Május 9-e emlékezetes nap marad a Hetednapi Adventista Egyház magyarországi történetében, különös tekintettel Észak-Dunántúlra. Közel háromszáz testvér és harminc-negyven gyermek volt jelen Székesfehérváron, a Novotel Hotel konferenciatermében, hogy együtt ünnepelje a teremtés emléknapját és emlékezzen arra a küldetésre, amelyet az Úr olyan ünnepélyesen adott a hetedik napot ünneplő, a „nagy csalódás” után maradékként továbbra is bízó népének.

Audrey Anderssonnak, a Transzeurópai Divízió titkárának jelenlétében került sor erre a találkozóra, amelyről hisszük, hogy egyrészt a Szentlélek késztetésére jött létre, másrészt tapasztaltuk, hogy Ő ott volt közöttünk. A délelőtti istentisztelet két szolgálattevője nem tudott arról, hogy a másik milyen üzenettel készült. Amikor a kezdő ének és ima, a versmondás, valamint a gyülekezetek közös kórusának hangjai elültek, Audrey Andersson szólította meg a gyülekezetet Isten Igéjéből. Az igehirdetés egy komoly felhívás volt: Hisszük, a Szentírásból és a népünknek szóló bizonyságtételekből tudjuk, hogy Isten elhívott népe vagyunk. Hirdetnünk kell az üzenetet. De mi, akik hirdetjük, készen várjuk-e a „Vőlegényt”? Mindnyájunknak szüksége van mély önvizsgálatra, hogy nem vagyunk-e olyan állapotban, mint a 10 hajadonból az öt, amelyik „tiszteli és pártfogolja az igazságot”, nem képmutató, csak éppen nincsen teljesen kész, hogy a „Vőlegényt” fogadja – ezért „bolond”-nak nevezi őket az Üdvözítő ebben a példázatban (Ellen G. White: Krisztus példázatai. ?!? 1999. Bp. 283. o.).

A szünet után ismét a közös kórusszolgálatra és versmondásra került sor. Hites Gábor testvér igehirdetése következett. A beszéd szinte ráépült az előző prédikációra: Jelenések könyvének 14:7 verse alapján. Mi hirdetjük a három angyal üzenetét. De magunkra nézve értjük-e, hogy mit jelent félni az Istent, neki dicsőséget adni, és imádni (nem hozzá alkalmilag imádkozni!), imádattal fordulni felé?

A nagyon áldott délelőttöt követően átmentünk a kápolnába, és közös ebéd után ismét a konferenciai teremben folytatódott az együttlét. Csizmadia Róbert főtitkár testvérünk igei köszöntőjét követően az összes jelenlevő gyülekezet bemutatkozott egymásnak egy-egy testvér által: Tata, Tatabánya két gyülekezete, Szentgál, Fehérvárcsurgó, Lovasberény, Dunaújvárosból itt lévő testvéreink, Székesfehérvár két gyülekezete. Mivel már hosszabb idő óta meghitt kapcsolat köti össze testvéreinket, a jó érzésen kívül, ami eltöltött minket, áldásként éltük meg ezt a napot, különösen azért is, mert tudtuk, hogy ugyanekkor Szombathelyen is hasonló élményben volt részük kedves testvéreinknek.

Egerváriné Kökényes Zsuzsa
lelkész