Küldetésünkkel kapcsolatban a kereszt egy kiemelkedő, visszatérő téma, amely végigvonul a Szentírás teljes egészén. A Biblia szemszögéből nézve úgy tekintünk a keresztre, mint az ígéret előrevetítésére, a keresztáldozat beteljesedésére és az elvégzett küldetés ünneplésére. És ahogy a Jelenések könyvéhez érünk, a kereszt (küldetésünkkel kapcsolatban) nemcsak hogy központi helyet foglal el, hanem a végidő küzdelmében a győzelem kulcsa is egyben.

A kereszt történelmi háttere

Az evangéliumok írói nagyon kevés információt adnak a keresztről, mert akkoriban, amikor ők írtak, mindenki pontosan tudta, mit jelent. A kereszt, mint halálbüntetés a keleti világból ered. Az első évszázad folyamán vették át a görögök, és aztán a rómaiak tovább „finomították". Római polgárokat azonban soha nem feszítettek keresztre. Ezt a büntetést a rabszolgákra, a tartományi területeken élőkre és a legszörnyűbb bűnözőkre szabták ki.¹ Az ókorban a keresztre feszítést tartották a legkegyetlenebb és a legmegalázóbb büntetési formának. Nem kétséges, Jézus napjaiban az emberek úgy érezték, hogy átok ül azon, aki a kereszten függ, bárki legyen is az.²

A Szentírás elbeszélése szerint Jézus csupán hat órával azután, hogy a Golgotára ért, azt kiáltotta: „Elvégeztetett!" Ez egyértelművé teszi, hogy Jézus nem a keresztre feszítés fizikai következményei miatt halt meg, máskülönben jóval tovább képes lett volna a kereszten maradni. Ellen White betekintést ad Jézus szenvedésének okába: „Krisztus attól félt, hogy a bűn oly súlyos Isten szemében, hogy örökre elszakítja Őt az Atyától... A bűnnek ez az érzete volt az..., ami oly keserűvé tette azt a poharat, amit kiivott, és összetörte Isten Fiának a szívét."³

Ez azt sejteti, hogy az Atyától való elszakadás érzése olyan erős érzelmi agóniát okozott, amely kioltotta Jézus életét. Nem a kezein és lábain átfúródó szögek, és nem a megkorbácsolás ölte meg. Az Őt körülvevők gúnyolódásánál és sértegetésénél sokkal hangosabb volt bensőjében a haldokló világ kiáltása. Testének sikoltásánál és vonaglásánál sokkal szörnyűbb volt lelkének meghasadása és az elválás okozta fájdalom. Az arcára száradt köpésnél és vérnél sokkal nehezebb volt elviselni a szívére nehezedő bűnöket és a bűntudatot.

De a kereszt otthagyásának kényszerétől erősebb volt az az elhatározás, hogy betöltse küldetését, és a Golgota borzalmainál fontosabb volt egy bőséges aratás lehetősége.

Az ember megváltásának epicentruma

E miatt az egyedülálló áldozat miatt, a kereszt az egész keresztény történelem legfontosabb eseményévé vált. Jézus küldetése nem lett volna teljes a kereszt nélkül - csakúgy, ahogyan a miénk is erőtelen lenne nélküle. A kereszt által Isten teljes mértékben, véglegesen és az egész örökkévalóságra biztossá tette megváltásunkat. Ennek teljes jelentőségét nincs nyelv, ami elmondhatná, nincs toll, ami leírhatná, és nincs elme, amely egészen megérthetné.⁴ Ellen White úgy látja ezt, mint „a nagy igazság, mely körül az összes többi igazság csoportosul." Így folytatja: „Isten Igéjében található minden igazságot... abban a fényben kell tanulmányoznunk, amely a Golgota keresztjétől árad."⁵

Az egész örökkévalóságon át egyre tisztább és újabb képet kapunk majd a Golgota mélységéről és jelentőségéről. Isten emberi természetben való leereszkedése - annak minden gyengeségével és korlátjával - és hajlandósága, hogy elhordozza ennek következményeit, örökre felrázza majd szellemi képességeinket, és lángra gyújtja legmélyebb érzelmeinket. A Golgota ezért mindig és minden igazság középpontja.