Utak, melyeken Ő vezet, avagy két megtérési történet
Kovács Józsefné
„Én pedig ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (Jn 12:32).
2008. október 11-én osztálytalálkozónk alkalmából Annamáriától Bibliát kaptam ajándékba. Nagy örömmel vittem haza és nyitottam fel, eszembe juttatta gyermekkorom legszebb napjait, amit Hankó nénivel töltöttem. Ekkor ismertem meg az Úr Jézust. Az osztálytalálkozó után újra vágytam arra az érzésre, amit régen, valamikor gyermekkoromban éltem át: Isten közelségére és a testvéri együttlétre.
Felkerestem a Dombiratosi Adventista Gyülekezetet, ahol nagy
szeretettel fogadtak. Ott volt a Szőllősy család, a Nagy család, a
Ferencz család és még sokan mások. Azóta eltelt öt és fél év, és közben
azt vettem észre magamon, hogy rendszeressé vált a vágyam, hogy a
szombati napot az Úr Jézussal és gyermekeivel töltsem el. Szeretnék
köszönetet mondani Annamáriának, hogy általa megismerhettem az Úr
Jézust, és a gyülekezet minden tagjának, hogy mindig szeretettel
fogadtak és fokozatosan bevontak a bibliaórákba és a szolgálatokba. De
leginkább szeretném megköszönni a Szentlélek vezetését és Jézus golgotán
kiontott vérét.
Varga Lászlóné
„Mely nagyok Uram a Te műveid, igen mélységesek a Te gondolataid!” (Zsolt 92:6).
Anyukám
adventista volt és nagyon szerette volna, hogy én is az legyek, de én
akkor még nem akartam, és hosszú évtizedek teltek el így. A Bibliát
olvasgattam mindig, de csak pár éve született meg bennem az a döntés,
hogy szeretnék megkeresztelkedni. A tiszta étkezésre odafigyeltem,
megtartottam a szombatot, olvastam a Bibliát…, de úgy éreztem, ez még
kevés. Sok mindent nem értettem a Bibliában, és unokatestvéremtől, Rajki
Ferencné Borikától kértem segítséget, melyet ezúton szeretnék neki
megköszönni. Az ő tanácsára vettem fel a kapcsolatot a körzeti
adventista gyülekezettel, ahová nehezen indultam el, de Editke
bátorítása sokat segített. Attól kezdve egymás támogatásával jutottunk
el végső döntésünkre, hogy megkeresztelkedünk.
Szeretném
megköszönni Istennek, hogy – Bicskei Róbert személyében – egy olyan
lelkészt rendelt ki mellénk Editkével, aki mindig szeretettel fordult
felénk és a tőle telhető legtöbbet tette értünk, miközben keresztségre
készített. Vele együtt tanultuk Isten írott Szavát, és rávezetett minket
az örök élet útjára. Örülünk, hogy most már Isten nagy családjának
tagjai lehetünk és együtt dicsérhetjük az Urat, így várva eljövetelét.
Kovács
Józsefné Major Edit és Varga Lászlóné Mucsi Gizella 2014. június 28-án
kötött szövetséget az Úrral, víz általi keresztséggel. Az alámerítést
Bicskei Róbert végezte, a békéscsabai gyülekezetben.
Soli deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!
NA
|