Egy meghitt beszélgetésből hamar kiderül, amit csak sejtettünk: bizony a keresztény nőknek mindig ugyanazon jár az eszük: szeretteiken. Gyermekeiken, párjukon, családtagjaikon, és a barátokon. Imáikban oltalmat kérnek lépteikre, döntéseikhez bölcsességért fohászkodnak, a tanuláshoz akaraterőért. Megteszik ezt újra és újra, de mindig máshogy. Imádkoznak, mialatt mosogatnak vagy gyomlálnak, a buszon, esetleg futás közben. De ha kell, a teregetnivalót is leteszik, hogy pár percre térde boruljanak.

Kisebb csoportokban gyakoroltuk az imádkozást a debreceni imaházban, 2014. március 1-jén, a Nők Nemzetközi Imanapján. A mintegy harminc résztvevő, a napraforgó fejlődési szakaszait megfigyelve vonhatott párhuzamot a növény alakulása és a lelki növekedés között. A hat imaállomás mindegyikén sokat tanulhattak a résztvevők. Az első állomáson a magvetés első feltételének, a talaj előkészítésének, megtisztításának fontosságát tudtuk meg Hevesi Annától. A második állomáson Maszlagné Kulcsár Zita hangsúlyozta, hogy a magvetőnek nem a talaj „minősítése” a feladata, hanem az Úrtól kapott erővel a magszórás munkája (Ézs 41:10). A harmadik állomáson Horváth Judit és Szőllősy Mirjám mutatta be szemléletesen, hogy a gyökérhajtás időszaka a külső szemlélő számára láthatatlan, nagy türelmet és állhatatosságot igénylő időszak. Andrási Anna Csilla hangsúlyozta, hogy a negyedik fázis a gondozás, a fejlődés időszaka, melyben nagyon fontos a növekedést elősegítő tényezők megfelelő aránya. Minden fáradságos munka eredménye a kifejlett növény. Az ötödik imaállomáson Czinkota Orsolya bemutatta, hogy egy növénynek akár több száz különleges változata is létezik, és egy szem elvetett magból idővel több ezer újabb példány is lehet. A hatodik, egyben az utolsó imaállomás koordinátora a program helyi szervezője, Szőllősyné Nagy Annamária volt. Rámutatott: ahogyan egy virág tápláló nektárjával közvetetten megédesíti környezete életét, nekünk is törekednünk kell arra, hogy áldást hordozzunk és közvetítsünk.

Mindegyik imaállomáson ismert, vagy számunkra ismeretlen nőkért is fohászkodtunk. Többek között olyanokért, akik szegénység, írástudatlanság közepette élnek. Imádkoztunk azokért, akik országában háború dúl; és olyan nőkért is, akiknek a családjában békétlenség vagy erőszak van. Nem feledkeztünk meg azokról sem, akik testi vagy lelki fájdalomtól szenvednek. Reméljük, hogy ha aznap mással nem is, de szívből jövő imáinkkal mi is vittünk néhány ember életébe áldást.

Kissné Barabás Emese