2024. július 13. Szombat
Napnyugta: 20:38
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Etikai állásfoglalások arrow Táplálkozás arrow Az egyház és az állam kapcsolatáról
Az egyház és az állam kapcsolatáról PDF Nyomtatás E-mail
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal

A Hetednapi Adventista Egyház hivatalos állásfoglalása

A bibliográfiával kiegészített teljes dokumentum letölthető innen.

Preambulum

Isten szeretet. Kormányzása a mindenségben teremtményeinek szabad, önkéntes engedelmességén alapszik, amit az Ő jóságának elismerése váltott ki. Isten csak szívből fakadó hitet (Ezék 36,26), és szeretetből fakadó (1Kor 13) cselekedeteket tud elfogadni. A szeretet azonban nem lehet a polgári törvénykezés tárgya. Nem lehet rendelettel előidézni, sem törvénnyel megóvni. Ezért a hitbeli meggyőződés törvény általi szabályozása természettől fogva ellentétben áll az igazi vallásossággal, és így szemben áll Isten akaratával.

Isten azzal a képességgel ruházta fel ősszüleinket, hogy választani tudjanak jó és rossz között (1Móz 3). A következő  generációk hasonló lehetőséget kaptak, és e döntés szabadságát, amit Isten adott, az ember nem korlátozhatja.

A vallás és a hatalom között érvényesülő  helyes viszonyt Jézus Krisztusnak, a mi Megváltónknak élete fejezi ki. Jézus isteni tudással (Jn 4,17-19), isteni hatalommal (Jn 11) és szent jellemmel (1Jn 2,1) rendelkezett. Ha volt valaki a földön, aki jogot formálhatott volna arra, hogy saját istentisztelettel kapcsolatos elveit másokra kényszerítse, az Jézus Krisztus volt. Jézus ennek ellenére soha nem alkalmazott kényszert. Krisztus követeinek is ezt az utat kell követniük.

A Hetednapi Adventista Egyház kezdettől fogva arra törekedett, hogy Jézus példáját követve evangelizáló szolgálatának szerves részeként síkra szálljon a lelkiismereti szabadságért. Mivel az egyház befolyása egyre jobban nő a világon, helyesnek tűnik azoknak az alapelveknek a megfogalmazása, melyek világszéles egyházunkat vezetik, amikor kapcsolatba lépünk azoknak az országoknak a kormányaival, melyekben, mint egyház tevékenykedünk.

Lelkiismereti szabadság 

Az adventi üzenet szívében az a hit fogalmazódik meg, hogy a lelkiismereti szabadságot minden ember számára biztosítani kell. A lelkiismereti szabadság azt jelenti, hogy az ember szabadon hisz, és szabadon gyakorolja választott hitét, hogy az ember szabadon dönt úgy, hogy nem követ egyetlen vallási meggyőződést sem, hogy szabadon változtatja meg vallásos meggyőződését, és végül szabadon hoz létre és működtet olyan vallási szervezeteket, melyek megfelelnek hitének. Elszántak vagyunk abban, hogy előmozdítsuk a vallásszabadság jogi és politikai védelmét, és támogatjuk azoknak a nemzetközi dokumentumoknak minél átfogóbb értelmezését, melyek megfelelő garanciát jelentenek e szabadság védelméhez.

A hetednapi adventista keresztények elismerik a szervezett kormány törvényességét (1Pt 2,13-17). Támogatjuk a kormánynak azt a jogát, hogy törvényeket hozzon evilági kérdésekben, és ezekkel a törvényekkel összhangban tevékenykedünk (Rm 13). Abban az esetben azonban, amikor az ország törvényei szemben állnak bibliai kötelezettségeinkkel, a Szentírás útmutatását követjük, miszerint Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek (ApCsel 5.29).

