Nagy öröm a székesfehérvári gyülekezetben, hogy az utóbbi időben több keresztséget tartunk. Mindig szerepel az imalistánkon két-három ember, aki keresztségre készül, így egy ideig nem fogyunk ki az ilyen típusú programokból. Számunkra pedig boldog, sőt a legjobb teher a közös ebédekre készülni, szolgálatokat gyakorolni és megismerkedni a keresztelendők még nem látott rokonaival. Június 29-én is egy ilyen különleges alkalmon vehettünk részt. Alexander Benjamin és Kovács Beáta, egy fiatal házaspár keresztelkedett, majd nagylányukért, Alexáért imádkoztunk és köszöntöttük a gyülekezetben.

Alex és Bea izgalmas utat jártak be idáig, hatalmas tapasztalataik vannak, és mindig friss lelkesedéssel, mosollyal látni őket a sorok között. Alex már fiatalon találkozott a Bibliával, és kamaszként őszinte nyitottsággal állt az olvasottakhoz, annyira, hogy majdnem feláldozott egy bárányt. Bár ebben az esetben kevesebb információról, így egy téves értelmezésről volt szó, mégis érdemes megállni, és visszagondolni fiatal énünkre, amikor még gyermeki hittel álltunk a megismert igazságokhoz. Néha nem árt ezeket feleleveníteni.

Alex később tanult Magyarországon a reform adventistáknál. Hosszabb időt töltött Angliában, ahol útjai eltértekaddigi életétől, bár a szíve mélyén ott maradt a vágy Isten és a közösség iránt. Ekkor ismerkedett meg feleségével, Beával, aki látva ezt a belső szükségletet és keresési vágyat, támogatta ebben és ő biztatta, hogy járjanak gyülekezetbe.

Lányukkal visszaköltöztek Magyarországra, Székesfehérvárra, így minket látogattak minden szombaton. Nyitott, vidám személyiségüknek köszönhetően hamar a gyülekezet része lettek. Egy angol szombatiskolai csoportot is el tudtunk indítani, amire éppen akkor lett igény. Isten mindent jól elrendezett, amikor ők érkeztek, akkor jött egy másik fiatal pár is, akik viszont egyáltalán nem tudnak magyarul, nekik is segítség volt, hogy angolul beszélgethettek néhány testvérükkel a Bibliáról. Alex és Bea pedig nekiláttak a hitelvek tanulmányozásának, bár akkor még nem a keresztség szándékával, inkább azért, hogy pontosítsák ismereteiket, és el tudják dönteni, hogy ide szeretnének járni vagy tovább kell keresgélni.

Idő közben mindketten döntöttek, és még boldogabban készültek a kitűzött időpontra. A keresztségük azért is volt annyira különleges, mert nagyon sok barátot hívtak meg, akik nem ismerték eddig az adventistákat, vagy a Bibliát sem. Közülük egy házaspárral volt alkalmam beszélgetni, és látszott az arcukon, mennyire meglepte őket ez az egész helyzet, de láthatóan nagyon jól érezték magukat. Ritkán van alkalom ennyi új emberrel találkozni a gyülekezetben, ezért érdemes bíztatni a frissen keresztelkedőket, hogy nyugodtan hívják meg barátaikat, jobb alkalom nincs is, hiszen biztos, hogy a következő találkozáskor rengeteg kérdésük lesz majd a hitünkkel kapcsolatban. Így indulnak el az őszinte érdeklődések, amelyekből később gyülekezetlátogatás, majd keresztségre készülés lehet. Mi pedig hálát adhatunk Istennek, hogy ilyen csodálatos tapasztalatokat látunk!

Potempski