Kérdés: Ézsaiás 65:20 szerint az új földön
létezni fog a halál. Hogyan lehetséges ez?
A kérdéses igehely így szól: „Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért
gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz
esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg."
A bűn és a halál jelenléte melletti hosszú élet ígérete a következő isteni
kijelentés szövegkörnyezetében található: „új
egeket és új földet teremtek" (17. vers). A szövegrész (17-25. versek)
különböző átalakulásokról szól, úgymint a társadalom (18-19, 22-24. versek), a
természet (25. vers) és az emberek Istennel való kapcsolatának (19. és 24.
versek) átalakulásáról. A kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálnunk az „új"
szó értelmét Ézsaiás szóhasználatában.
1. Új egek és új föld: A kijelentés egy új teremtésre utal (17-25;
66:22 és 1Móz 1:1. versei), amely Ézsaiás szerint teljes mértékben véget vet az
addigiaknak és felváltja azokat. Isten „új" munkája annyira radikális, hogy a
„a régiek ingyen sem említtetnek" (Ésa 65:17). Teljes öröm uralkodik (18.
vers), siralomnak és kiáltásnak szava nem hallatszik többé (19. vers), és a
vadállatok természete is helyreáll (25. vers). A próféta még azt is kijelenti,
hogy Isten „elveszti a halált örökre" népének feltámasztása által. Ez lesz a
halálra mért végső vereség. A próféta számára ez a végidőt, az Isten
paradicsomába való visszatérést jelenti.
2. Az
„Izrael" és az „új" kifejezések használata Ézsaiásnál: Az „új" fogalma
jelentős hangsúlyt kap Ézsaiásnál. Isten kijelenti népének az új dolgokat, még
„mielőtt meglennének" (Ézs 42:9). Valójában máris „újat cselekszik" (Ézs
43:19). Ez az új dolog nem más, mint Izrael megváltása, száműzetésből való
megszabadítása és Jeruzsálembe való visszahozatala. Az új Isten megváltói
munkáját jelenti a történelem folyamán. Ez az esemény kihat a természetre
(19-20. versek), és gyógyulást hoz népe számára is (Ézs 42:16). Különösképpen
új, hogy Izrael szabadításában a nemzet maga semmilyen szerepet nem játszik.
Isten, aki a perzsa királyt használja majd fel (Ézs 44:24-45:7), egyedül
megbocsátó kegyelmére alapoz (Ézs 43:25), és minden nemzet javára cselekszik
(Ézs 45:22-24).
Ez az új,
radikális és páratlan szabadítás Izrael történelmén belül megy végbe és nem vonja
maga után azonnal a nemzetek történelmének végét. A Médó-Perzsa Birodalom még
fennáll, de Isten arra használja, hogy valami gyökeresen újat vigyen végbe
általa. A régi, ellenséges hatalmak egyszerre léteznek azzal az új teremtéssel,
aminek megvalósítását Isten máris elkezdte. Amit az újszövetség evilágnak és
másvilágnak nevez (Mt 12:32), azt Ézsaiás úgy jeleníti meg, mint egyszerre
létezőket az emberi történelem színpadán.
Ézsaiás
könyvében az új teremtés nem teljes egészében a jövőre vonatkozik. A teremtés
munkája máris megkezdődött a szabadítás és bűnbocsánat munkáján keresztül. Az
idézett igevers kijelenti, hogy már most, Izrael jelen idejében Isten megkezdte
a halál visszaverésének munkáját. Ez fejeződik ki a hosszú életkorra és a
gyermekhalandóságra vonatkozó kijelentésekben. Ez az ígéret rámutat a halál
hatalmának korlátaira és megjövendöli annak jövőbeli pusztulását. Ezen a
nyelvhasználaton keresztül Isten tudatja népével, hogy az új teremtés ideje
máris elérkezett, hogy a halál máris vereséget szenvedett és a végső
megsemmisülés felé halad, ami az új teremtés révén teljesedik ki végérvényesen.
3. Az „új"
értelmezése az újszövetségben: A Krisztus által megkezdett megváltás
időszakában a bűn és halál gonosz jelenlétével is számolni kell (Gal 1:4; Zsid
6:5). Krisztus megváltó munkájának fényében azonban a halál veresége máris
realitásnak tekinthető (Jel 1:18;
Zsid 2:14). Általa az új teremtés jelen valóság, melyben a hívők már ezen a
földön részesülhetnek (2Kor 5:17;
Gal 1:4). Itt van közöttünk mint ígéret, ajándék és olyan folyamat, mely során
a bűnösök Krisztus hasonlatosságára változnak át (2Kor 4:16). Jelen pillanatban
ennek a megváltásnak a tökéletes befejezésére várakozunk (Róm 8:19-23; Jel
21:1).
Angel Manuel Rodriguez
|