Hideg, nyirkos éjszaka volt.
Felhők takarták el a holdat, szél süvített a fák között. Messze lenn, a mélyben
a hullámok úgy csapódtak a szikláknak, mintha barlangot akarnának vájni a
kemény gránitba. Az idő is megállni látszott, amikor villám cikázott a
távolban, a mennydörgést pedig inkább csak érezte az ember, mint hallotta.
A férfi a
szikla peremén állt, figyelte a vihar közeledtét. Tűnődött: vajon azon a régi
éjjelen is ilyen vihar tombolt? A szél cibálta ruháját, esőcseppek verték arcát,
de nem keresett menedéket. Csak állt és lenyűgözve figyelte az egyre erősödő
vihart.
Hamarosan
teljes erővel tombolt az égiháború. Csaknem megsüketült a mennydörgés
robajától, a villámlásba belesajdult a szeme. A háborgó tenger felkorbácsolt
hullámainak hangja mintha versenyre akart volna kelni a mennydörgéssel. „Ilyen
volt az az éjszaka is, Uram?" - kérdezte a férfi, bár tudta, hogy emberi fül
nem hallhatja meg hangját, csak a mennyei Atyáé.
(Egy
lélegzetvételnyi szünet!)
Az írók
számtalan módszerrel igyekeznek üzenetük lényegét olvasóiknak vagy
hallgatóiknak átadni. Az előbbi szavakat hallgatva érezted a borzongató szelet?
Hallottad a mennydörgést? Ha igen, az író, és aki felolvasta a szöveget
egyaránt jól végezte feladatát. Ha nem, akkor még gyakorolniuk kell!
Sajnos az
írók, mesemondók munkája annyit fejlődött az elmúlt évtizedek során, hogy sokan
a tényekről megfeledkezve inkább az írói képzelet szárnyára kelnek. Írói
eszköz, hogy érzelmet kifejező szavakkal ecsetelnek olyasmit, ami valójában
érzelemtől mentes. Csodálatos és hatalmas az óceán és a tenger, hemzsegnek
benne a különféle élőlények, együtt változik az időjárással, de a tenger sosem
haragszik. A haraghoz értelem és érzelmek kellenek, az óceánokból és a
tengerekből azonban hiányzik mindkettő, és ugyanezt mondhatjuk el a szélről, az
esőről, a tornádóról, az áradó folyókról, a hurrikánról vagy a szökőárról is.
Az időjárást a
környezet világában végbemenő változások nyomán kialakuló, igen bonyolult
hatások képezik. A hőmérséklet-ingadozás, a szél, a páratartalom és a föld
forgása mind-mind alakítja. A történelem folyamán az ember mindig is próbálta
megjósolni, milyen idő várható, de még ma, a számítógépek világában is gyakran
tévedünk. Vajon miért? Mert túl sok tényező játszhat szerepet, amelyeket nem
tudunk mind számba venni. Sőt, bizonyos vélemények szerint még nem is ismerjük
az összes tényezőt!
Kettős
problémával állunk szemben. Először is, hajlamosak vagyunk azt feltételezni,
hogy az időjárás képes gondolkodni, logikusan viselkedni. Másodszor pedig
megpróbáljuk megjósolni következő alakulását, és reméljük, hogy egy nap majd
irányíthatjuk is.
Az elmúlt
hetven évben a fűtéstechnika, a légkondicionálás és az elektromosság
segítségével az ember már egészen jól változtathatja az épületek és autók belső
hőmérsékletét. Azelőtt tűzzel és jéggel igyekeztek szabályozni a hőmérsékletet,
ám korántsem olyan eredménnyel. Ezért sokan úgy vélik, hogy a következő logikus
lépés a külső környezet befolyásolása lesz. Már mozifilmek is készültek e
témában. Most képzeljük el, hogyan irányítanánk az időjárást, ha képesek
lennénk rá? Mit változtatnánk meg? Mit hagynánk úgy, ahogy van? Miért? Zavar,
hogy nem áll módunkban meghatározni, milyen idő legyen?
Ne zavarjon!