Az adventisták elkötelezték magukat a szabadság mellett, de elismerik, hogy a szabadságnak vannak korlátai. A vallásszabadság csak abban az összefüggésben érvényesülhet, hogy tiszteletben tartjuk a társadalom más tagjainak vallás- és lelkiismereti szabadságát. Ha a társadalom olyan kényszerítő körülmények közé kerül, mint például az állampolgárok védelme a közvetlen életveszélytől, akkor törvényes joga van arra, hogy korlátozzon bizonyos vallási gyakorlatokat. Az ilyen beavatkozásnak úgy kell megvalósulnia, hogy a lehető legkisebb mértékben korlátozza a vallás szabadságát, miközben megvédi azokat, akik veszélybe kerültek. A lelkiismereti szabadság korlátozása nem tekinthető legitimnek akkor, ha botránkozásra vagy megfoghatatlan veszélyekre való hivatkozás áll mögötte, és akkor sem, ha pusztán feltételezett sérelmekről, társadalmi konformitásról van szó. Az állam nem alkalmazhat olyan korlátozásokat, mint a vasárnap törvények, vagy más, állam által kikényszerített egyházi gyakorlatok.

A hetednapi adventisták hivatása, hogy minden ember vallás- és lelkiismereti szabadsága érdekében síkra szálljanak. Mások iránti szeretetünk (Mt 22,39) arra késztet bennünket, hogy készségesen munkálkodjunk mindazok lelkiismereti szabadságáért, akik szabadságát elfogadhatatlan módon korlátozta az állam. E munka személyes és közösségi életünkben is okozhat veszteségeket, de ezt az árat készséggel meg kell fizetnünk azért, hogy Urunk követői lehessünk, aki szót emelt a kiszolgáltatott és megvetett emberek érdekében.

Részvétel a kormányzásban

A Hetednapi Adventista Egyház tudatában van annak, hogy Isten gyermekei hosszú időn keresztül bekapcsolódtak a közügyek gyakorlásába. József hatalmat gyakorolt Egyiptomban (1Móz 41,40-57). Hasonlóképpen Dániel is magasra jutott a politikai ranglétrán Babilonban, és ez a nemzet javát szolgálta (Dn 6,3). Saját történetünk arról tanúskodik, hogy a hetednapi adventisták összefogtak más vallási és civil szervezetekkel, hogy nyomást gyakoroljanak a politikai hatalomra a rabszolgák felszabadítása és a vallásszabadság előmozdítása érdekében. Ugyanakkor a vallási befolyás nem mindig szolgálta a társadalom javát. A vallásos emberek nyomására elkövetett vallásüldözések, vallásháborúk, társadalmi és politikai elnyomások a bizonyságai, hogy mekkora veszély rejlik abban, ha vallási célok megvalósítására állami eszközöket használnak fel.

A Hetednapi Adventista Egyház növekedése következtében az egyház a világ egyes országaiban képessé vált arra, hogy politikai befolyást gyakoroljon. Ez a befolyás önmagában nem jelent problémát, sőt adventisták akár pozitív befolyást is gyakorolhatnak a politikai hatalomra. Ennek ellenére állandóan tudatában kell lennünk azoknak a veszélyeknek, melyek együtt járnak politikai befolyásunkkal, és mindent meg kell tennünk azért, hogy elkerüljük ezeket a veszélyeket.

Ha egyes adventisták vezető beosztásba kerülnek, ahol nagy hatással lehetnek a társadalomra, akkor követniük kell az aranyszabályt (Mt 7,12). Arra kell törekednünk, hogy a vallásszabadságot mindenki számára biztosítsuk, ezért nem használhatjuk politikai befolyásunkat arra, hogy saját hitünket előmozdítsuk, másokét pedig korlátozzuk. Az adventisták vegyék nagyon komolyan a társadalmi felelősséget, részt kell vennünk a szavazáson, amikor ezt jó  lelkiismerettel tehetjük, és be kell kapcsolódnunk társadalmunk építésébe. Ugyanakkor az adventistáknak óvakodniuk kell attól, hogy a politika szenvedélyükké váljon, és soha nem használhatják se a gyülekezetek szószékeit, se az egyház kiadványait arra, hogy politikai programokat népszerűsítsenek.

Azoknak az adventistáknak, akik társadalmi hivatalt viselnek, a legmagasabb keresztény erkölcsi színvonalról kell tanúskodniuk. Ekkor Isten, mint modern Dánieleket, vezetni fogja őket, és hozzá tanúsított hűségük ösztönzőleg hat majd a közösségre.

