Azon gondolkoztam, milyen nehéz egy olyan táborról írni, ami már több mint tíz éve minden évben megrendezésre kerül. Jó lenne új élményekről, új hangulatról beszámolni, hogy minden évhez képest kicsit másabb, színesebb legyen. Ez természetesen a szervezésnél legalább ilyen fejtörést okoz, hiszen valóban vannak, akik évek óta visszajáró vendégek, és bár egy év hosszú idő, mégis úgy kell a hallgatóknak elmenni, hogy muszáj egy év múlva újra eljönni, feltöltődni, együtt örülni, hitben erősödni, új barátokra lelni.

Ez a nyár nem kecsegtetett túl sok meleg napsütéssel, és ez nem utolsó szempont a Balaton partján, de csodával határos módon ez nem befolyásolta a mindennapokat. Ha nincs sok strandolás, sokkal jobban lehet más dolgokra koncentrálni, a belső kapcsolatokra és a hit erősítésére.

Az idei tábori hét is illeszkedett az egyház éves programjához, a  gyereahogyvagy egész héten fókuszban volt. Itt ez talán különösen megmutatkozik, minden évben van egy-egy meghatározó, új arca a tábornak, akiket megismerhetünk. Itt megérezhettük ennek a mottónak a szépségét, és néha az árnyoldalát is. Ha csak a mi kis országunkat nézzük, itt is hihetetlen nagy társadalmi különbségekkel lehet találkozni. Ebben a táborban ez mindig különösen átérezhető, tapasztalható. Vannak tanultak és műveltek, és olyanok is, akiket nem az iskola, hanem az élet tanított meg a bölcsességre.

Valóban vannak olyanok, akiket nem mindig könnyű elfogadni, és nekem is évről évre komoly fejtörést  okoznak azok, akikre különösen oda kell figyelni az egész hét alatt. Elsimítani, igazgatni, de különösképpen sokkal jobban szeretni és szerettetni másokkal. Az idén még egy kutya is képbe került, aki nélkül a gazdája nem volt hajlandó eljönni. (Mindig azt hiszem, hogy már semmi nem tud meglepetést okozni!) A gazdája egy csodálatos, művelt hölgy volt, az egyik híres, Kossuth-díjas színész özvegye. Rendkívül kedves és elfogadó egyéniség, sokat tanultam tőle elfogadásból és szeretetből. Igen, én tanultam egy nem adventista embertől. Aki hihetetlenül örült a tábor egyik kevésbé eszményi faházának, és virágokkal, kis padokkal feldíszítve várta a táborban megismert új barátait beszélgetésre.

Különös arcok, különös sorsok és nagyon-nagyon bonyolult és nehéz életek. De hát kérdem, nem erről beszélünk? Gyereahogyvagy – folyamatosan ez a téma, ez van az óriásplakáton, de valóban tudunk elfogadni? Van úgy, hogy működik, éreztem ezen a héten is. Persze egyáltalán nem könnyen, mert begörcsölünk, ha valaki cigizik, vagy megiszik egy sört kint, Sanyi presszójában. De ezek az emberek jó emberek és értékesek, csak szeretni kell őket. Nincs ebben semmi nagy titok, nincsenek nagy szavak és bölcsességek, csak ennyi: szeretni. A többi aztán megy magától, szép lassan, nem olyan ütemben, mint mi szeretnénk, de higgyük el, hogy működik. Ez az egész a mi hozzáállásunkon múlik, és az Isten kegyelmén. Sokan jöttek – sokfélén. Ez érdekes és színes volt, mert Isten bennünket is megtanít, hogy a világ ilyen, csodálatos és sokszínű, tele érdekes és értékes emberekkel. Gyereahogyvagy – így várunk ezután is mindenkit.

Ócsai Irénke