A Találkozás Jézussal Tábor számomra évről évre a lelki megújulás és feltöltődés helye. Lelki „rehabilitáció", ahol nemcsak Jézus ölel át, hanem sok embertől sok szeretetet kaphatok és adhatok, hogy „működőképes" legyek egy újabb éven át.

A szeretet, mint nélkülözhetetlen lételem, különösen koncentrált formában megtalálható a Takács Kata által szervezett altáborban, a különböző módon sérültek vagy fogyatékkal élők és segítőik között. Nem véletlen tehát, hogy évről évre igyekszem minél több időt velük tölteni. Idén is rengeteget tanultam tőlük. Soha nem gondoltam például, hogy micsoda hatalmas élmény a libegőzés, de most megtanított valaki jól látni: minden pillangót, harangvirágot és páfrányt, tölgy ága végén a fejlődő makkokat..., és ebből rögtön arra gondolni, hogy mindezért estére hálát kell majd adni a jó Istennek. Észrevenni a madárcsicsergést és meghallani a csendet... A táj szépségét látva nem a fényképezőgép után kapkodni, hanem eltervezni, hogyha visszaértünk, elő kell venni a zsírkrétát és a papírt, hogy megörökítsük... Tudni, hogy nem véletlen, hogy a bobpálya mentén margaréták virítanak, hanem az ő kedvéért ültette oda a jó Isten, hiszen tudja, hogy az az ő kedvenc virága. És nem fogadni el az automata által készített pillanatfotót, mert annál jobb „kép" van már megörökítve ott benn, a szívben. Hinni, hogy a lehető legjobb hely az az intézmény, ahol engem gondoznak... Helyes önértékeléssel látni, hogy a munka, amelyet végzek, pont nekem való...  Tudni, hogy sokan vannak, akik nem volnának képesek ellátni az én feladatomat... És képesnek lenni a pénz beosztására úgy, hogy még megtakarítás is maradjon, miközben mások az adósságok tengerében fuldoklanak.

Szóval akkor ki az aki ép, egészséges, és ki is a „fogyatékos"? Dehogyis merek én ezután elégedetlen vagy pesszimista, netalán depressziós lenni! Sok tanulnivalóm van még az igazi ÉLETről, így hát igyekszem eljönni jövőre is. Köszönet minden tanítómesteremnek! És hála Jézusomnak, akivel újra találkozhattam az önzetlenül szerető EMBEREKBEN!  Nem csoda hát, ha nehéz volt lejönnöm a hegyről, mint egykor a tanítványoknak... (Mt 7:1-9) Érzéseimet leginkább Reményik Sándor „Lefelé menet" című verse képes kifejezni. Olvasd el, ha teheted!

Dr. Márkuj Erika Gabriella