Balatonlellén, az Advent Üdülőben került sor szeptember 11-e és 15-e között az országos lelkészértekezletre, Ige és közösség címmel. Ez az unió lelkészkarát érintő értekezlet minden évben a továbbképzés mellett a lelkiség és a közösség erősödését szolgálja.

Az idei alkalmon is megtapasztalhattuk Isten jelenlétét és gazdag áldását. Mélyen érintette a szíveket Isten Igéje, ahogyan Daniel Duda testvér szólt pénteken este arról, hogy Jézus minden embert szeret és meg akar menteni, és hogy számára nincsen én és te, mi és ti. Ócsai Tamás testvér pedig arról szolgált szombat délelőtt az úrvacsorán, hogy a Biblia tanítása szerint az úrvacsorában három fontos gondolat jelenik meg: Jézus halála, eljövetele és a közösség.

Az is különlegessé tette ezt a hetet, hogy a Magyar Unió és a KERAK lelkészei a különállás története során először voltak együtt közös értekezleten. A két közösség lelkészei kölcsönösen nem ismerték egymást személyesen, így a beszélgetések, a közös sportolás is fontos szerepet kapott. Felemelő élmény volt megismerni egymás megtérési történeteit, együtt és egymásért imádkozni.

A továbbképzés keretében olyan témákat érintettek az előadók, amik fontosak a világközösség életében is. Dr. Bertil Wiklander testvér a hermeneutika kérdéseiről beszélt, ami nem más, mint az igemagyarázat alapelvei. Amikor kezünkbe vesszük a Bibliát, akkor nem természetes, hogy úgy értjük meg, ahogyan Isten Lelke szeretné megértetni. Mindenkinek megvan a saját személyisége, tapasztalata, véleménye, ami nemcsak gazdagítja a megértést, de torzítja is. Dr. Wiklander arról beszélt, milyen elveket kövessünk a Biblia értelmezésekor, hogy elhárítsuk egy téves következtetés kialakulását. Így nyert különleges jelentőséget az adventista igemagyarázat néhány jellegzetes pillére, mint például a Sola Scriptura elve, a Biblia egészének önmagyarázó jellege, a Krisztus-központú értelmezés és a Szentlélek vezetése. Az előadás-sorozata végén Wiklander testvér kitért arra is, hogy Ellen White írásai kapcsán is fontos az értelmezési alapelvek tisztázása.

Dr. Daniel Duda testvér az egyházról szóló tanítást, az ekkléziológiát tanította, hiszen személyében egy vérbeli tanárt ismerhettünk meg. Nagyon friss és dinamikus megközelítésben azt mutatta be, hogy az egyház a megváltás művének nem egy véletlen mellékterméke, hanem fontos esszenciája. Isten közösségre hív, és ez megmutatkozik minden tettében: emberpárt teremtett, szombaton közösségbe vonta őket önmagával, és a hívőket is közösségre hívta el egyházában. A közösség nélkül nem képzelhető el a keresztény élet, sőt a győzelem sem, hiszen rengeteg igehelyben Isten a közösségnek ígéri a győzelmet, többes számot használva, és nem egyes számot: „azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre" (Zsid 11:40). Megérthettük, hogy az egyház nem a legfontosabb, hanem igazából az egyetlen fókusza Isten munkájának, hiszen az egyház - a hívők közössége - lesz az, amit egy örökkévalóságra magához emel a Földön találhatók közül. Ezért egyházként tükröznünk kell az egyház Urának jellemét, és ennek szolgáló és világot átformáló erővé kell válnia.

Raafat Kamal testvér egy fontos és félreértett témával, a vallások és felekezetek közötti párbeszéd kérdésével dolgoztatta meg a jelenlévőket. Itt nem volt lehetőség arra, hogy bárki is kényelmesen és passzívan hallgassa az előadót, mert feladványát négy csoportban kellett átgyúrni és megvalósítható gyakorlattá alakítani. Megtudhattuk, hogy a Hetednapi Adventista Egyháznak noha nincsen hivatalos állásfoglalása az ökumenikus mozgalommal kapcsolatban, ugyanakkor nagyon világos hozzáállást tanúsít. Legfontosabb az egyház üzenetének, küldetésének és egységének a megőrzése, és ebben nem hajlandó kompromisszumra. Arra viszont annál inkább nyitott, hogy más vallásokkal folytatott párbeszéd útján elősegítse a kölcsönös tisztelet és megértés elmélyülését, és kész arra, hogy együttműködjön másokkal olyan területeken, mint a Biblia fordítása és terjesztése vagy a segélyezés. Az egyház közössége már 1870-ben eldöntötte, hogy „baráti és testvéri érzéseket és viszonyt kíván fenntartani mindenki irányában, aki Krisztus nevéről neveztetik, különösen azokkal, akik Krisztus közeli visszajövetelének népszerűtlen tanítását osztják", és küldöttekkel képviseltette magát a keresztény szervezetek tanácskozásain már 1910-től, valamint maga is alapított felekezetközi intézményt 1893-ban: a Nemzetközi Vallásszabadsági Egyesületet.

Azok számára, akik nem voltak jelen, talán csalódást okoz, hogy ez az értekezlet nem az egyesülési tárgyalások újabb fordulója volt, nem is a vélt vagy valós teológiai különbségek megoldásának konferenciája, sem a régi történések elemzése, megítélése. Azok számára viszont, akik ott voltunk, az az öt nap sokkal több volt „tárgyalásoknál". Tapasztalatunk szerint ez az alkalom a személyes kapcsolatok fejlődését, illetve egy lelki és testvéri légkör erősödését segítette elő. Számunkra ez az értekezlet Isten ismeretének növekedését szolgálta az Ige tanulmányozása és Isten életünkben munkálkodó kegyelmének megtapasztalása által. Hálásak vagyunk Istennek, hogy különleges mértékben éreztük Lelkének jelenlétét és munkálkodását. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik imával és böjttel támogatták a megjelent lelkészeket! Ne hagyjátok abba!

Csizmadia Róbert