Az egyház képviselői 

Isten a történelem folyamán többször bízott meg embereket azzal, hogy képviseljék az Ő üzenetét koruk uralkodói előtt. Ábrahám (1Móz12,15-20), József (1Móz 41) és Mózes (2Móz 4-12)) mindannyian közvetlen kapcsolatban álltak a korabeli fáraókkal. Eszter jelenlétének Ahasvérus király udvarában az lett az eredménye, hogy Isten népe megmenekült a pusztulástól (Eszter 8). Dániel először babiloni birodalomban (Dn 3-5), majd Círusz és a Méd Dáriusz előtt képviselte a népet (Dn 1,21; 5,31-6,28). Pál apostol a római birodalom uralkodó osztálya számára vitte el az evangéliumot (ApCsel 23-26). Hasonlóan a nagy reformátorok közül is többen álltak napjaik uralkodói előtt, hogy megvédjék álláspontjukat. Hanyagok volnánk akkor, ha napjainkban nem tennénk meg mindent, hogy bemutassuk Krisztust a világ vezetői előtt.

Az adventisták hivatása, hogy hangot adjanak a lelkiismereti szabadságnak a világ előtt. Ez azt jelenti, hogy kapcsolatokat kell építenünk napjaink politikai vezetőivel. Ezért a hetednapi adventista egyház kiválaszt embereket, akik képviselik az egyházat a kormány és a nemzetközi testületek előtt, hogy befolyásukkal védjék a vallásszabadságot. Ezt a munkát missziónk szempontjából igen jelentősnek kell tartanunk, és biztosítani kell a szükséges anyagi forrásokat ahhoz, hogy képviseletünk a legmagasabb színvonalon történjen meg.

A kormányokkal szembeni elvárások

A kormányok azért alakulnak, hogy a kormányzottak szükségleteiről gondoskodjanak. Ezért védeniük kell a nép alapvető  emberi jogait, ami a lelkiismereti szabadságot is magában foglalja. Az államnak ezen felül gondoskodnia kell a közrendről, a közegészségügyről, a tiszta környezetről, és olyan légkört kell teremtenie, ami hozzásegíti az állampolgárokat ahhoz, hogy családot alapítsanak, és kibontakoztassák emberi képességeiket. Az állam felelőssége, hogy gátat szabjon a hátrányos megkülönböztetésnek, akár faji, etnikai, vallási, politikai vagy nemi alapon történjen az, és lehetővé tegye a hatalma alatt álló polgároknak, hogy pártatlan bíróság ítélkezzen ügyeikben. Az államnak nemcsak az a kötelessége, hogy saját területén biztosítsa az emberi jogokat, hanem az is, hogy a nemzetközi közösségben is megtegye ugyanezt, és amennyiben az emberek egy csoportja üldöztetést szenved, menedéket biztosítson számára.

Állami támogatás

A hetednapi adventisták hosszú ideje vitáznak azon, hogy az egyház vagy annak intézményei elfogadjanak-e állami támogatást. Egyfelől az egyház azt tanította, hogy Isten készteti azokat, akik politikai hatalommal rendelkeznek, hogy segítsék egyházát, ezért az egyháznak nem szabad falakat építenie, amivel megakadályozza ügyének előmenetelét. Másfelől az egyház azokra a veszélyekre is rámutatott, melyek az egyház és az állam szövetségében rejlenek.

Ezért, ahol a törvények lehetővé teszik, hogy állami támogatást kapjunk anélkül, hogy azt olyan feltételekhez kötnék, melyek akadályoznak bennünket hitünk szabad gyakorlásában és megvallásában - például nem akadályoznak bennünket abban, hogy egyházi intézményeinkben csupán hetednapi adventistákat alkalmazzunk, intézményeink adventista irányítás alatt maradjanak, és megalkuvás nélkül érvényesüljenek bennük azok a bibliai elvek és Ellen G. White írásaiból származó tanácsok, melyeket egyházunk követ -, ott alapelveink lehetővé teszik, hogy állami támogatást fogadjunk el. Azonban, az állam és az egyház szövetségének elkerülése végett állami támogatást nem szabad hitéleti tevékenységre fordítani, úgymint istentiszteletek, evangelizáció, egyházi kiadványok megjelentetése vagy azok fizetése, akik az egyházi adminisztrációban, illetve az evangélium szolgálatában tevékenykednek, kivéve azokat a szolgálattevőket, akik munkáját a kormány olyan mértékben szabályozza, hogy gyakorlatilag lehetetlen ilyen szolgálatokat fenntartani az állam hozzájárulása nélkül.

