„mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem"

Szeptember első szombatján az Orosházi Gyülekezet tagjai Erdődi Józsefnek, a Keresztény Advent Közösség lelkészének áldásos szolgálatát hallgathatták meg.

A délelőtt folyamán három imaalkalomról hallhattunk Jákob életéből, aki az Ézsau elől való menekülés rettenetében Istenhez fordult, és népére, saját életére áldások özönét nyerte el. Az égbe érő lajtorja (1Móz 28:11-), az angyallal történő tusakodás (1Móz 32:21-) és az oltár építése Bételben (1Móz 35:1-) azt példázzák, hogy a bűn terhe alatt roskadozó, életveszélyes helyzetek sokaságában sodródó ember számára az egyedüli megoldás az őszinte Istenhez fordulás.

A délutáni prédikáció az adventista identitástudat ismérveit tárta elénk. Hogy méltók lehessünk elhívásunkhoz (1Pt 2:9), tudnunk kell, honnan indultunk, merre tartunk. A tiszta igazság képviseletével, annak megélésével tudatában kell lennünk 1798 jelentőségének. A Jézus második eljövetelére való őszinte vágyakozással méltón meg kell szentelnünk a szombatokat, s az alámerítéses keresztséggel, a holtak állapotáról szóló tantételeinkkel meg kell ismertetnünk embertársainkat. A parancsolatok megtartásával válunk alkalmassá arra, hogy a prófétaság Lelkének ajándékával helyesen éljünk és hirdetni tudjuk „...minden nemzetségnek, ágazatnak és nyelvnek és népnek ...az örökkévaló evangéliumot..." (Jel 14:6), és ezzel együtt egészségügyi üzenetünket is.

Ezekre hívattunk el. Ha naponta fel tudjuk tenni önmagunknak a kérdést: Növekedtem-e Krisztusban?; ha naponta tudunk élni Pál apostol Timóteusnak adott tanácsa szerint: „légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban" (1Tim 4:12), akkor igazán méltókká válhatunk Isten elhívására, és a mi munkánk is hozzájárulhat Isten dicsőséges művének befejezéséhez!

S. A.