Mikor belefogtunk a szervezésbe, egészen biztosan, de talán a csomagoláskor is a legtöbben az első tavaszi Ének és Sport Napokra készültünk. Ám már a kezdeti készülődéskor (a teaház rendezése, a regisztráció előkészítése és a jelenetek próbája során) világossá vált, hogy el vagyunk havazva, a szó legszorosabb értelmében.

Ennek megfelelően az egész hétvégét egyfelől a téli hideg és a gyönyörű, havas csillebérci táj jellemezte. Nem mondhatnánk ugyanakkor, hogy a hangulat is fagyos lett volna. A nyitó esten életre keltett „vihar" segítségével először elgémberedett tagjaink olvadtak fel, majd a programok során lassanként - egyre közelebb kerülve egymáshoz és Istenhez is - lelkileg is felmelegedtünk.

Lehetetlen volna mindent elmesélni arról, hogy miért volt jó, miért volt különleges, vagy mi mindent adott ez a hétvége. Ez mindenkinek személyes és összetett. De ha bármelyik résztvevőt faggatjuk, egész biztosan kimerítő összefoglalót kapunk.

Ezért álljon itt most csak annyi, hogy mi mindenre volt lehetőség: találkozni egymással és Istennel, ismerkedni, elcsendesedni, felüdülni, pihenni, éjszakázni (vagy nem J), játszani, zenélni, nevetni, felfedezni, barangolni, jóllakni, imádkozni, teázni, fotózni, sportolni... Hol nyílt mindezekre lehetőségünk? Ősz-Farkas Ernő, Eszter könyvéről szóló tanításaiban, a dicsőítésben, az udvari szolgák történetében, az imaszobában, a szolgálatokban, a sportcsarnokban, az alagsorban, a teaházban, a havas természetben, a nemzetközi kapcsolatépítésben, a szobáinkban, a folyosókon, de legfőképp a mi Istenünk szeretetteljes jelenlétében!

A visszaszámlálás pedig elindult, hiszen alig várjuk a következő alkalmat, amikor ilyen sokan (vagy talán ennél sokszor többen!) együtt mehetünk Istenhez, hiszen: A Megváltónk él! Egységben az erő! Találko(z)zunk Újvidéken?

N. T.