Amikor alapelveinkkel nem ellenkezik az állami támogatás elfogadása, akkor is gondosan meg kell vizsgálni, hogy indokolt-e a támogatás elfogadása. A rendszeres állami támogatás az esetenként adott célzott támogatásokkal szemben rendkívül veszélyes. Lehetetlen, hogy intézményeink legalább egy bizonyos mértékig ne kerüljenek függőségbe az állami támogatással szemben. Az ilyen támogatások az esetek többségében kormányzati megkötésekkel járnak együtt. Lehet, hogy ezek a megkötések kezdetben nincsenek ellentétben keresztény alapelveinkkel, de a szabályok ki vannak téve a változásnak. Amennyiben olyan új szabályok lépnek életbe, melyek megkívánják tőlünk, hogy feladjuk bibliai elveinket és eltérjünk azoktól a tanácsoktól, melyeket Ellen G. White írásaiból merítettünk, az állami támogatást fel kell mondani még akkor is, ha bizonyos intézményeket be kell zárni, el kell adni, vagy tevékenységét jelentősen csökkenteni kell.

Amikor az adventisták állami támogatást kapnak, azt a legteljesebb becsületességgel kell kezelni. Ez azt is magában foglalja, hogy a támogatás felhasználásában követni kell azokat a megkötöttségeket, melyek mellett a támogatást adták, valamint szigorúan az összeggel kapcsolatos elszámolás szabályait. Ha az egyház nem tud megfelelni ezeknek a feltételeknek, akkor nem szabad elfogadnia a támogatást.

Egyes szélsőséges esetekben a hetednapi adventisták csak akkor végezhetnek missziót egy-egy országban, ha olyan programokat végeznek, melyek szigorú állami ellenőrzés alatt állnak, és nélkülözik a nyilvános bizonyságtevést. Sok imára és nagy óvatosságra van szükség ahhoz, hogy bölcsen valósíthassunk meg ilyen programokat. Ilyenkor gondosan kell mérlegelnünk, hogy amennyiben az egyház - a fent említett feltételek mellett -  bekapcsolódik egyes programokba, vajon azzal nevét adja egy elnyomó  kormányzathoz, vagy olyan rövid és hosszú távú lehetőségekhez jut, melyek lehetővé teszik számára az evangélium és a hármas angyali üzenet (Jel 14,6-12) hirdetését az adott országban. Minden módon el kell kerülnünk azt, hogy Krisztus neve olyan politikai rendszerekhez köttessék, melyek elnyomják és rettegésben tartják saját népüket.

Befejezés

Isten minden embernek megadta azt a képességet, hogy az Ige és a Szentlélek vezetése mellett eldöntse, hogy mi a jó és mi a rossz. E nyilatkozatnak nem az a célja, hogy helyettesítse a mennyei tanácsot, sem az, hogy egyedülálló értelmezést adjon e tanácsnak. A nyilatkozat célja összefoglalni a hetednapi adventisták pillanatnyi álláspontját ebben a kérdésben.

Az a mód, ahogy az állam és az egyház kapcsolatát, világszéles erőfeszítéseink egészére jelentőst gyakorol. Ezért sok imával és elmélyült gondolkodással kell megközelítenünk ezt a kérdést. A hetednapi adventisták a Szentlélek vezetése mellett a jövőben is arra törekszenek, hogy a lelkiismereti szabadság evangéliumi elvének hírnökei legyenek.



 
< Előző

 
 
 
Etikai állásfoglalások
Táplálkozás
Család, kapcsolatok, környezet
Drogok, génterápia
Tanulmányok
Joomla Toplista