Meg vagyok győződve arról, hogy akik részt kívánnak venni Isten mai népének vezetésében - akár helyi gyülekezeti, akár egyetemes szinten -, vagy hozzá szeretnének szólni, az adott keretek között, és tanácsolni akarják a vezetőket, sokkal többet kellene olvasniuk a Bibliájukat, mint amennyit a televízió politikai műsorai előtt töltenek. Nem kétséges, hogy minél több időt töltünk valamivel, annál inkább átjárja gondolkodásunkat, és sokszor képtelenek vagyunk függetleníteni magunkat a világi gondolkodásmódtól, amikor pedig éppen erre lenne szükség.

Meg tudjuk-e fogalmazni azokat az alapvető különbségeket, amelyek a világi vezetés és Isten népének vezetése között vannak? Vagy úgy is kérdezhetem: Van-e egyáltalán különbség a vezetés kérdésében Isten népe, és bármely más szervezet között?

A mindennapi életben a vezetőkkel szemben - többek között - az alábbi három elvárást támasztjuk:

• Sugározzon erőt: Legyen a fellépése megnyerő, az emberek várakozással legyenek iránta, ragadja magával a követőket.
• Tudja, hogy mit akar: Legyen magabiztos, és világosan vezesse elő, honnan-hova tartunk a keze alatt; jelenítse meg a célt, és fogalmazza meg a stratégiát.
• Harcoljon értünk, vezetettekért: Legyen bátor, álljon ki a rábízottak mellett, bármi is történjék; tudják, hogy bízhatnak benne, mert nem fogja elárulni őket.

Nemzetünk nagy hősei - mint Kossuth Lajos, II. Rákóczi Ferenc, Bocskai István, vagy a többiek - egy ilyen képet jelenítenek meg nekünk. (Nem felejthetjük azonban el, hogy a személyükről alkotott kép idealizálódott egy bizonyos történelmi összefüggésben, különösen azért, mert azok a célok, amelyekért harcoltak, sajnos mind elbuktak.)

Isten népének nagy vezetői ebből a szempontból zavarba hoznak bennünket. A kritikus pillanatokban, amikor ki kell derülnie, hogy mennyiben felelnek meg a vezetői elvárásoknak, nem az emberi elvárások szerint cselekedtek. Igaz volt ez Mózesre, Józsuéra, Dávidra és másokra is.

A Jósafát királyról szóló történet (2Krónikák 20.) nagyszerű példát mutat erre. A történetből kiderül, hogy a fent említett elvárásoknak maga Isten felel meg, mint vezető. A látható vezetőnek, Jósafátnak, viszont egy másfajta szerepe volt a nép előtt. Jaházielen a prófétán keresztül szól az Úr. Nem a vezető bátorít először. Ki a keresztény vezető? Mi a dolga Isten népe előtt? Milyen eszközökkel teljesíti a megbízatását?

Jósafát egyike volt Júda kegyes királyainak. A krónika azt jegyzi fel róla, hogy kereste Istent és az ő parancsolataiban járt:

• kiirtotta a bálványimádást,
• tanítókat küldött ki Júda minden városába,
• adókat hoztak neki a filiszteusok és az arabok,
• nagy építkezései voltak,
• ő maga is utazott a nép között és megtérítette őket az Úrhoz,
• igazságos bírókat állított városonként, akik nem voltak személyválogatók, és ajándék nélkül ítéltek.

Sátán nem örült Jósafát és Júda sikereinek, így az ammonitákon és a moábitákon keresztül támadást intézett ellenük. Ebben a történetben találunk néhány fontos alapelemet a sikeres keresztény vezetők számára. Jósafát a probléma láttán az Urat kezdte keresni, és erre hívta a népet is.