Igaz, az emberiség nem tudja irányítani az időjárást, de ettől még egyáltalán
nem irányítatlan! Olvassuk el Mt 8:23-27 verseit, ahol az áll, hogy Jézus
nyugodtan alszik a hajó hátulsó részében, miközben a tanítványok eveznek a
tavon. Hirtelen kitör a vihar, és a tanítványok rettegnek, hogy mindnyájan
odavesznek, mert a hajóba egyre több víz ömlik. Rémülten hívják Jézust,
költögetik, és kiabálják: „Urunk, ments meg minket!"
Jézus
felébredt. „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" - kérdezte. Majd felállt,
ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és abban a pillanatban néma csend lett.
Ilyen
egyszerű. Jézus kimondta: „Csendesedj el!" - és a szél, az eső meg az óriás
hullámok azonnal engedtek neki. Ez az igazi hatalom! Így irányít Isten az
életünkben is mindent, de ahogy Jézus nem csendesítette le a vihart, amíg meg
nem kérték rá, sokszor a mi életünkben sem simítja el a hullámokat, amíg mi nem
kérjük. Néha előfordul az is, hogy Isten egyáltalán nem némítja el a vihart,
csak erőt ad az átvészeléséhez.
Feltehetnénk a
kérdést: vajon a szél, az eső és a hullámok azért csendesedtek el, mert
tudatosan engedelmeskedni akartak, vagy inkább valami más történt? A válasz:
egészen más történt.
Nyilvánvaló,
hogy az időjárásnak nincs tudata, következésképp nem dönthet, hogy
engedelmeskedjen vagy sem. A természet világa az Isten által adott törvények
alapján működik. Isten gond nélkül felfüggesztheti ezeket a törvényeket egy
időre, hogy akarata teljesüljön.
A gravitáció
az egyik ilyen természeti törvény, amit azért alkotott Isten, hogy az embert és
minden más földi dolgot itt tartson, nehogy a világűr légüres terében
ellebegjünk. A gravitáció jól működik, és ilyen vagy olyan módon mindennapi
életünk része. Mt 14:22-33 verseiben, pontosabban a 25. versben ezt olvassuk:
„odament hozzájuk Jézus a tengeren járva."
Amint Jézus
áthaladt a tavon, a gravitáció valahogy módosult körülötte. Nem tudom egészen
pontosan, hogyan történt, de hiszem, Jézus valóban a vízen járt. Péter is képes
volt rá, de csak addig, amíg Jézusra figyelt. A gravitáció akkor kezdett ismét
működni, amikor hite megingott, és Péter azonnal süllyedni kezdett.
Még számtalan
példát sorolhatnánk, amikor Isten beavatkozott a természet törvényeibe.
Olvashatunk arról, amikor a nap megállt egy helyben, amíg Józsué győzelemre nem
vezette Izrael népét (Józs 10:1-15). Ne feledjük azt se: a gyógyulások minden
csodája is úgy vált lehetségessé, hogy Isten beleavatkozott bukott, bűnös
világunk törvényeibe. E példák mind Isten dicsőségét, hatalmát hirdetik, és
azt, hogy gondoskodik az emberekről!
Környezetünk
világát sokszor elég zavarosnak tartjuk, pedig Isten még mindig kezében tart
mindent! Valóban képes uralni az eseményeket. A létező legnagyobb árat fizette
azért, hogy megadja az embernek a döntés jogát. Eldönthetjük: vele vagy nélküle
akarunk élni.
„Midőn
Krisztus emberi természetet vett magára, az emberiséget a szeretet olyan
kötelékével fűzte magához, melyet semmilyen más hatalom, csupán az ember
akarata szakíthat szét" - (Ellen G. White: Jézushoz
vezető út, 20. kiadás, 55. old.).
A döntés
szabadsága: ajándék. Döntsünk bölcsen!
(Egy lélegzetvételnyi
szünet!)
A férfi
megtántorodott a tenger felől érkező erős széllökéstől. Bőrig ázva, teljesen
átfagyva, vacogva várt. Telt-múlt az idő, a vihar egyre tombolt, de végül
emberünk meghallotta a szelíd, csendes hangot, amit annyira várt: „Igen!"
Bólintott,
majd megfordult és elindult az elhagyatott kilátó parkolójában álló
ütött-kopott autója felé. Beült, becsukta az ajtót. „Jól van, Uram!" - mondta.
„Győztél! Ha képes vagy lecsendesíteni a vihart, akkor az én háborgó életemben
is békét tudsz teremteni. Téged választalak!"
Juli Blood
|