(Jer 29:7; Mt 5:16)

Egyházunk vezetői 2013. március 17-én Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárral folytatott megbeszélésen többek között felajánlották segítségüket számos olyan területen, amely Magyarország Kormánya számára is kiemelt terület: egészségnevelés, segélyezés, fejlesztés, családok szolgálata, valamint az ifjúság nevelése. A felajánlás a kormány részéről pozitív visszhangra talált. Az államtitkár úr kiemelte: örömmel várják az egyházaktól, közöttük a Hetednapi Adventista Egyháztól az ötleteket és a saját kezdeményezéseket.

Ezt a felajánlást a nyíregyházi és a környező gyülekezetek tagjai komolyan vették, és önkéntes segítségükre alapozva a Nyíregyháza Csillag u. 12. sz. alatti székhellyel 1998 óta bejegyzett „Boldog Jövő" Alapítvány 2013-ban egy sor pályázatot nyújtott be:

• „Adni akarok" - Hátrányos helyzetű családok segítésére (NEA);
• „Gyermekekért - lakókörnyezeti projekt" - Háromnapos szünidei programsorozat (NEA);
• „Civilek a civilekért" - Lakókörnyezet szabadidő eltöltése - Örökösföld (ESZA);
• „Jótékonysági koncert" - Az önkormányzattal közös program az Önkormányzati Civil alapból szociális feladatokra. Helyszín az evangélikus templom, ahol a Vikár Sándor Zeneiskola tanulói, a White Kórus és a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar lép fel;
• Az Önkormányzat Szociális Egészségügyi és Ifjúsági Bizottsága által 500 adag meleg étel kiosztása december egyik vasárnapján;
• Műsoros karácsonyi ünnepély nagycsaládok óvodáskorú gyermekei részére. 

Október 29-31. között a NEA-SZ-61. sz. pályázat a „Gyermekekért - lakókörnyezeti projekten" mint önkéntes vehettem részt. Ez egy háromnapos, őszi szünidei program volt a Móra Ferenc általános iskola harminc rászoruló, alsó tagozatos gyermeke részére. A pályázatíró és a programok szervezője Skolnyikné Pócsi Ilona, az alapítvány képviselője, hét fő önkéntessel színes, mozgalmas, szünidei programot állított össze. A gyermekeket kedden a Sóstói Állatparkba vittük, szerdán a kézművesség különböző technikáival ismerkedtek, csütörtökön pedig az erdei tornapályán mérhették össze ügyességüket. A nyárias ősz, az alapos elő munka, az önkéntesek rátermettsége, és nem utolsósorban a gyermekek aktív együttműködése tette felejthetetlenné ezt a három napot.

Számomra különös ajándék volt, mert úgy gondoltam, már „kiöregedtem" ebből a korosztályból, de közel kerülve és közelebb engedve magamhoz a gyermekeket, sok értéket és szépséget fedeztem fel bennük. Megható, szívet melengető pillanatokkal, élményekkel lettem gazdagabb. Ezekből kettőt megosztanék!

A gyülekezet ebédlőjében volt a kézműves nap. Különböző technikák: kavicsfestés, bagolykészítés, képkeret, szövés, „művészi" kép alkotása krepp papírgalacsinokból ragasztással. A gyermekek érdeklődése és készsége várakozáson felüli volt. Többen kipróbáltak három, négy technikát is, a fiúk ugyanúgy, mint a kislányok. Ebéd előtt az udvaron lazítottak. Labdáztak, bújócskáztak. Hogy megteríthessünk, egy kisfiúnak a félben maradt gyümölcsöstál kompozíciójához vágtam ki különböző gyümölcsöket, hogy majd beragaszthassa. Legnagyobb csodálatomra, nem fogadta el a könnyebbséget, nem csábította el az ebéd illata sem, amit eltervezett, amit elképzelt, ahhoz ragaszkodva akarta befejezni a művét. Kérte, hogy segítsek, gyártsak galacsinokat és pici, párnás ujjaival igyekezett minél több pöttyöt átművészkedni a ragasztóról, és ott tartani a rajzlapon. Szívembe zártam ezt a duci kisfiút, és arra gondoltam, bár mindig megmaradna ez a tulajdonsága - soha ne adná fel!

A másik élményem az „elől ülés" korhatárok nélküli kiváltságos helyzetéhez kapcsolódik. Busszal szállítottuk a gyermekeket a lakótelepről a foglalkozás helyszínére és vissza. Az utolsó, néhány utat emeletes busszal tettük meg. Mire a gyermekek mindent felfedeztek benne, rájöttek, milyen klassz dolog fent elől ülni, a panoráma ablaknál.  A tornapályáról hazafelé, néhányan előreszaladtak, hogy biztosítsák maguk számára az elől ülést. Utolérve, megfedtem őket, mert engedély nélkül szaladtak előre, és így széthúzták a csapatatot. Elhelyezkedésük után megnéztem, hogyan oldották meg a számukra oly lényeges kérdést. Négy férőhelyen nyolcan ültek! Tanulhatnánk tőlük!

A szülők látva gyermekeik munkáit, hallva élménybeszámolóikat, tapasztalva hozzánk való ragaszkodásukat, további szünidei programok lehetőségét kérték tőlünk.

Az eddig elvégzett feladatok - kiemelve a gyermekekkel töltött napokat - megalapozták az alapítvány hitelességét Nyíregyháza Városa előtt.  Megnyitotta a bizalmat és kitárta az együttműködés lehetőségét a lakóközösség felé. Istené a dicsőség!

Irénke néni - önkéntes