Emlékezés, melynek a vége egy ígéret volt,
szivárvány formájában
2013.
szeptember 21-ét nagyon várták azok, akik a '60-as, '70-es években a Pécsi Gyülekezet
fiataljai voltak. Ezen a napon tartottunk Pécsen egy találkozót azoknak a „fiataloknak",
akikben elevenen él a „régi idők" emléke. Mára már a világ több pontján élnek,
Budapesten, Sarkadon, Miskolcon, Nágocson, Hévízen, Németországban, Londonban,
Torontóban és még sok más városban és falun. Eljöttek, hogy felidézzék a
múltat, hogy találkozzanak, és újra egymásra találjanak.
A délelőtti istentiszteleten Ócsai Sándor testvér beszélt az Igéből az
emlékezésről és a reménységről. A napot szebbé és áldásosabbá tették az
elhangzott versek, zeneszolgálatok és a pécsi és vendég testvérekből összeállt
kórus énekei.
A délután teljesen az emlékezésé volt, amikor régi fotókat vetítettünk
ki, és próbáltuk közösen kitalálni, hogy hol és kikről készült a kép. Egy-egy
kedves történet is elhangzott, és emlékeztünk azokra is, akik már nincsenek
közöttünk, de sok szép emlék köt össze bennünket.
Egész nap éreztük a Szentlélek jelenlétét, Isten végtelen nagy áldását,
a szeretet és a közösség melegét. Amikor befejeztük a délutáni közös
együttlétünket, mindannyian megcsodálhattuk a gyülekezet ablakából Isten örök
érvényű ígéretét egy gyönyörű szivárványban. Hisszük, hogy nem véletlen
helyezte oda ezen a napon sem!
Ömböli
Gyula
|