Úgy adódott, hogy az Erzsébet-program keretében Somogyba látogathattunk. Számunkra eléggé ismeretlen Somogy megye. S ha már így alakult, gondoltuk meglátogatunk néhány testvért, barátot azon a vidéken. Elindultunk hát egy Bárdudvarnok melletti településre, amit a térkép már nem jelez.
Sok esetben jártam már tanyán, kis faluban, de most úgy éreztük, hogy
az Óperenciás-tengeren túlra értünk, oda, ahol csak a madár jár. Több
mint 8 km-t mentünk erdőben, majd még pár km-t még erdeibb úton, míg
végül elértük célunkat.
Egy kolónia-szerű lakóközösség él itt fenn
a hegy tetején, erdőkkel körülvéve, Somogy eldugott részén. A házak
elszórtan vannak. Villanyon kívül más nem jön be vezetéken. A TV
fogható, de az internet akadozik. A mobil is csak kis térerővel bír.
Erzsike
útbaigazítása nélkül bizony nem jutottunk volna célba. Mosolyogva jött
elénk. Mekkora területetek van? – kérdem. Hát, ameddig a szem ellát.
Gyümölcsfák, szőlő, vetemény, baromfi és állatudvar. A vizet saját
kútból nyerik.
Télen a rakott tűzhely szolgáltatja a meleget, és
főznek is rajta. Kiderül, hogy öt különböző korú gyermek tartozik a
családhoz. Erősek, napbarnítottak, szeretnek mezítlábazni. Mindegyik
nagyobbnak látszik, mint amit kora alapján gondolnánk. Szeretik a ház
körüli tevékenységet. Szívesen hallgatják a bibliai történeteket, és sok
lelki éneket ismer és énekel a 9 tagú család.
Amikor ebédhez ültünk, megfogtuk egymás kezét és úgy adtunk hálát. A 18 éves nagyfiú sem vonakodott.
Délután
műsor lesz a faluháznál, maradjatok – marasztaltak bennünket.
Ráálltunk. Honnan, honnan nem, mintegy 20-30 gyerek került elő és még
több felnőtt. A gyerekek jelenetet, verseket adtak elő a nagy fa alatt a
szabad téren. A mezítlábas jelenlét majdnem természetes volt. A lányok
hosszú szoknyában, hosszú fonott hajjal jelentek meg
Erzsike egy
éve él ott, és úgy tűnik, küldetése van, hogy ne csupán a családja,
hanem a kolónia többi tagja is megismerje Jézust.
Gyürüs István
|