Ez a nap életem egyik legemlékezetesebb napja volt. Tulajdonképpen úgy indult, mint a többi vasárnap. Elindultunk Arkára, a templomba Kenyeres Jánossal, személygépkocsival.

A templomban még először csak néhányan voltunk, de hamarosan megérkeztek két autóbusszal az Adventista Szabadegyetem résztvevői, akik Nyíregyházáról érkeztek. Gyülekezeti kirándulásukon útba ejtették ennek a szép kis takaros falunak, Arkának az „ékszerdobozát", az arkai református templomot.

Kint zuhogott az eső, de ez senkit nem zavart, mert a szívünkben sütött a nap, amikor hallgattuk Czinkota András lelkipásztor igehirdetését, majd a négyszólamú női, férfi- és vegyes kórust, valamint Butyka Ferenc csodálatos hangját, amely betöltötte a templomot.

Ezt a varázslatos érzést elmondani nem lehet, ami áthatotta a lelkemet.

Amikor körbenéztem a zsúfolásig megtelt templomban, szinte mindenkinek könnyes volt a szeme a csodálattól a kórus énekét hallgatva.

Ez a hangulat leírhatatlan. Talán ízelítőt kaptunk az eljövendő mennyei kórus énekéből, ahol az angyalok énekelnek majd? Nem tudom. Tisztán lehetett érezni Isten jelenlétét minden pillanatban. Csodálatos, ahogy összehozza az emberi szíveket Isten és a zene szeretete.

Köszönjük Koczogh Julianna református lelkipásztorunk és édesapja, Koczogh István közreműködését és fáradozását, amellyel megszervezték ezt a mai napot, amelynek többek között én is részese lehettem és amit biztosan soha nem felejtek el.

Befejezésül egy szép gondolat:

„A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki minden nap egy pillanat,
amikor valami szépet befogad,
és felerősítve sugározza tovább,
hogy szebb legyen tőle a világ."           
(Rajki Miklós)

Takácsné Dévay Katalin
kántor (Boldogkőváralja)