3. Harmadszor azt mondtam, hogy a vezetőtől elvárjuk: harcoljon értünk. Izrael azt mondta Sámuelnek: „Olyanok akarunk lenni, mint minden más nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat" (1Sám 8:20). Jaháziel, az Úr prófétája egy különös üzenetet adott át Jósafátnak és a népének: „Ezt mondja nektek az Úr: Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené. ...Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr" (2Krón 20:15, 17). Vannak terhek, amelyeket magunkra kell vennünk, mint vezetők. De ne akarjunk Isten helyére állni! Ne is engedjük, hogy mások próbáljanak oda állítani.

„Isten volt Júda erőssége ebben a válságos helyzetben; ma is Ő népének erőssége. Ne a fejedelmekben bízzunk, és ne állítsunk embereket Isten helyére! Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember esendő és tévedő. Isten, akié minden hatalom, a mi erős védőbástyánk. Minden veszélyben éreznünk kell, hogy övé a harc. Erőforrásai kimeríthetetlenek, és a látszólagos tehetetlenség a győzelmet még nagyobbá teszi." (PK, 127. old.)

Ezt tanulhatjuk a harcról. Amikor úgy nevezzük, hogy „Isten ügye", akkor engedjük is, hogy Isten ügye legyen. Minden emberi beavatkozás késlelteti, és fájdalmassá teszi Isten megoldását.

4. Végül néhány szó a győzelemről. Ahogy tovább olvassuk a történetet, egy nagyszerű győzelem tanúi lehetünk. A legcsodálatosabb az, hogy egy különös eszközzel vívták ki a győzelmet. Mi volt ez? Az imádat. „Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat. A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét. Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!  Miután tanácsot tartott a néppel, fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek: Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!  Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek" (2Krón 20:18-22).

Az imádat alapja Istenbe, a prófétai üzenetbe és az ígéretekbe vetett bizalom volt. A fegyverek pedig szintén meglepőek voltak.

Milyen fegyvereket használjunk? Pál apostol Kol 3:1-17-ben az új élet alapjait írja le. A győzelmes élet fegyvereit ezen versek alapján is összegezhetjük abban az öt fogalomban, amelyek kifejezik keresztény életünk célját, Isten megdicsőítését: imádat, közösség, tanítványság, szolgálat, küldetés.

Ha magunkra tekintünk, nehéz helyzetben vagyunk. Nagy dolgokat várunk - de már túl régen várjuk. Kiáltanunk kell Istenhez! Urunk! Imádunk, bízunk Benned, bízunk prófétai ígéreteidben, és készek vagyunk felvenni a lelki fegyvereket. Engedjük, hogy mielőbb átélhessük Jósafátnak, és az általa vezetett népnek a tapasztalatát, hiszen sorsdöntő napokban élünk. „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett" (Zsid 10:23).

Dr. Szilvási András