mint például a „történelmi találkozó” vagy „történelmi esemény”, de most valami ehhez hasonlót kell mondani, amikor a februári hétvégéről szeretnék beszámolni. A Keresztény Advent Közösség (KERAK) és a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója (unió) közösen szervezte meg a 2015. február 21–22-i hétvégét.

A szombati istentisztelet és a vasárnapi lelkész-presbiteri találkozó ugyanakkor nem egyedülálló események voltak, hanem egy hosszú ideje tervezett és sokat munkált tárgyalás- és megbeszéléssorozat egyik megfontolt állomása.

A közel negyven éve keletkezett szakadás sok-sok testvér, család számára okozott keserűséget, és Isten művére hozott szégyent. A mostani közeledés és a megbeszélések ennek végét hozzák reális közelségbe. Ugyanakkor nem zárhatjuk be a szemünket és nem mehetünk el a mellett a tény mellett sem (annak ellenére, hogy ezzel egy kicsit ünneprontók vagyunk), hogy minden erőfeszítés ellenére vannak testvéreink, akik nem örülnek a közeledésnek, meghirdették az „elkülönülés teológiáját”, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szakadás továbbra is fennálljon, sőt akár mélyüljön is.

De most inkább a tárgyalások és a közeledés pozitív eredményeinek örüljünk!

A hétvégén Raafat Kamal testvér, a Transzeurópai Divízió elnöke volt a vendégünk, aki a kezdetektől figyelmemmel kíséri és aktívan vesz részt a tárgyalásokban, most pedig az igehirdetés szolgálatát vállalta a különböző eseményeken.

Szombaton délelőtt a KERAK zugligeti központjában volt az istentisztelet, ahol az ország különböző részeiből érkező KERAK-os testvérekkel örömmel és meghatódottsággal ünnepelt és dicsőítette Istent az unió gyülekezeteiből érkező testvérek serege is. Budapesti és vidéki testvérek keltek útra, hogy együtt imádkozzanak és együtt imádják Istent, ahol az unió gyülekezeteit képviselő Acapella Kamarakórus énekszolgálatával kapcsolódott be. A Magyar Unió elnöksége, az egyházterületek képviselői jelenlétükkel fejezték ki elkötelezettségüket az egység iránt. Nagyszerű érzés volt látni az istentiszteletre sereglő fiatalok, gyerekek, felnőttek sokaságát, és arra gondolni: egy néphez tartozunk, és reménység szerint hamarosan egy közösséget is alkotunk.

A gyors közös ebéd után a közös istentisztelet a Budapest-Terézvárosi Gyülekezetben folytatódott, ahol délután egy különleges kórustalálkozót tartottunk az unió Zenei Osztályának szervezésében: a szakadás óta először két KERAK-os kórus is szolgált: egy lelkészekből álló férfikórus és egy központi kórus. Mellette természetesen az unió képviseletében is érkeztek kórusok A Budapest-Újbuda – Érd körzetből és a vendéglátó Terézvárosi Gyülekezet kórusa. A zenei szolgálatokat egy kis kamarazenekar tette teljesebbé.

Az istentiszteleten részvevőként megható és megindító volt látni-hallani az összevont kórus szolgálatát, ahol „KERAK-os” és „uniós” testvérek dicsérték Istent EGYÜTT! „Belülről”, a hatalmas kórus tagjaként még felemelőbb érzés volt – mesélték az énekesek.

Az istentisztelet után a testvérek még sokáig beszélgettek – azt hiszem, volt miről, az elmulasztott közel negyven év után…

Este a vezetőkre még várt egy tárgyalás, ahol a két közösség képviselőiként az egység kimunkálásának gyakorlati lépéseiről egyeztettünk.

Másnap, vasárnap a közös lelkész-presbiteri találkozóval folyatódott a programsorozat. Olyan nagyszerű volt látni, hogy testvéreink az ország legtávolabbi gyülekezeteiből is eljöttek, hogy együtt beszélgessünk küldetésünk közös folytatásáról.

Nagyszerű volt hallani a hozzászólásokat, amelyek közül most csak egyetlen egyet szeretnék kiemelni, ami akár mottója is lehetne a megbeszéléseinknek: „Volt okunk elmenni negyven éve, de most már nincs okunk, hogy ne jöjjünk.”

A hozzászólások jó része arról szólt, hogyan tudnánk segíteni azon testvéreinket, akik még nem elkötelezettek, vagy még bizonytalanok abban, hogy visszajöjjenek-e. Az unió helyi közösségeinek szerepe ebben nagyon nagy lehet, ha a szeretetet és az elfogadást tapasztalják testvéreink.

Meg vagyok győződve, hogy Isten áldása volt a két nap eseményein, amely lassan egy hosszú közeledési folyamat végéhez vezethet el bennünket.

Az a nép, amely Istentől egy különleges elhívást kapott több mint 150 éve, az a közösség, amelynek különleges üzenete kell legyen a világ számára, talán itt, Magyarországon is jobban be tud kapcsolódni ebbe a világszéles szolgálatba azzal, hogy megszünteti a közel negyven éve fennálló szakadást.

Isten legyen velünk ebben!

Ócsai Tamás
unióelnök