A lényeg: a szeretet

Az egyház, a gyülekezet egysége szeretetkapcsolaton alapul. Az Úr kinyilatkoztatja itt, hogy az egység lehetséges, és szeretet által lesz teljessé - a függőleges irányú szeretet (vagyis Isten iránti szeretetünk) és a vízszintes irányú szeretet (egymás iránti szeretetünk) által.

Az agapé szeretetről beszélünk most, arról a szeretetről, ami arra késztet, hogy másokat többre tartsunk önmagunknál; arról a szeretetről, amely feltétel nélküli. Ezt a szeretetet Jézus Krisztusban találjuk meg. Jézus arról beszél, szeressük felebarátainkat, még ha azok történetesen az ellenségeink is. Ez bizony nem egyszerű dolog. Jézus azonban nem elméletről, vagy filozófiáról beszél, mert Róm 5:8-ban ezt olvassuk: „mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt". Krisztus tehát nem olyan egységről beszélt, amit nem tapasztalt volna meg.

Tehát, mindnyájan egységben vagyunk születés által, Ádám vére által, amely közös bennünk.

Másodszor, egyesít bennünket az újjászületés is, az a lelki tapasztalat, amit Jézus Krisztus kiontott vére által tapasztalhatunk meg. Mindenekfelett azonban, az Istennel való folyamatos kapcsolatunk egyesít bennünket. Mindez a szeretet által válik lehetségessé. Ahogy Pál fogalmaz 2Kor 5:20-ban: Krisztus követeinek kell lennünk, akik megbékélést hirdetnek azáltal, hogy egymással egységben vannak; olyan tökéletes egységben, amiről Krisztus beszél.

Képzeljük el, mi történne, ha az a mintegy 1,9 milliárdnyi keresztény, aki a világon él, mind az egység hűséges követe lenne! Hirtelen lecsökkenne a családon belüli erőszak, a gyermekek ellen elkövetett erőszak, a házastársi hűtlenség és a válások aránya! Nagyrészt megszűnnének a bűntények, nem lenne etnikai ellentét, etnikai tisztogatás vagy népirtás, nem lenne faji vagy nemek szerinti megkülönböztetés. Ha valóban törekednénk arra a tökéletes egységre, amiről Krisztus beszélt, akkor nem lennének terrorcselekmények, polgárháborúk vagy nemzetközi villongások.

Hogy mennyire szükséges komolyan vennünk a megbékélés szolgálatát, illetve az egységet, 1Jn 4:20-21 verse hangsúlyozza ki számunkra: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is."

Ez egyértelmű. Nem szerethetjük Istent, akit nem látunk, miközben nem szeretjük felebarátunkat, akit látunk. Ez az Úr üzenete.

Mindannyiunkat Ádám vére, Jézus Krisztus kiontott vére, valamint az Istennel való hűséges, folyamatos kapcsolatunk fűz egységbe. Ez a legnagyobb kiváltság.

Mindezeken túl, mi a végső, várva várt reménységünk? A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések 3:21-22-ben találhatjuk a választ: „A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek."

Hallják ma meg füleink, mit mond a Lélek a világegyháznak: Legyen egység! Egység születés által, egység újjászületés által, és egység Istennel való, folyamatos kapcsolatunk által! Ez a mára szóló üzenet.

Luka T. Daniel