2024.  március  28.  Csütörtök
Napnyugta: 18:09
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Bibliaismeret arrow Lelki egészség arrow A halál és a feltámadás Ura
A halál és a feltámadás Ura PDF Nyomtatás E-mail
Tartalom
1. oldal
2. oldal
3. oldal
4. oldal

Bárcsak ott lehettünk volna, hogy lássuk, mi történt ezután! A 28. vers szerint Mária otthon gyászolt. Ült és sírt, közben figyelte a faluba vezető ösvényt. Hirtelen meglátta Mártát, aki visszajött érte a házba és odasúgta neki: „A Mester itt van, és hív téged." Amikor Mária ezt meghallotta, gyorsan felállt, és sietve ment Jézushoz.

Sokan gyászoltak a ház körül Mártával és Máriával. Amikor Mária kiment a házból, a zsidók követték, mert azt hitték, a sírhoz megy. Amikor Jézushoz ért, lábához borult, és mintha összebeszéltek volna, ugyanazt mondta neki, mint Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."

Könnyei láttán Jézus megszánta. „Hol van a sír?" - kérdezte.

A gyászolók csoportja a sírhoz vezette Jézust. A zsidó törvények szerint hét napig kellett gyászolni a halottat, három hivatásos siratót kellett hívni, kettőt, hogy a sípokat fújja, egy pedig sírt. Itt azonban egész kórust látunk, akiknek csupán az volt a feladatuk, hogy sírjanak, és az összegyűlt embereknek is segítsenek bekapcsolódni a gyászolásba. Máriát, Mártát és Jézust is egy ilyen csoport kísérte a sírhoz. A 35. vers megemlíti, hogy Jézus sírt; de nem azért, mintha a helyzetet reménytelennek tartotta volna. Meghatódott, amint megállt a sír előtt, és a siratók az összegyűlt tömeggel együtt jó hangos jajveszékelésbe kezdtek. A keresztény hit egyik csodálatos vonása, hogy Jézus VALÓBAN törődik érzéseinkkel! Jézus mindig velünk van, ha fáj a szívünk. Átérzi sérelmeinket, fájdalmunkat. Csodálatos barát, aki semmiképp sem hagy magunkra nehéz helyzetünkben!

Jézus könnyeit látva a zsidók így szóltak: „Íme, mennyire szerette!" Mások viszont ezt suttogták: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Jézus azonban figyelmen kívül hagyta ezeket a megjegyzéseket. A 38. versben azt olvassuk, hogy közelebb lépett a sír bejáratához. A sír tulajdonképpen egy barlang volt, aminek száját nagy kőtömb torlaszolta el. Jézus hívta Mártát, és kérte, keressen néhány erős embert, akik segítenek neki, amikor a csodát viszi végbe. Majd így szólt a férfiakhoz: „Vegyétek el a követ." A Prófétaság Lelke ezt írja: „Ez az állítás még Lázár feltámasztása előtt hangzott el, így Krisztus ellenségei nem mondhatták, hogy csalás történt. Azelőtt a farizeusok hamis állításokat szivárogtattak ki Isten erejének csodás megnyilatkozásait illetően" - (Ellen G. White: Jézus élete, 449. old.).

Márta ellenkezett. „De Uram, Lázár már négy napja halott! Szörnyű szag árad majd a sírból!" A tömegben mindenki helyeslően bólintott, egyetértettek Mártával. Ez azért fontos mozzanat, mert a Misnah tanítása szerint a lélek három napig marad a test körül. A negyedik napon végre elfogadja a valóságot, és eltávozik. Lázár négy napja a sírban volt, ami a zsidók számára azt jelentette, hogy az eset már reménytelen. A lélek már eltávozott, Jézus semmiképp sem tehet csodát. Jézus hitetlen tömeggel állt szemben, akik már nem hittek a halál Urában.

A Mester így szólt Mártához: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Ezután elvették a követ. Ekkor Jézus felnézett az égre, és imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Köszönöm ezt a lehetőséget, hogy bizonyíthatom a világnak: a te szolgád vagyok. Ámen." Ellen White világosan kijelenti: „Itt... Krisztus Atyjának jelenti ki Istent, s tökéletes bizalommal hozza nyilvánosságra, hogy Ő Isten Fia" - (Ellen G. White: Jézus élete, 450. old.).

Ezután hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!" Ha Jézus nem ejtette volna ki pontosan Lázár nevét, Betániában minden egyes eltemetett halott előjött volna sírjából, mert Jézus Úr a halál felett! Erre a felszólításra minden halott feltámadt volna. Jézus ezért szólította néven Lázárt. A 44. vers így írja le az eseményt: „És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: »Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!«"

Mit jelent ma nekünk ez a történet? Azt, hogy nem kell félnünk a haláltól. Azt, hogy van élet a síron túl mindenki számára, aki hisz Jézusban. Azt jelenti, hogy találkozni fogunk szeretteinkkel, mint ahogy Mária és Márta is találkozott Lázárral. Megváltónknak hatalma van a sír felett! Úr a halál felett! Azt is jelenti ez a történet, hogy egyszer mindannyian újra együtt leszünk! Egy nap Jézus újra eljön! Hamar visszajön, hogy az országába vigyen.

Mindez valóság lehet a te életedben is, ha hiszel Jézusban, mint ahogy Márta tette. Ez az ember legjobb döntése.

Ki kész ma megbízni Jézus Krisztusban, aki Úr a halál felett? Hányan szeretnék, hogy visszajövetele reménységét gyújtsa szívünkben?

 

Baraka G. Muganda



 
< Előző   Következő >

 
 
 
Bibliaismeret
Bibliatanulmányok
Lelki egészség
Bibliai Levelező Iskola
On-line Biblia
Ellen G. White Írásai
Joomla Toplista