A világtörténelem egyedülálló és páratlan alkotása

Gondoljunk egy könyvre, amelynek igen változatos a története! Szerették és gyűlölték, elfogadták és elvetették; de amely a múltban és a jelenben egyaránt formálja és alakítja világszerte az egymástól nagyon is különböző emberek gondolkodásmódját és világnézetét. Vajon mi jut minderről eszünkbe? Melyik könyvről lehet szó?

A célegyenes előtti kanyarban

2001. április 29-én olyan dolgot tettem, amitől a legjobban féltem, de amit halálom előtt nem akartam kihagyni: maratoni futáson vettem részt. Ma már sokkal többre értékelem azokat, akik lefutják a maratoni távot.

Doktori vizsga a Károli Gáspár Református Egyetemen

Hét év munkáját koronázta be a Károli Gáspár Református Egyetem doktori tanácsa azzal, hogy 2007. november 5-én Cum Laude minősítéssel odaítélte a doktori fokozatot (PhD) Szilvási Józsefnek. Testvérünk 2000-ben kezdte a doktori programot, ami két részből állt: a doktori iskola elvégzéséből, valamint az értekezés megírásából és megvédéséből. Szilvási József az iskolát 2005-ben fejezte be, dolgozatában Krisztus a mi igazságunk címmel a hit általi megigazulásról értekezett.

Kérdés:    Az „Istennek formájában vala" kifejezés, amely Fil 2:6-ban található,
azt sugallja-e, hogy Krisztus nem volt Isten?

Néha annyira megdöbbent bennünket néhány szó egy-egy igében, hogy meg sem figyeljük a szakasz többi részét. Pedig legtöbb esetben azok a szavak szövegkörnyezetükben értendők. Ez a helyzet a kérdező által felvetett ige esetében is. Az „alak" (görögül: morphe) főnevet kétszer használja a Szentírás Fil 2:6-7-ben, és mindkét esetben Krisztusra vonatkoztatva: „Istennek formájában vala" (6. vers), és „szolgai formát vévén föl" (7. vers). Az első esetben az ige abban a formájában írja le Krisztust, amelyben még emberré létele előtt volt. A második esetben pedig a szó a testben megjelent Megváltót jellemzi. Ebből az következik, hogy a kifejezés Krisztus létformájára vonatkozik.