VALLÁSSZABADSÁG, EVANGELIZÁCIÓ ÉS  PROZELITIZMUS

A hetednapi adventisták hiszik, hogy a vallásszabadság alapvető emberi jog. Mint keresztények, meg vannak arról győződve, hogy a vallás terjesztése nem csupán jog, hanem örömteli kötelezettség is, ami a bizonyságtevésről szóló isteni megbízatáson alapszik.

Isten elhívta a keresztényeket, hogy evangelizáljanak, azaz hirdessék az üdvösség jó hírét Krisztusban (Mt 28,19-20). Ez a keresztény élet és tanúságtétel szíve. Ezért a kereszténység lényegénél fogva missziós vallás.

A hetednapi adventisták a globális misszió  és evangelizáció hangsúlyozására vonatkozó késztetést egyfelől a Krisztus misszióparancsa iránti engedelmességből, másrészt abból az őszinte vágyból merítik, hogy minden ember üdvözüljön  és elnyerje az örök életet. További késztetést és sürgetést jelent nekik az a hit, hogy Krisztus visszatérése közel van. A misszióparancs betöltése iránti igyekezetből a hetednapi adventisták több, mint kettőszáz országban szolgálnak és hirdetik az evangéliumot.

A vallásos hit terjesztésével összefüggésben napirendre került a prozelitizmus ügye, mivel a prozelitizmus fogalmát igen eltérő módon határozzák meg, és a szó egyre pejoratívabb értelmet nyer, ami összekapcsolódik az emberek meggyőzésének erkölcstelen, sőt erőszakos formáival. A hetednapi adventisták fenntartások nélkül elítélik az ilyen módszereket.  Abban hisznek, hogy a hit és vallás terjesztésének leghelyesebb módja, amikor az emberek alázattal és tisztelettel fejtik ki vallási meggyőződésüket, és saját életükkel támasztják alá a hirdetett üzenetet, amivel a hirdetett üzenet szabad és örömteli elfogadására késztetik az embereket.

Az evangelizációs és missziós erőfeszítések közben tisztelnünk kell az emberi lényeket, az evangélium hirdetőinek őszintének és átláthatónak kell lennie, amikor más vallási csoportokért munkálkodik.  Olyan szóhasználatot kell követniük, amivel mellőzik a más vallási meggyőződést valló csoportok tagjainak megsértését. Nem szabad olyan kijelentéseket tenniük, ami megalapozatlan vagy sértő másokra nézve.

A megtérést a Szentlélek munkálja, ezért nem köthető adományokhoz vagy más anyagi előnyökhöz. Miközben tiszteletben kell tartani az egyháznak azt a jogát, hogy humanitárius tevékenységet végezzen, ezt a tevékenységet nem szabad összekötni az evangelizációval oly módon, hogy kiszolgáltatott embereket vallási meggyőződésük megváltoztatására késztessenek vele.

A hetednapi adventisták elkötelezték magukat arra, hogy szolgálják embertársaikat azzal is, hogy hirdetik az örökkévaló  evangéliumot minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek (Jel 14,6).