Szokásomhoz híven mindig vasárnap délután indulok vissza Pécelre, hogy hétfőn már reggel, megfelelő időben kezdhessek hozzá a feladatokhoz, a vállalt szolgálatomhoz az Adventista Teológiai Főiskolán.

Így volt ez 2013. június 2-án is, de ez a nap mégis más volt, mint a többi. Megérkeztem este fél nyolckor, és a sportpálya felől labdapattogtatást hallottam. Azt már sejtettem, hogy ez csakis az egyik intenzív nappali tagozatos, első évfolyamos hallgatónk, Marci lehet (Domján Marcell), mert ő máskor is szokott gyakorolgatni, kosarazni, mint volt sportoló. Valóban, az ő hangja szűrődött be az épületbe, de ami meglepetéssel és egyben örömmel töltötte meg a szívemet az az volt, hogy még egy hang hallatszott, mégpedig Eszteré (Szenes Eszter), aki évfolyamtársa, hallgatótársa Marcinak.

Azonnal kimentem és üdvözöltem őket, akik a vizsgaidőszakban így segítették levezetni a vizsgadrukkot. Egyben jó volt azt is látni, hogy a fiatal testvéri kapcsolatok is így tovább mélyülnek egymást segítve még ebben is, hogy Marci a kosarazás fortélyait mutatta be, tanította Eszternek.

Bagi Ibolya
ATF Gazdasági igazgató