Nagyon kemény hónap van a Nagykanizsai fiatalok háta mögött. Sok programot sikerült megvalósítanunk, amelyeknek az volt a célja, hogy emberekkel - elsősorban fiatalokkal - kerüljünk kapcsolatba.

Szeptember első hétvégéjén került megrendezésre a városi Dödölle Fesztivál, ahol a város főterén egy Cserkész Játszósátrat állítottunk fel, a gyülekezet idősebbjei pedig a Lelki Betérő sátorban fogadták a beszélgetni vágyókat. Lehetőség volt arra is, hogy az emberek stressz szemináriumra, házassági tanácsadásra, vagy pusztán egy felüdítő masszázsra jelentkezzenek.

A hónap közepén Marosán Boglárka főszervezésében megrendezésre került a már ismert TöltŐ nevezetű program, ahol a fiatalok testileg-lelkileg feltöltődhettek. Ez volt az a TöltŐ, ahol a legnagyobb arányban voltak jelen olyanok, akik még sosem láttak adventista fiatalokat együtt örülni, játszani és istentiszteleten részt venni. A szombat délelőtti igei szolgálatokat nagy köszönettel a Németh-Ambrus házaspártól kaptuk, akik délután a nyilvánosan meghirdetett PárBeszéd programon a város könyvtárában párkapcsolati kérdésekről nyilatkoztak bibliai elvek alapján Várnagy András kérdéseire válaszolva. Jött egy intézetis fiú, akire még nagyon régről emlékszem. Még kicsi volt, amikor sok évvel ezelőtt az akkori gyülekezeti tagokkal alkalomadtán műsort adtunk nekik. És most felbukkant, ennyi év után itt van velünk, azóta is minden szombaton, és ifjúsági alkalmon látom. Volt egy fiú, aki egyik adventista fiatalunk barátja, és soha nem töltötte még a hétvégéjét keresztényekkel. Várja a következő TöltŐ-t. Ugyanígy egy lány, aki egy cserkészlányunk barátnője, és először jött, és azóta is látjuk cserkészfoglalkozásokon. Két kislány, akik a fesztiválon velünk játszottak, akkoriban hagyta el őket az édesapjuk, és azóta minden cserkész-, és szombati programon ott vannak.

A végére hagytam a legtöbb áldozatot követelő dolgot, amin leginkább érezhettük Isten áldását. A város kilenc iskolájának igazgatóit felkeresve felajánlottuk, hogy bemutató cserkész órákat tartunk negyedik-ötödik osztályos gyerekeknek. Tízen összesen 30 osztálynak tartottunk órát úgy, hogy minden órán legalább ketten ott voltunk. A heti „terméssel" péntekenként jöttünk össze. A jelentkező gyerekek a szüleikkel érkeztek egy három sátorból álló akadálypályás terembe. Itt sok tartalmas beszélgetésünk volt a szülőkkel. 34 új nevet írtunk fel.

Azóta két olyan foglalkozásunk volt, ahol már az új gyerekek is ott voltak. Nagyon áldott dolog látni, hogyan formálódnak kis közösségekké, őrsökké. Hála Istennek, a fiatal vezetők, mind a hatan, nagyon lelkiismeretesen foglalkoznak velük. Kicsit még nekünk is furcsa, hogy több mint kétszer annyian lettünk (legutóbb 44-en). Reméljük, mindannyian megmaradnak, kéthetente eljönnek cserkészetre, és sokan megismerik Jézust is.

Decemberben keresztelkedik a második olyan fiatal, aki a cserkészet révén került a gyülekezetünkbe.

Olyan sok minden történt velünk, hogy nem csodálkoznék, ha valamit kihagytam volna. Mindenkinek hálás köszönet az áldozatos munkájáért és a támogatásokért!

Bekő Judit