Most, amikor az ősz első, igazán hűvös napjaiban járunk, kifejezetten melegséggel tölt el visszagondolni a nyári táborra. Nemcsak azért, mert  a nap simogatása, a víz selymessége elvarázsolt, hanem mert a barátokkal való együtt töltött idő is jóval életszerűbb és felemelőbb érzés, mint az irodában a távolból tartani a kapcsolatot. A csetlő-botló ismerősökkel és új arcokkal való találkozás mély nyomot hagyott bennünk az idei tábor elmúltával is.

Balatonlelle még mindig nem unalmas a BLI hallgatók számára, sőt megrendítő érzés, amikor valaki azzal keres meg, hogy végre életében először eljuthat a Balaton partjára.

Öröm a megszokott arcok keresése, az újak megismerése, az új lehetőségek, új találkozások, barátságok születése.

Hagyomány már, hogy minden évben az unió éves programjához igazítjuk a táborban az előadások témáját, így az idén minden a Nagy reménységről szólt. A lelkészek segítettek ezt a reménységet átadni, erősíteni a hallgatókban, mindennap délelőtt és délután is az előadások ideje alatt. Természetesen az ajándék könyvekkel, folyóiratokkal otthonra is maradt miről elmélkedni, erősödni, továbbgondolni.

A már megszokott, családias légkörben töltöttük el az egy hetet 86 fővel, gyerekekkel együtt, akik természetesen külön foglalkozások és játékos tanulás formájában ismerkedtek Krisztussal. Időnként, amikor járok-kelek a táborban, el kell gondolkodnom, hogy kis is segítő és ki a táborozó, annyira mindenki hozzátesz valamit a tábor hangulatához.

Hogy mit vihettünk magunkkal haza az idén? A napfény melegét, a víz selymes simogatását, és azt a melegséget, amit az egymással való különös találkozások adtak. Egyszóval Krisztus mindazt megadta, amivel egy igazán felejthetetlen időt tölthettünk együtt kicsik, nagyok, és ahol mindannyian többet kaptunk, mint amennyit adtunk. Természetesen a komoly és színvonalas előadások sokakat nagyon megerősítettek, elgondolkoztattak, ugyanakkor igazán mély és értékes barátságok is születtek, amik a hét letelte után is tovább élnek.

Különösen örülök annak, hogy a hallgatóknak bemutathatom azt is, hogy milyen jó érzés egy közösséghez tartozni, hiszen most is a Salgótarjáni Gyülekezetből többen is elkísértek, és együttesen, lelkesen támogattak mindenben a hét során. A gyerekprogramokkal, a közösen eltöltött szabadidővel és természetesen az őszinte és mély beszélgetésekkel, valamint a szombat délutáni elmaradhatatlan koncerttel is segítették közel hozni és bemutatni a Krisztushoz tartozás örömét.

Simogató melegséget, örömöt, elfogadást, odaadást, szeretetet, különleges találkozást adott Krisztus mindannyiunknak erre az egy hétre; a hallgatóknak és a szervezőknek egyaránt. Különösen nekem, amikor a hűvös napokon az íróasztalnál arra gondolok, hogy nemsokára megint igazán érezhetem a „való világ" érzést, amikor ismerős és ismeretlen barátainkkal átélhetjük a Krisztussal és egymással megélt lehetőségek csodáját.

Ócsainé Demeter Irén
BLI vezető