Különleges és a magyarországi adventizmus szempontjából történelmi eseményének voltunk résztvevői a február 22-én megrendezett I. Adventista Felekezetközi Kórustalálkozó alkalmával. A rendezvény jelentőségét kifejezte az is, hogy a Magyar Unió éves programja szerint Ócsai Tamás, a Magyar Unió elnöke volt a kórustalálkozó délelőtti igehirdetője, valamint védnöke is.
A kórustalálkozónak a Dunamelléki Egyházterület Józsefvárosi
Gyülekezete adott otthont és helyszínt. Már kora reggel rengeteg
érdeklődő töltötte meg az imaházat, ahol korábban sohasem tapasztalt
létszámban vettük át közösen a szombatiskolát a Keresztény Advent
Közösség, a Hetednap Adventista Reformmozgalom és a Hetednapi Adventista
Egyház tagjaival és a kórusok tagjaival közösen. Már itt
megmutatkozott, milyen rendkívüli szombatot fogunk eltölteni: a vegyes
összetételű szombatiskolai csoportokban együtt tanulmányoztuk Isten
Igéjét. Ahova már nem jutott szombatiskolai tanító a vendéglátó
gyülekezetből, ott vendégeink közül önkéntesek segítették az adott
csoportban a tanulmány átvételét.
A délelőtti istentisztelet
alkalmával, Ócsai testvér kiemelte szolgálatában az Atyával és Jézus
Krisztussal való közösség jelentőségét (1Jn 1:3, 6-7). Friss élményeit
és gondolatait is megosztotta velünk a Generál Konferencia üléséről,
ahonnan előző nap érkezett haza: amikor valaki egy adventistával
találkozik, nem egy emberrel, hanem egy világszéles közösséggel és annak
tagjával találkozik. Ez az adventista misszió egyik hatóereje a XXI.
századi társadalomban.
Délelőtt a KERAK, a reformmozgalom és az
unió képviseletében érkezett kórusok szolgálatait hallgattuk meg, akik a
következők voltak: a KERAK Ráczkevei Kibővített Gyülekezeti Kórusa, a
Hetednap Adventista Reformmozgalom Ifjúsági Kórusa és az unió részéről
az Advent Központi Kórus. Az ünnepélyes alkalmon egy, a három egyház
tagjaiból álló összevont szimfonikus zenekar is szolgált. A gyülekezet
délben szeretetvendégséggel várta a jelenlévőket, majd egy közös próbára
került sor.
A délutáni istentiszteleten elsőként a résztvevő
kórusok egyéni szolgálatait hallgattuk meg. Ezt követően Nagy Imre, a
Magyar Unió Zenei Osztályának vezetője hirdetett igét (Zsoltár 133).
Személyes tapasztalatai mellett megemlékezett arról, milyen jelentősége
van ennek az alkalomnak, és az ehhez vezető útnak. 2010 óta éves
rendszerességgel tartottunk hasonló rendezvényeket a rézfúvós együttesek
számára. Ők voltak ennek a kezdeményezésnek az úttörői. Arra azonban
még nem volt példa az adventizmus magyarországi történetében, hogy ennek
a három közösségnek a tagjai, kórusai, közös istentiszteleten
szolgáltak volna Istennek. Jó volt megtapasztalni ennek áldásait, a
szombatiskolától kezdődően az egész napon át. Érezhető volt az
összefogás, amivel a kórustagok és a kórusok vezetői példát adtak. Több
hónap előkészítés után, megtapasztalhattuk Isten hatalmas áldását,
amiben részesített minden jelenlévőt.
A prédikációt követően az
Összevont Kórus és Zenekar szolgálatát hallgathattuk meg. Már a próbán
is érzékelhettük, de az istentiszteleten végképp nyilvánvalóvá lett:
Isten gazdagon megáldotta ennek a kórusnak és zenekarnak a szolgálatát.
Többen elérzékenyültünk, amikor a gyülekezettel együtt elénekeltük a
306-os számú énekünket, amelynek teljes szövege, sohasem tapasztalt
tartalommal hangzott el aznap, lezárva a szombatot: „Az egyháznak csak
Jézus a fundámentoma.”
A résztvevő kórusok vezetői a következőképpen fogalmazták meg véleményüket a rendezvényről.
„…szolgálni
mentünk a testvéreink közé, és ez nekünk nagyon sokat jelentett. Nagyon
jól esett már reggel a szívélyes fogadtatás, hogy szinte még le se
kabátoltunk, de már reggelizni hívtak bennünket a szendvicset készítő
testvérek. Jó volt látni azt a sok fiatalt – kiket egyen sállal, kiket
egyen blúzban és nyakkendőben –, hogy most mindannyian a hangunkkal
szeretnénk dicsőíteni az Urat, és ugyanazokban a tapasztalatokban
vágyunk részesülni. Isten a zenei talentumok kiosztásában sem volt
szűkmarkú, céllal adta, így nagyon helyén volt most egy közös útkeresés
is. Őszintén vágyom, hogy legyen törekvésünk ezt a nagyszerű eszközt, a
zenét újra felfedezni, Isten szíveket átalakító munkáját ezzel segíteni,
és ebben közösen tapasztalatokat szerezni” (M. J.).
„Nagy
örömmel vettem részt szűkebb és tágabb értelemben vett családommal a
találkozón, ahol együtt énekeltünk és imádkoztunk testvéreinkkel. Jézus
mielőtt elment, egy parancsolatot hagyott követőinek, azaz nekünk, hogy
szeressük egymást… Mi a részvételünkkel adtunk pozitív választ a Lélek
hívására, zenekarban, énekkarban együtt dicsőítettük Istenünket. Egy
áldásos napot töltöttünk együtt Istennel, az angyalokkal és
testvéreinkkel” (B. D.).
„…jó volt benne lenni ennek az
alkalomnak a megszervezésében és különösképpen jó volt együtt szolgálni
az Úrnak. Nekem külön élmény volt, hogy a reform adventista ifikórussal
mehettem. Itt nagyon megmutatkozott számomra, hogy nem lehetetlen együtt
munkálkodni az Úr munkájában, és hogy mekkora áldás lehet rajta. Nagyon
támogatom a jövőben ezeket az alkalmakat. És hiszem, hogy ezek is
közelebb visznek a végső cél felé” (R. Z.).
Nagy Imre
zenei osztályvezető
|