„Imrehegyen a táborban, ahonnan a szomorúság távol van..." - hangzik a kezdő strófája annak a versnek, melyet a 2013. augusztus 7-11-ig megrendezett táborban írtak a lelkes résztvevők.

Ezen a nyáron a Hetednapi Adventista Egyház Kiskőrösi Gyülekezete úgy döntött, hogy egy felejthetetlen tábort szervez Imrehegyen. A cél sikerült, valóban fantasztikusan jó volt, nyilatkozta az összes táborlakó.

A hétvége folyamán negyven-hatvan fő érkezett az Imrehegy mellett elhelyezkedő Életház komplexumhoz, ami a szőlők között egy erdős „szigeten" található. A korosztályt tekintve a legapróbbaktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálta a maga társaságát.

A szervezők a legnagyobb hangsúlyt a közösségépítésre és a lelki feltöltődésre helyezték. A meghívott előadó, Sebastian Matula, Svédországból érkezett, jelenleg teológiát tanul Angliában. Folyékonyan beszéli szép magyar nyelvünket, hiszen magyar szülők gyermeke. Minden reggel és este prédikált Isten Igéjéből, komoly és felemelő tanulságokat vont le a Bibliából.

Reggelente az igazán fitteket már fél héttől torna várta. A közös étkezés után egészség 10-perc, valamint a prédikáció következett, sok-sok éneklés kíséretében. Ezután korosztályok szerint változott a program: az egészen kicsik és a kisiskolások kézműves foglalkozáson vettek részt, az ifjak különféle játékokat játszottak, pingpongoztak, métáztak (egy olyan csapatjáték, ami nagyon hasonlít a baseballhoz), a felnőttek pedig beszélgettek és főzték a sok finom bográcsost ;-)).

Ebéd után a tábor minden egyes lakóját izgalmas játékok várták, ahol vegyes korosztályú csapatok játszottak activity-t, vagy különféle elrejtett útjelzők mentén felfedező útra indultak. Színdarabok előadásával is mosolyt csaltunk egymás arcára.

A vacsorát és az esti prédikációt követően mindenki nyugovóra térhetett. Ám egyik éjjel a bátor jelentkezők eltúráztak a nem is olyan közeli Imre-hegyre, a térség legmagasabb pontjára. Akik elmentünk, olyan élményekkel gazdagodtunk, melyekből a savanyúbb napokon is erőt tudunk majd meríteni. Az a derült éjszaka, sok csillaghullással és énekléssel, mindannyiunk számára felejthetetlen marad.

Utolsó éjjel a tábortűz körül gyűltünk össze mindannyian, ahol együttesen megírtunk két verset is a mögöttünk álló csodás napok emlékére. Mi, fiatalok reggelig megnyújtottuk a jókedvet és a hangos nevetést, és hála a megértő felnőtteknek, és a tábor családias szellemének, nem érte szó a ház elejét.

A búcsú napján rendeztünk még egy utolsó méta meccset, majd elfogyasztottuk a saját magunk készítette ropogós és ínycsiklandozó kürtöskalácsokat.

Akinek megjött mindehhez a kedve, várjuk sok szeretettel jövőre a hegyre!

M. B.