3. AZ EGYHÁZ - CSALÁD

Bibliai alap: Jn 14:9 - Krisztussal való kapcsolatunk által Jézus Atyja a mi Atyánk is.

A Szentlélek családdá formálja a megtérteket. Egyenlő tagokból áll és egységes (Ef 4:4-6).

A tagok testvérek. Korábban világszerte, ma már egyre kevesebb helyen nevezik így egymást a tagok - itt is csak hivatalos, szószéki megszólítás esetén, de már kikopott a mindennapi szóhasználatból. Ha a hadseregben a tagok katonák, az üzleti vállalkozásban munkások, a családban Isten gyermekei.

Mindegyiknek szilárd bibliai alapja van. Mindegyik bemutat valamit a nagy igazságból, és mindegyiknek megvan a helye az adventista hagyományban. Egyiket sem hagyhatjuk el, sokat veszítenénk küldetésünk megértésében.

De, amikor bármelyik gyökérmetaforává válik a gondolkozásunkban, nagyobb befolyással van ránk, mint amennyit a bibliai jelkép szeretne elmondani. Drámai különbségekhez vezet, amennyiben bármelyiket gyökérmetaforaként őrizzük magunkban. Ez meghatározza vallásos tapasztalatainkat, ahogy értelmezzük a feladatunkat, ahogy viszonyulunk egyházi jelenségekhez. Szemüveget ad ránk. Sémát teremt, amelyen keresztül mindent értelmezünk.

Nézzük meg például, hogy ez a szemüveg miként befolyásolja a missziónkat?

A. A HADSEREG EGYHÁZ ÉS A MISSZIÓ

Prioritása - a növekedés. Célja - a győzelem mások felett. Az eredmény mindent igazol. Egy missziós módszer tesztje a siker. Ha növekedést eredményez, akkor jó, ha azonnal nem, akkor nem tűri meg.

A harci himnuszok menetelésről, támadásról, küzdelemről szólnak. Lövészárkok építéséről soha. Pedig aki harcol, tudja, hogy e nélkül a hosszas és fáradságos művelet nélkül hiába tervezünk támadást. Ez a megközelítés nem tűri a lassú lövészárkos módszereket. Támadj, küzd és győzz. Ami ebbe belefér az jó, az helyes, azt érdemes finanszírozni.

Amikor embereket hozunk a gyülekezetbe, a mi tulajdonainkká válnak. Mindent előírhatunk nekik.

Személyteleníti a tagjait. A hadsereg nem érdekelt a tagjai egyéni szükségleteiben. Csak annyiban érdekesek, amennyiben hozzájárulnak az ügy sikeréhez. A katona a hadseregért létezik. Nincs más dimenziója az életnek.

B. A PIACI/GAZDASÁGI/ÜZLETI MEGKÖZELÍTÉS

Erős hangsúlyt helyez a misszióra, az egyház létezésének okát látja benne. Az üzletben az az üzlet, hogy növekszik, profitot termel, növeli a termelékenységet. Az egyház azért létezik, hogy növelje a taglétszámát. Minden egyházi tevékenység mércéje az, hogy mennyire járul hozzá a taglétszám növekedéséhez

A növekedés fontos cél, de ennek a túlhangsúlyozása oda vezet, hogy elkötelezettség nélküli emberek válnak tagokká. Közömbös tagságot eredményez. Elsorvasztja az egyházi élet egyéb területeit. Türelmetlenekké teszi a tagokat az olyan tevékenységek iránt, ami nem vezet keresztséghez. Pl. tanácsadás, ifjúsági munka, szociális munka - amelyek „csak elvonják" az energiát a céltól.

A globálmissziós szemlélet azért akadozik, mert a mindenkori vezetésnek a számbeli növekedés fontosabb, mint az el nem ért területekért folyó szívós munka. Addig, amíg a sikert csak a keresztségek számával mérjük, nem is fog változni a jelenlegi helyzet. Az embereket és magát a szervezetet statisztikaként kezeli. Ők csak számok. Ez a szervezet minden figyelmét a külső érdeklődőkre fordítja, de abban a pillanatban, ahogy megkereszteli őket, magukra hagyja.

C. A CSALÁDMODELL ÉS A MISSZIÓ

A családtagság növekedése nem első számú prioritás. Legalább annyira érdekelt a tagok életminőségének javításában, a kapcsolatok erősítésében, mint a számbeli növekedésben. Miközben a keresztség nem veszíti el jelentőségét, ugyanolyan fontosnak tartja a misszióparancs többi részét is, mint amilyen a tanítás, a közösségi életbe való integrálás. Prioritása a közösség erősítése, nemcsak a tagok számának növelése. Segíti a tagjait úgy élni, mint Isten gyermekei, és egymást testvéri kapcsolatban hordozni. Többféle növekedést tűz ki célul, nemcsak a számbelit. (Ef 4:15 - mindenben növekedjünk Abban, aki a Fej). Amikor az Úr írói gyülekezetnövekedésről írnak, nem annyira a számbeli növekedésre gondolnak, hanem a tagság lelki érettségére. Ez pedig csak egy közösség központú légkörben valósulhat meg. Nincs nagyobb feladata az egyháznak, mint táplálni a közösséget. Ez azt jelentené, hogy kevésbé érdekeljen az evangélium külső hirdetése? Nem. De ad egy új perspektívát a missziónak. A lehetséges tagokra nem úgy fog nézni, mint foglyokra, akiket meg kell szabadítani, mint ellenségre, akiket le kell győzni, mint termékekre, amelyeket meg kell szerezni, hanem mint lehetséges testvérekre, barátokra. Arra bátorít, hogy az emberek életének teljessége érdekeljen. Jobban, mint a számbeli növekedés, a tizedbevétel emelkedése. Nem azért hívjuk meg az embereket a közösségbe, hogy növekedjünk számokban, hanem azért, mert szeretjük őket, mert a barátaik vagyunk, mert érdekel a személyük, az életük, jobban mint a tizedük, mint a statisztikai értékük. A család belső növekedésének következménye lesz a számbeli növekedés. Mert ez a fajta szeretet, amit Jézusnál látunk, vonzani fogja az embereket. Minden missziós kísérletnek ez a krisztusi szeretet lesz az alapja. Az evangélium nem egységcsomag, amit az emberek megvásárolnak egy jól képzett, manipulálásra is alkalmas eladótól, hanem olyan átalakító erő, ami személytől személyig terjed. Valahogy össze kellene kapcsolnunk a nagy parancsolatot a nagy misszióparanccsal. Ez az a növekedés, amit a családmodell eredményez - nemcsak számban, hanem közösségben is.

„A földi egyház a mennyei egyház jelképe lenne, ha a tagok egyek lennének értelemben és hitben." (E. G. White: 6T, 239. old.)

Rajtad milyen szemüveg van?

ŐFE