TöltŐ Nagykanizsán

Fiatalok érkeznek egy nagykanizsai kicsiny templom ajtajához. Többen bátran lépik át a küszöböt, ám jó páran most érkeznek először hozzánk, és figyelmesen pislognak az ajtóra ragasztott szokásos feliratra: „Töltődni jöttél? Akkor jó helyen jársz!”


Mára hagyománnyá vált körzeti ifjúsági rendezvényünkre április 10–12. között került sor, ahol a közeli gyülekezeteken kívül, nagy örömünkre nágocsi testvéreink is szép számmal ellátogattak hozzánk. Úgy vélem, felemelő élményt kaptunk mindannyian ezen hétvégén, miközben másoknak is megerősítő kezet nyújthattunk. A lelkes résztvevők csatlakozhattak gyülekezetünk egyik főbb missziós tevékenységéhez, a hajléktalanszállós szolgálathoz. A szálló omladozó falai mellett állva szívszorító látni a meggyötört emberek fekete szemét, a látszólag érzéketlen, ráncos arcokat. Ám meg-megcsillan pár kövér könnycsepp is, ahogy a közös énekek hangja száll, vagy a versek és igei gondolatok szívhez szóló sorai elhangzanak… 


Egy nagy család virágzott itt ki pár nap erejéig a közel 30 fiatal és felnőtt emberből. Au együttes játékok, sportolás és teaház révén igazán közel kerülhettünk egymáshoz…

Végül nem hagyhatom szó nélkül előadónk, Kalocsai Tamás kérdését: „Szabad-e félni egy kereszténynek?”  Ó, hát, ha jó hívő vagy, akkor biztos nem! Te, aki hiszel, bízol Istenben, még van képed félelmet érezni, és ráadásul ezt be is vallod! … Ááá, kizárt, hogy ezt megteheted. Hessegesd csak el, nyomd el magadban jó mélyre, Isten és mások elől! … Előfordult már veled, hogy titkon így tettél?


„Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van azzal” (Bír 6:14, ERV-HU), szólt Isten egykor Gedeonhoz. Merjünk őszinték lenni Istenhez, valljuk be számára szorongató érzéseinket, és lépjünk bátran a hit útjára! Nézzünk szembe önmagunkkal, és az Úr megáldja erőtlenségünk fohászait!

Várnagy András