Mai üzenetünk arról szól, hogy Jézusnak hatalma van a sír felett is. Ő a reménységünk, a feltámadás és az örök élet. A halál felett is Úr! Csodálatos üzenet ez mindannyiunknak, akik a világtörténelem utolsó korszakában élünk!

Mit jelent a mai világban élő fiataloknak ez az üzenet? Mit jelent a fiatal lánynak, aki mostanában veszítette el testvérét? Mit jelent a fiatalembernek, akinek a menyasszonya autóbalesetben halt meg? Mit jelent az apának, akinek három fiát vitte el az AIDS? Mit jelent a kisgyereknek, akiknek egész családját elsodorta a szökőár? Vagy a fiatalasszonynak, akit 12 éve hagyott magára a férje két pici gyermekkel? Mit jelent az élete virágában lévő fiataloknak, akik gondolni sem akarnak arra, hogy mint a többi embernek, egy nap majd nekik is meg kell halni? Olyan sokan haltak már meg! Felvetődik a kérdés: mit változtat mai reménytelen világunkon az az üzenet, hogy Jézus Úr a halál és a sír felett is?

A most olvasott szakaszban jó hírt hallunk! Lázár, Márta és Mária családjának jó barátja volt Jézus. Lázár nem nősült meg, két nővérével élt egy házban. Jézus mindig betérhetett hozzájuk, amikor csak pihenésre vágyott.

Amikor Lázár megbetegedett, Mária és Márta azonnal Jézusra gondolt. Tudták, hogy reménykedhetnek benne. Vágytak rá, hogy hallják vigasztaló szavait. Tudták, ha Jézus velük volna, osztozna fájdalmukban.

Márta annyira szerette Jézust, hogy amikor meglátogatta őket, egész idő alatt csak sütött-főzött, azután meg panaszkodott húgára, Máriára, aki nem vette ki részét a munkából, mert Jézus lábánál ült és itta szavait. Márta különösen szerette Jézust. Lázár beteg lett. Testvérei üzenetet küldtek Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg."

Jézus az üzenetet megkapva azt válaszolta a hírnöknek, hogy minden rendben lesz Lázárral. „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." Jézus nem úgy értette ezt, hogy barátja nem hal meg, hiszen ugyanebben a szakaszban olvassuk: Lázár meghalt, és el is temették. Jézus azt akarta tudatni tanítványaival és a hírnökkel: a történet nem halállal végződik, hanem azzal, hogy Isten Fia megdicsőül.

Mennyire szeretném, ha a mai fiatalok is igazán értenék ezt! Ha keresztény vagy, kedves fiatal barátom, bizony nem a halálé az utolsó szó! Jézus Krisztus mondja ki a végszót, amikor így szól: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" Ennek örülhetnek a keresztények Urunk második eljövetelének dicsőséges napját várva.

Jézusnak elmondták, hogy barátja, Lázár halálos beteg, és bár nagyon szerette Mártát és testvérét, mégis késlekedett Lázár otthonába menni. A Biblia arról tudósít, hogy Jézus még két napig maradt ott, ahol addig tartózkodott. Felmerül a kérdés: Ha Jézus valóban úgy szerette ezt a családot, akkor miért maradt még két napig ott, ahol addig volt? Miért nem hagyta azonnal abba, amit éppen csinált, és miért nem indult tüstént Lázárék falujába?

Jó néhány indokot felhozhatunk. Az első: Jézus szolgálata igen eredményes volt a Jordán folyó túlsó partján. A második: Mária és Márta nem is kérték, hogy odamenjen hozzájuk. Vágytak rá, hogy velük legyen, de féltették is az életét, mert amikor utoljára a falujukban járt, a zsidók megpróbálták elfogni.

Bármennyire is szerették volna Jézust a közelükben tudni, nem akarták, hogy baja essen csak azért, mert hívták: látogassa meg Lázárt.

Tőlünk eltérően Jézus nem élt az időbeosztás vagy a napirend szorításában. Jézust nem lehetett kötelezni arra, hogy megtegye, amit mondanak neki, és akkor, amikor mondják. Ezt pedig olyan nehezen tudjuk elképzelni.