Hallgatva a hívó szóra, mi lovasberényi és
székesfehérvári fiatalok - mint egyébként sokan mások (mintegy 800 résztvevő) is a Dunamelléki Egyházterületről - felkerekedtünk, hogy a
fővárosba érve részesei legyünk az október 26-án megrendezésre került Hitéleti
konferenciának. Budapesti kiruccanásunkat komoly készülődés előzte meg, hiszen
az volt a feladatunk, hogy lelkészünk, Szilvási-Csizmadia Andrea vezetésével
egy rövid színdarabbal vegyünk részt a délelőtti istentiszteleten.
A konferencia célja az egyház új,
nagyszabású, Misszió a nagyvárosokért nevet viselő missziós kezdeményezésének,
azon belül is a Misszió Budapestért programsorozatnak az ismertetése volt.
Mindezt Jónás történetén keresztül bemutatva, szolgálatok sokaságával színezve.
Jónás könyve köré fonódott a mi szolgálatunk is, melynek szövegkönyvét
lázas igyekezettel próbáltuk minél jobban betanulni, előadni és bár a péntek
esti próbákon egyre jobban ment a darab, másnap a színpad mellett várakozva
azért sokunk arcáról le lehetett olvasni a fellépés előtti izgalom jeleit. Ez
az izgalom aztán a színpadon kicsit feloldódott, de csak onnan távozva múlt el
igazán, és végre felszabadultan, a szövegkönyv percenkénti ellenőrzése nélkül
vehettük magunkhoz a lelki táplálékot Ócsai Tamás és Ősz-Farkas Ernő
tolmácsolásában, zenei szolgálatokkal színezve.
Így a délelőtti istentisztelet
után lelkiekben jóllakottan testi táplálék után nézhettünk, vagy a nagyteremben
található különböző szekciókat látogathattuk. Ez utóbbit sajnos ifjúságunk nem
tudta megtenni, hiszen a kettőkor kezdődő Talentum Centerre készültünk egy
másik darabbal.
A Talentum Centeren - ahogy a
programfüzet is hirdette - minden korosztály képviseltette magát zenével,
verssel, színdarabbal és még rövidfilmmel is. Valószínűleg a kiváló
produkciókat mi is nagyobb örömmel néztük volna végig, ha nem az utolsók között
kerültünk volna sorra. Ehelyett folyamatosan a szövegkönyvet bújtuk és
próbáltuk tökéletesíteni a problémás részeket. Ennek ellenére az előadásba
csúszott egy-két kisebb hiba, de reméljük ez nem nyomta rá bélyegét a darabra,
és így is tetszett, hiszen nem kis munka volt benne, mind a szereplők, mind a
szerző részéről.
A nagyszámú fellépőnek
köszönhetően a Talentum Center az eredeti, másfél órás időkeretet jóval meghaladta,
belelógva az eseményt záró ifjúsági programba. Ezzel természetesen semmi
probléma nincs, hiszen nagy öröm az, ha ennyien használják, kamatoztatják
kapott talentumaikat, ezzel is hozzájárulva az október 26-i szombatnap méltó
megünnepléséhez.
Reméljük, jövőre ismét
találkozhatunk itt, a Golgota utcában, és a Misszió
Budapestért kezdeményezés
eredményeként sok új arccal gyarapodhatunk.
Csitáry-Hock Dávid
|