2013. december 28-án egy különleges istentiszteletnek lehettünk résztvevői, amin lelkészi meghatalmazást kapott Szilvási-Csizmadia Andrea. Az ünnepségre a Székesfehérvári Gyülekezetben került sor, abban a körzetben, ahol Andrea kétéves szolgálata alatt 16 ember, főként fiatalok döntöttek a Megváltó mellett.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy mit is jelent a lelkészi meghatalmazás? Erre a kérdésre adott választ az istentisztelet kezdetén Csizmadia Róbert a Lelkészegyesület titkáraként. Az egyik oldalon az egyház eddig nem hozott döntést arról, hogy a világszéles hatáskörű lelkészi felszentelést kiterjeszti az evangélium női munkásaira is, mint ahogyan arról sem döntött még, hogy ezt kategorikusan nem teszi meg a jövőben sem. Erről több éves teológiai vizsgálat után 2015-ben lesz szavazás a Generál Konferencián. Másrészt az egyház sohasem vonta kétségbe, hogy a nők lelki ajándékaiknak megfelelően szolgáljanak, amire sok példát találunk.

A Biblia lapjain találkozhatunk olyan személyekkel, akik az apostoli egyházat szolgálták sok áldást hozva: Priszcilla, aki Apollós tanítója volt, vagy Júnia, akit apostolként tart számon Pál. A Hetednapi Adventista Egyház történetében is fontos szerepet játszottak a nők. Ellen White-ot Isten 17 éves korában hívta el, hogy a formálódó közösség egyik alapítója és prófétája legyen. 1858-ban James White állt ki amellett, hogy Jóel könyve 2. fejezetének próféciája arra serkent, hogy a nőket is a szolgálatba állítsuk, őhozzá csatlakozott Uriah Smith „A nők, mint prédikátorok és tanítók" című vezércikkében 1861-ben. 1868-ban kezdték meg munkájukat az első hivatásos női evangélisták, majd 1871-ben a Generál Konferencia megválasztotta első női vezetőjét: Adelia Patten Van Horn pénztáros személyében. 1872-ben pedig lelkészi igazolványt kapott Sarah A. Hallock Lindsey, és talán kevésbé meglepő, hogy Ellen White egyik lelkészi igazolványán még a „felszentelt lelkész" kifejezés is szerepel.

Ócsai Tamás, a Magyar Unió elnökének prédikációja követte a körzet fiataljainak szolgálatát, akik énekekkel és pantomimmal készítették elő a szíveket Isten Igéjére. A prédikáció alapigéje Apostolok Cselekedetei 22:14-15 volt: „Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál." Ennek alapján kiemelte, hogy a választás mindig Isten választása, és nem emberek választása. Nem az egyén, nem is az egyház, hanem Isten szuverén döntése, amikor egy embert saját szolgálatára elhív. Az elhívott szolgálatában pedig nem az ember cselekszik, hanem Isten cselekszik. Ez pedig hatalmas felelősség az elhívott számára: Istent kell képviselnie, Isten szavait kell tolmácsolnia, és nem a sajátját. És ugyanilyen felelősség az egyház és a gyülekezet számára, hiszen nem ember szolgálatát, hanem Isten munkáját kell elismernie és Isten küldöttét látni és becsülni az elhívottban.

Dr. Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke 1Sám 16:7-ből merítette prédikációjának üzenetét: „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." Folytatva az előbbi gondolatokat, arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten választása sokszor volt meglepő és megbotránkoztató is egyben. Dávid a legkisebb volt a családban, aki tisztátalannak számító munkát, pásztorkodást végzett. Isten a próféta legnagyobb meglepetésére mégis őt választotta ki. Nehéz volt ezt megértenie a nagyobbaknak, mint például Eliábnak, a legidősebb testvérnek, aki visszaküldte volna Dávidot a nyáj mellé. Dávid azonban erőt merítve az elhívásból legyőzte Góliátot és a hit hősévé lett.

A fogadalomtétel után került sor a meghatalmazó imára, aminek keretében a Tatabányai Gyülekezet döntésének megfelelően Andrea presbiteri felszentelésben részesült, az Unióbizottság döntése alapján pedig lelkészi meghatalmazásban, mely érvényes a Magyar Unió összes gyülekezetére. Az imádkozás és meghatalmazás szolgálatát dr. Ősz-Farkas Ernő, Ócsai Tamás, dr. Szilvási András, Bihari Csaba és Csizmadia Róbert felszentelt lelkészek végezték.

Andrea válaszprédikációjában 1Kor 2:1-5 alapján szólt: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." Isten az, aki ott van a mindennapokban, aki odaáll mellénk. Majd arról vallott, hogy életének minden egyes pontján egyetlen megingathatatlan barát volt jelen: Isten. A rosszban és a jóban egyaránt Ő állt mellette, és Ő motiválta és biztatta a szolgálat nehézségei közepette is. „Hiszek Istenben! Aki elfogad, szeret és vár! Csak Ő adhat értelmet az életnek!" - vallotta Andrea. Végül azzal zárta le a beszédét, hogy imádkozik azért, hogy ezt az Istent lássák szolgálatában és a gyülekezet közösségében, ahová Isten céllal helyezte őt, hogy a gyülekezettel egymást támogatva haladhassanak az úton.

Kívánunk sok áldást Andrea életére és szolgálatára meghatalmazott lelkészként! Ő a hetedik meghatalmazott lelkész azok között, akik a Magyar Unió területén jelenleg szolgálnak. Az ő nevükben köszöntötte Andreát Egerváriné Kökényes Zsuzsa, aki több mint 14 éve szolgál ebben a minőségben. A köszöntők sorát folytatták a Tatabányai Gyülekezet vezetői, a Lovasberényi Gyülekezet felszentelt diakónusa és a Székesfehérvári Gyülekezet presbitere. Gyülekezeteik képviseletében kívántak áldást és új erőt lelkészüknek. 

Csizmadia Róbert
Magyar Unió - Lelkészegyesület titkára