2013. szeptember 21-én hálaadó nap volt Gyömrőn. Azt gondolom, hogy ez még nem hír, hiszen minden valamirevaló gyülekezet tart ilyen alkalmat... Ami viszont újra és újra megfogalmazódik bennem, az a hála gondolata.

Vajon mennyire vagyunk hálásak Istennek, embertársunknak? Sajnos társadalmunkban egyre jobban kiveszőben van a hála érzése, és persze, ez ránk, hívő emberekre is kihat. Gondoljuk csak át napjainkat, hogy sok esetben a keserűség, az elégedetlenség szavai hagyják el ajkunkat. Miközben zúgolódunk, panaszkodunk, nem vesszük észre, hogy a „világ szelleme" bejön életünkbe, gyülekezetünkbe.

Természetesen minden ember szeretné, ha jobb lenne neki. Arra vágyunk, hogy jobban éljünk és meg akarjuk adni mindazt gyermekeinknek, amit mi nem kaptunk meg. Úgy hiszem, ez teljesen jogos igény mindenki számára! Mégis, milyen lelkülettel próbáljuk ezt elérni? Mi az, amiért elégedetlenkedünk? A Biblia nagyon sok helyen azt sugallja, hogy amink van, elégedjünk meg vele. Ne zúgolódjunk, mint az ószövetségi nép, akik akkor dicsérték és magasztalták az Urat, ha éppen jól ment soruk, de keményen szóvá tették, ha valami nem úgy történt az életükben, ahogy azt elképzelték.

Mi az, ami hiányzik az életünkből? Lehet, hogy nincs olyan jó autónk, mint szeretnénk, az is valószínű, hogy el tudnánk viselni egy magasabb életszínvonalat is..., de miközben nagy vágyaink vannak, nem vesszük észre az élet apró örömeit! Egy csodálatos virágszálat, a napsütést, az ősz gyönyörű színeit! Elszáguld mellettünk az élet, és csalódottak vagyunk, mert a boldogság „kék" madara mindig tovarepül, mielőtt még megérinthetnénk.

Hálásak lehetünk az életért! Azért, hogy van mit ennünk, van a fejünk felett tető, és viszonylag egészségesek vagyunk! Az élet sok-sok örömét nem fedezhetjük fel, csak ha hála van szívünkben! Amikor pozitív érzéseket táplálunk önmagunkban, akkor értjük meg igazán, hogy milyen kegyelemmel vesz körül bennünket Isten! Ha viszont mindig csak a nehézségekre, problémákra nézünk, soha nem leszünk boldogok! Nem az az igazán boldog ember, akinek mindene megvan, hanem az, aki meg tudja osztani azt a keveset is, amije éppen van, és szeretni tud.  

Sajnos a zúgolódás szelleme áthatja egész társadalmunkat, életünket. Mi hívő emberek járjunk élen a hálaadásban, dicsérjük a mi Mindenható Istenünket, mert van miért...

(TéKá)