Egy kirándulás margójára...

Önmagában ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen több gyülekezet megteszi ezt. Mégis, elgondolkoztam azon, hogy a mai világban mennyire nagy érték, ha nem csak a gyülekezet falai között találkozunk, hanem egy kicsit „másképp" is! Jószerivel alig ismerjük egymást. A statisztika azt mutatja, hogy közösségünk nagyobbik fele sem péntek este, sem szombat délután, sem szombatiskolára nem jár. Csupán szombat délelőtt 11 órára „esnek" be sokan, ha minden úgy alakul...

Mit tudunk egymásról? Van-e valaki a közösségben, akivel szabadon meg tudjuk osztani gondjainkat, az élet kihívásait, esetleg benső titkainkat? A mai ember - benne az adventisták is - elmagányosodtak. Belső küzdelmeik vannak, de mégis „tartani" kell magukat, mert nincs emberük, akivel őszintén és biztonságosan megbeszélhetnék a gondjaikat. (Egyesek úgy gondolják, hogy ez így is van jól, mert már megjárták pletykás testvéreik miatt, amikor egyszer rájuk jött az őszinteségi roham, és feltárták belső dolgaikat előttük, és egy nem várt pillanatban visszahallották történetüket egészen mástól, egészen másképp - mert hogy a kilencedik parancsolat nem bűn az egyházban...)

Nem így volt ez az első keresztények között! Arról olvashatunk, hogy követve Jézus tanácsát, nagyon szerették egymást! Így ismerték őket a kívülállók: „Nicsak, hogy szeretik egymást!" Addig, amíg ez megvalósult közöttük, fejlődött az egyház! Az Úr naponta szaporította a gyülekezetet üdvözülőkkel! Ahogy viszont teltek az évek, évtizedek már azt olvassuk róluk: „az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad" (Jel 2:4).  Az első keresztény korszaknak, Efézus gyülekezetének tehát Jézus intelmet küld. Nem azt mondja, hogy nem fizetik a tizedet, vagy nem tartják fontosnak a szombat, és a tiszta étkezést, hanem azt, hogy már nincs meg az a nagy szeretet közöttük, mint kezdetben. Ha viszont nincs szeretet, akkor valami más kell elfoglalja a helyét! Pál apostol le is írja ezeket a „más" dolgokat. Ef 4:25-32-ben ilyenekről ír, hogy hazugság van közöttük, harag, rothadt beszéd, mérgesség, fölgerjedés, lárma... Mi ez??? Hogyan létezik ez? Úgy, hogy ha már a szeretet nincs meg egy gyülekezetben, akkor ezek a nemkívánatos tulajdonságok megjelennek a kapcsolatokban.

Talán arra gondolunk, hogy ez volt az első században, de ma már ilyen nincs! Az Ige viszont az ellenkezőjét állítja! Jézus arról beszél, hogy az utolsó időben „a szeretet sokakban meghidegül"(Mt 24:12), és ez abban nyilvánul meg, hogy „elárulják, gyűlölik egymást".

Azt gondolom, ha ilyen események elé nézünk, már most meg kell erősíteni a testvéri kapcsolatokat, hogy velünk ez ne fordulhasson elő! Talán erre is jó volt ez a kirándulás...

(TéKá)