Orosházán, a gyülekezetünkben, az elmúlt három alkalommal ismét sok-sok áldásban részesülhettünk, mert szombatról szombatra három vendég prédikátor hirdette az Igét. Az egymástól függetlenül megszerkesztett üzenetek gyönyörűen egybecsengtek, a Szentlélek csodálatos útravalóvá fűzte őket hallgatói számára.

Február 23-án Szilvási Józsefet, az Adventista Teológiai Főiskola igazgatóját hallgathattuk meg. Üzenetének témája a Zsidókhoz írt levél negyedik része volt, melyben többször is szóba kerül (1) a nyugalom, amellyel Isten teremtői munkáját követő megnyugvására utal, (2) az ígéret, mely a zsidó népet várta a pusztai vándorlás után és (3) a szombat nyugalma, amelybe Jézus vezet be minket, ha hitünk meg nem rendül. A szombat ajándéka mindannyiunkat vár, amire méltóknak kell lennünk. Nem szabad könnyelműen eltékozolnunk, ahogy azt egykor a zsidó nép tette. „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék" (Zsid 4:11). Izrael népének példáján okulnunk kell, erőfeszítést kell tennünk, hinnünk kell a szombatnap nyugalmában, megtartó erejében.

Március 2-án Csongrádi István testvér prédikált, aki a '70-es években szolgált gyülekezetünkben Orosháza körzeti lelkészeként. Ő az isteni elhívásra hívta fel figyelmünket: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2:9). A prédikátor hangsúlyozta felelősségünket elveszendő embertársainkért. A nagy misszióparancs szellemében lélekmentő keresztényekké kell válnunk. Az elhívás ajándékára úgy lehetünk méltók igazán, ha hirdetjük az örömhírt, az örökkévaló evangéliumot. Az emberek problémáira vigaszt, megoldást egyedül a hármas angyali üzenet adhat. Hirdetését személyes kapcsolatfelvétellel végezhetjük, ha érzékenységgel fordulunk embertársainkhoz, s így mutatjuk fel számukra Krisztust. Ha Jézust igazán szeretjük, életünk lételemévé lesz a mások üdvéért történő munkálkodás.

Március 9-én Stuber György lelkész prédikált, aki a '70-es években volt gyülekezetünk lelkésze. Mt 19:30 üzenetét bontotta ki számunkra: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." Üdvösségünk elnyeréséhez a legfontosabb feltétel a krisztusi lelkület. Jézus szeretetét, alázatosságát kell tükröznünk. A lelkész utalt Dávid bűnbánati imájára, a vámszedő imájára, a szeretet himnuszára. Gondolatébresztő kérdéssel zárta a délelőtti üzenetet: Vajon van-e bennünk krisztusi szeretet?

A délutáni gondolatsor ugyancsak kérdéssel indult: Mit szól hozzánk Isten? Meg kell vizsgálnunk magunkat, vajon hasonlítunk-e Jézusra, kiábrázolódnak-e bennünk az Ő jellemvonásai. Ha ezt el akarjuk érni, jellemezze életünket a töredelmes bűnbánat, a folyamatos igetanulmányozás. Az Úr Igéjéből áldás, kegyelmi erő, teremtő hatalom árad. Ha az Urat keressük, ha neki szenteljük életünket, csodálatos ígéret részeseivé válhatunk: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:2).

Szilvási József a hit fontosságát emelte ki, Csongrádi István a mások üdvéért való munka fontosságára hívta fel a figyelmet, Stuber György pedig a krisztusi lelkület kimunkálását hangsúlyozta. Mind a hárman a krisztusi életvezetés egy-egy vetületéről szóltak, megmutatva, mit vár el Isten tőlünk, hogyan készülhetünk fel méltó módon az Ő második eljövetelére.

S. A.