Az Istennel való beszélgetés kreatív módjai
A terem légköre meghitt, csendes, ugyanakkor
aktív. A nyílt teret elmélkedés, kaland, kíváncsiság és rácsodálkozás lengi be.
Az egyik asztalnál idősebb asszony olvas néhány bekezdést a megbocsátásról.
Felidéződik benne valami, amit 40 évvel korábban tett. Kezébe vesz egy vízben
oldódó tintával töltött filctollat, és egy kis fehér pamutanyagra néhány szót
ír. Belemeríti a textildarabot egy tál tiszta vízbe, közben meghajtja fejét egy
bűnbánó imára. Nem most imádkozott első alkalommal bűnbocsánatért. Évek óta
könyörgött szabadulásért, de tovább hordozta a bűntudatot. De amint most
befejezi imáját, és kinyitja szemét, látja, hogy a szavak, amelyeket a kis
ruhadarabra írt, teljesen eltűntek. Senki sem találhat rájuk, mert örökre
feloldódtak a vízben. Abban a pillanatban valahogy új látást kap arról, mit
jelent a megbocsátás, és 40 éve először szabadnak érzi magát a bűntudattól.
Egy másik
asztalon gyurmagolyók láthatók. Az emberek arról olvashatnak ott, hogy Isten a
fazekasmester, s mi vagyunk az agyag. Ahogy ujjuk között formálják a puha
agyagot, azon elmélkednek, mivé akarja Isten formálni az életüket. Eltöltenek
néhány percet imádságban, és elgondolkodnak azon, mivé válhatnak Isten kezében.
Kiformált alakzatok az asztalon: egy tökéletesen kialakított hegedű, amelyen
finoman fekszik a vonó; egy kismókus; egy nagy szív, s benne sok különféle
méretű kisebb szív.
Egy közeli
falon gyönyörű természetfotók gyűjteménye függ, és egy hatalmas ív tiszta,
fehér papír. Különböző emberek nézegetik a képeket, amelyek arra ihletik őket,
hogy megfogalmazzák Isten dicséretét. Ami megfogalmazódik bennük, azt ráírják
az üres papírra, és így megszületik egy hálazsoltár.
Néhány gyermek
szüleivel áll körül egy ajándékpapírba csomagolt dobozt. Hálájuk szavait
öntapadós papírlapokra írják rá, és ráragasztják azokat a dobozra. Majd együtt
tartva a dobozt, elmondják hálaimájukat Istennek.
Az egyik
sarokban egy kosár áll, tele illatosított, textilből készült rózsaszirmokkal.
Egy asszony ráhinti barátnőjére az illatos szirmokat, és azért imádkozik, hogy
ő is találja meg a módját, hogyan tudja Isten szeretetét árasztani a körülötte
élőkre.
Ezek az
emberek most fedezik fel az imádság újfajta módszereit.
Az imádság új módszerei?
Mi a baj
megszokott imamódszereinkkel? Nem elég, ha csupán szavakban fogalmazzuk meg
imáinkat? Vajon nem kellene becsukni a szemünket, összekulcsolni a kezünket és
letérdelni, hogy semmi ne vonja el figyelmünket, miközben imádkozunk?
Manapság
sokféle kommunikációs mód és eszköz áll a rendelkezésünkre, hogy kapcsolatot
teremtsünk egymással: mobiltelefon, fax, e-mail, sms, internetes telefonálás,
személyes találkozás és beszélgetés, levelek és üdvözlőlapok, jelbeszéd,
jelképek, Morze-jelek, érintés és még sok minden más. De talán hasonlóképpen
ahhoz, hogy egymással is sokféleképpen kommunikálunk, Istennel való
beszélgetésünkhöz is találhatnánk más, kreatív módszereket. Hiszen az Istennel
való kommunikációban az a csodálatos, hogy Ő azokat a szavainkat is hallja,
amit hangosan ki sem mondunk. Szívünk szándékát is hallja, érti, és amikor nem
találjuk a szavakat, az Ő Szentlelke földi, akadozó gondolatainkat mennyei
ékesszólásra fordítja. Dávid gyakran beszélt arról, hogy új éneket zeng az
Úrnak. Talán arra is szükség van, hogy újféle imádságot tanuljunk.
Ha mindennap
találkoznánk valakivel, és mindig pontosan ugyanazt a beszélgetést folytatnánk
vele, vajon mit gondolna rólunk egy hét elteltével? Istennel azonban gyakran
ilyesfajta beszélgetést folytatunk nap mint nap.
És nem csak ez
a gond, hanem az is, hogy legtöbbször szünetet sem tartunk, hogy meghallgassuk,
mit mond válaszként, ismétlődő monológjainkra!
