Az isteni védelem tapasztalata a varázslással, mágiával és démonokkal szemben

A Biblia a következőképpen vezeti be Ádám és Éva bukását: „A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?" (1Móz 3:1 - új prot. ford.).

Az animista kultúrájú népcsoportok, mint például Pápua Új-Guinea lakói, készségesen elfogadják a fenti történetet, hiszen számos legendájuk szól arról, hogy különböző kígyók hogyan tévesztik meg a nőket. Továbbá, bizonyítékaik vannak arra, hogy a szellemek bármely nekik tetsző alakot magukra ölthetnek.

János nyilván Mózes első könyvének fent említett versére gondolva mondja Sátánról, hogy „...az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak..." (Jel 12:9 - új prot. ford.). A Biblia ugyanakkor nem részletezi, hogy Sátán vajon úgy elegyedett-e beszédbe Évával a kígyón keresztül, mint ahogy az ördöngös esetében olvassuk Mk 5:9-ben, vagy hogy egyszerűen alakot váltva, kígyónak álcázta magát.

Mindazonáltal sokat megtudhatunk a démonokról és a szellemekről 1Mózes 3. fejezete alapján. A történetben Sátán a kígyót használja fel médiumnak, hogy beszélgetést kezdeményezzen Évával. A médium pont beillet az egzotikus állatok otthonának számító Édenkertbe. A kígyó gyönyörű jelenség volt - nem az a visszataszító, hidegvérű csúszómászó, akitől olyan sokan irtóznak manapság. Ha Sátán egy ronda démont használt volna médiumként, Éva fejvesztve menekült volna.

Édesanyám abban a hitben nőtt fel, hogy hatalmas szellemek uralják a falut és a környék különböző helyszíneit. Ezek a szellemek bizonyos sziklákban, terebélyes fákban, meleg forrásokban, zátonyban, barlangban vagy egyéb helyen lakoztak. Anyámat arra nevelték, hogy soha se közelítse meg ezeket a helyeket, hacsak nem olyasvalakinek a kíséretében, akinek kapcsolata volt ezekkel a szellemekkel.

Szabadságát egész életében gúzsba kötötte a gonosz szellemektől való félelem. Az apja, aki egyébként nagy varázsló volt, nap mint nap ráolvasásokkal tartotta távol családjától ezeket a szellemeket.

Anyámnak volt egy nagybátyja, aki szintén varázsló volt. Egyszer elmesélte, hogy a nagybátyja hogyan reagált Sátán és az angyalai kiűzetéséről szóló bibliai történetre, amelyről az első ízben hozzájuk érkező adventista misszionáriusok szóltak. A hallottak után az öreg varázsló ezt mondta a falubelieknek: „Igaz, amit a fehér ember mond. Sok mennyből kitaszított szellemet láttam én magam is. Szép férfi és női szellemek; hosszú, egyenes a hajuk. Naplementekor vagy holdfényes éjszakákon gyakran látom őket énekelni a fügefa ágain ülve."

Sátán olyan médiumokat használ fel, amelyek megfelelnek az adott nép kulturális közegének és tudatlanságának.

A misszionáriusok hozzáállása

Amikor külföldi misszionáriusok értek partot nálunk, sokuk nem volt tisztában világnézetünkkel, ennélfogva nem értették, és nem tartották tiszteletben, hogy mi félünk a szellemektől. A szellemvilág számunkra olyan valós része a világnak, mint a Nap, a Hold, a csillagok, a hegyek és a tenger. A misszionáriusok azt hajtogatták: „Ne higgyetek a szellemvilágban és a varázslatokban. Csak illúziók, nem valóságosak. Isten erősebb az ördögnél."

Pedig a varázslás nagyon is valóságos, és erről a Biblia is bizonyságot tesz (2Móz 7:8-13). A mi kultúránkban az emberek jól ismerik azt az erőt, amely az egyiptomiak botját kígyóvá változtatta. Nem szabad kigúnyolnunk az emberek varázslatokba és szellemekbe vetett hitét. Amikor félelmüket babonás képzelgésüknek tudjuk be, az emberek három előrelátható módon fognak erre reagálni. Először is, elvesztik bizalmukat abban, hogy képesek vagyunk őket megérteni és így segítségükre lenni. Másodszor, nem lesz bizalmuk ahhoz sem, hogy megosszák velünk a szellemektől való félelmüket, melynek következtében mi sem ismerjük meg világnézetüket. Ennek következtében szolgálatunk nem fog választ adni szorongató kérdéseikre. Harmadszor pedig, csak felületesen fogják elfogadni a tanainkat, de soha nem szembesítik azokat saját világnézetükkel és legbelsőbb hitükkel. Jelenlétünkben jóllehet Istent fogják tisztelni és megfelelő módon fognak nyilatkozni, de távollétünkben a szellemekhez fognak fordulni.