanakkor az átlagember és „átlagelhízott" számára elérhetetlen ideált mutatnak. A jó hír az, hogy nem őket kell követni. Kimutatták, hogy a szív-és keringési betegségek megelőzésében és kezelésében, a testsúly- és koleszterinszint-csökkentésben nem elsősorban a testmozgás erős intenzitása, mint inkább a mennyisége a fontos. Habár az erős intenzitás nem természetesen nem ártalmas, de ha csak rövid időre korlátozódik, akkor kevés haszna van. Az enyhébb intenzitású, de hosszabb ideig tartó mozgásformák, mint pl. a gyaloglás vagy a kocogás tökéletesen elegendőek az egészség megőrzéséhez és a betegségekből való gyógyuláshoz. Ehhez azonban hetente mintegy 20-30 km gyaloglásra vagy kocogásra van szükségünk, ami napi szintre lebontva 3-4 km-t jelent. (Reuters Health 2007. augusztus 6.)