Csizmadia   Róbert uniótitkár

– A Magyar Unió XVI. Uniókonferenciájának küldöttei az unió titkárává választottak. Hogyan fogadtad döntésüket? Mi volt az első gondolatod?

– Jó lenne azt mondani, hogy jól éreztem magam, de inkább furcsán éreztem magam. A konferencia előtt sokat imádkoztam, hogy Isten vezesse az eseményeket, mert a jövővel kapcsolatban nagyon sok olyan kérdőjel volt előttünk, amit nem tudtunk megválaszolni. Amikor azonban Isten lépett, meg kellett küzdeni az érzésekkel: nem könnyű mindig elfogadni az imára adott választ. Nem könnyű egyik pillanatról a másikra elképzelni, hogy teljesen más munkakörben és teljesen más helyen kell folytatni az életet és a munkát.

– Milyen szívvel adod át a pécsi körzetben gyülekezeteid pásztorolását?

– Öt évet töltöttünk a körzetben és nagyon sokat tanultam ott. Sok tapasztalatom volt és sok kudarcom is, de mindegyik az enyém és Isten mindegyikben megértetett valamit velem. Ilyen sok élmény után nem csoda, ha emberek és közösségek hozzánőnek az életemhez, részemmé válnak.

A költözés mindig nehéz. Nagyon örülök, hogy a Pécsi és Hidasi Gyülekezetek és a Barcsi Csoport növekedett lelkiekben. Persze vannak problémák is, amiket megörököl majd a következő lelkész. A gyülekezetek pásztorolása egy folyamat, amiben nincsen megállás, a gyülekezeti élet nem statikus, hanem dinamikus. Hiszem, hogy Isten olyan embert fog Pécsre vinni, akinek a lelki ajándékai segíteni fogják a gyülekezetet a további fejlődésben. Bízom Istenben és bízok a kollégákban!

– Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid a következő ciklusban?

– Titkárként az a feladatom, hogy az egyház gépezete olajozottan működjön. Szeretném a munkámmal segíteni az elnök munkáját, a keze alá dolgozni a bizottságok működtetésében, az adminisztrációban. Nagyon remélem, hogy sikerül hozzájárulni az „olajozott” működéshez a Szentlélek olajával is. Remélem, hogy Isten jelenléte lesz érezhető az üléseken és az Ő bölcsességével, szeretetével és jó kedvével tudunk döntéseket hozni.

– Mik lehetnek az elkövetkezendő időszak legnagyobb kihívásai?

– Talán közhelynek számítanak a legnagyobb kérdések. A KERAK-kal való kapcsolat és egyesülés kérdése az egyik legnagyobb kihívás lesz. Talán most már látható mindenkinek, hogy nem sikerül olyan megoldásra eljutni, amit mindenki egyformán el tud fogadni, és teljes szívvel tud neki örülni. Istenre kell hagyatkoznunk, és sokat kell imádkoznunk KERAK-os testvéreinkért és önmagunkért is egyaránt.

Másodsorban meg kell erősíteni az osztályok működését anyagiakkal és emberekkel egyaránt. Olyan jó lenne, hogyha minden gyülekezetben lenne minden osztálynak képviselője, aki közel vinné az értékeinket és az üzenetünket a társadalomhoz.

Harmadsorban szerintem nem kerülhető el a szervezeti működés és a struktúra kérdése sem. Nyugodtan, megfontoltan, bölcsen és nyitottan végig kell gondolni, hogyan tudjuk a legjobban integrálni a gyülekezeteket és a testvéreket a missziómunkába. Ez közös felelősségünk!

– Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót – az intézményekkel, az osztályokkal és a gyülekezetekkel együtt – öt év múlva?

– Tele problémákkal. De a problémák közepette is úgy, hogy mindenki Jézusban bízva, lelki ajándékai szerint dolgozik a misszióban, örömtelien.

– Hogyan segíthetjük a munkádat?

– Legyetek őszinték és szeretetteljesek. És vegyétek majd észre néha azt is, hogyha túlságosan megterhelt leszek, hogy őszinték legyetek… Ilyenkor majd egyszerűen csak imádkozzatok értem!

– Mit üzensz a testvéri közösségnek?

– Az Úr közel!