Idén két adventista cserkészcsapat (az 1031. sz. Négylevelű Fa és a 431. sz. Huenergardt János Frigyes) együtt táborozott a Zalai-dombság kellemesen lankás, tavakkal határolt lejtőjén. A közvetlen Barlahidán kívül eső táborhely kivételesen szép volt. Reggelente a sátrak felől a fák között látni lehetett, ahogy a horgásztavak felett felszálló párában táncoltak a nap sugarai.

A 60 fős táborban nem telt el nap jó tapasztalatok nélkül. Rengeteg időt hagytunk játékokra és a környék felfedezésére is. Számháborúra és egyéb csapatjátékokra jobb terep nem is kínálkozhatott volna, hisz a szomszédos völgy kellően nagy, mégis átlátható volt. Ideális mozgástér egy ekkora tábornyi gyereknek és fiatalnak. A tavak melletti mezőn pedig néha métától és egyéb cserészjátékoktól visszhangzott a rengeteg. Táborunk átfogó keretmeséje Amerika benépesítéséről, majd második felében a polgárháborúról szólt. A cserkészeket megérkezésükkor az indián törzsfőnök és népe fogadta, szeretettel.

A táborlakók 4 „családba" lettek osztva, mint akik az „Új Földön akarnak letelepülni". A gyerkőcök szemtanúi lehettek, ahogy a béke felbomlott, és az indiánokat rezervátumba taszították, illetve ahogy a rabszolgaság kérdése (szám)háborúba torkollott... Áhítatainkat Makkos Norbi tartotta, melyek a keretmeséhez kapcsolódóan szóltak arról, hogy Isten előtt mindannyian egyformán fontosak és egyediek vagyunk, és fenn a Mennyben is egy család leszünk. A tartalmas őrsi áhítatok folyamán sok olyan gyerekkel tudtunk a hitről beszélgetni, akik máshol nem tehetik fel kérdéseiket.

Áldásos táborunkat végig jó idő és kedv jellemezte. Nagy lelki feltöltődés volt. Azt hiszem mindenki várja a jövő évi Camporee-t, ahol az egész divízióból találkozhatunk testvéreinkkel Hollandiában.

Mena János