Egyesek
nagyszerűen bánnak a szavakkal. Az Istennel való beszélgetésnek azonban más
módjai is léteznek, amelyekbe bevonhatjuk csodálatosan megteremtett testünket,
hogy így válaszoljunk Teremtőnknek. Több érzékszervre ható, kreatív imádságokat
fedeznek fel különféle körülmények között Nagy-Britanniában és Európa-szerte.
Van, amikor kiválasztanak egy ima-gyakorlatot, ami illik egy szombatiskolai
tanulmány témájához vagy egy imaórai alkalomhoz. Néha az egész gyülekezet
összejön, hogy egy sor különböző imaformát megtapasztaljon szombat
délutánonként, esti áhítat vagy imaóra alkalmával.
A Dél-angliai
Terület sátoros összejövetelén egy imakertet alakítottunk ki egy hatalmas fehér
kerti lakból, amit az egyik sátor végében állítottunk fel. Finom
fátyolanyagokat erősítettünk a nyitott oldalakhoz, amelyekre piciny, villódzó
lámpácskákat függesztettünk. Áhítatos zene szólt, s bent apró asztalokat
helyeztünk el, ahol különböző imádság-formákat lehetett megtapasztalni. Az
imakápolnát úgy terveztük, hogy egyszerre csak két-három személy mehessen be,
és a közös imádság újabb és újabb formáit próbálják ki. Voltak családok, akik
nap mint nap visszatértek a családi áhítatokra.
Alkalmanként,
amikor a kreatív imatapasztalatokat bemutatom az embereknek, felvetődik a
kérdés, valóban szükség van-e arra, hogy az imádság új módjait próbáljuk ki.
Egyesek tétovázva és bizonytalanul lépnek be az imatevékenységek színhelyére,
és nem tudják, hol is kezdjék. Őket arra bátorítjuk, hogy lépjenek oda, ahhoz
az asztalhoz, amit a legérdekesebbnek találnak, és fogják kézbe a gyönyörűen
elkészített bemutató kártyákat. Amikor elolvassák a bibliaverseket és a papírlapra
írt elmélkedéseket, már sokkal otthonosabban kezdik érezni magukat. A szavak
segítenek nekik abban, hogy új formában imádkozzanak, és hamarosan már
alakítanak is egy gyurmadarabot, fújják a megbocsátás-buborékokat, vagy hálaadó
zsoltárt írnak barátaikkal.
Miután átéltek
néhány tapasztalatot a kreatív imádságok során, az emberek általában összegzik
élményeiket. Megbeszélik, melyik ima-tevékenység volt a legjelentősebb
számukra, és elmondják, hogy újfajta módon tudtak beszélgetni Istennel - és
hallgatni is az Ő válaszát.
A gyermekek
léggömbökkel távoznak a kreatív imádságok helyszínéről, amelyekre felírták
hálájukat.
A családok új
módszereket, ötleteket és lelkesedést kapnak, hogy együttes áhítataikat is
gazdagítsák majd. Az imádság nem lesz többé terjengős, unalmas dolog azok
számára, akik inkább vizuális beállítottságúak, vagy csak rövid ideig tudnak
összpontosítani. Zsibongás lesz hallható, amint az ima-ötletek nyomán újabb
lehetőségeket tárgyalnak meg az emberek, és lelkesednek azért, hogy hazatérve
majd kipróbálják azokat.
A tinédzserek
végre úgy érzik, nyugodtan imádkozhatnak, mert nem mások előtt kell ezt
tenniük. A fogyatékos emberek is különféleképpen fejezhetik ki imádságaikat.
Ezek az
imamódszerek talán nem is annyira újak. Csak visszakanyarodunk az ősi
gyökerekhez. A Bibliában azt olvassuk, az emberek oltárt emeltek Istennek,
égőáldozatot mutattak be, felkenték a másikat, áldást mondtak rá, és sokféle
lelki tevékenységben vettek részt, amelyeket kreatív imádságként lehet
jellemezni. Isten csodálatos testet adott nekünk, érzékszerveket, amelyeket
használhatunk istentiszteletünkben és hálaadásunkban. Olyan Istenünk van, aki
gyönyörködik
a változatosságban és a kreativitásban. De legfőképpen olyan Isten Ő,
aki szívesen meghallgatja imáinkat, és vágyik arra, hogy közösségben legyen
velünk.
Személyes imádságod ideje
Milyenek
imádságaid? Mit szeretsz tenni leginkább? Hogyan szeretsz kommunikálni? Mi tud
megihletni téged? Talán hasznos lenne, ha időt szánnál arra, hogy értékeld
imádságban szerzett tapasztalataidat, és megfigyeld, hol tudnál egy kis
találékonyságot belevinni Istennel való beszélgetésedbe.
Karen Holford
|