Rövid eszmefuttatásomat két részre szeretném osztani. Az első részben
egy inkább elméleti gondolatmenetbe szeretném Önt bevonni arról, hogy
miért is jó, ha gyermekünk már egészen fiatalon elkezd valamilyen
idegen nyelvet tanulni. A második részben a saját tapasztalataimat
szeretném Önnel megosztani, hogy ezzel eloszlassam esetleges félelmeit
és fenntartásait.
Miért tanuljon a gyermekünk idegen nyelvet?
- Ma már nem luxus nyelvet tanulni. Minden szülő szeretné, ha a gyermek
sokra vinné az életben, ehhez pedig nélkülözhetetlen a széles látókör,
a világpolgár-szellem. Legyen szó kereskedelemről, kutatásról,
gyártásról, vagy bármilyen más tevékenységről, csak akkor lehet
egyenrangú partnere más országok lakóinak, ha uralja azok nyelvét.
- Egy idegen nyelv ismerete sokban hozzájárul, hogy gyermekünk képes
legyen szembenézni a rohamosan változó társadalom új kihívásaival. Az a
gyermek, aki több nyelven beszél jelentősen nagyobb önbizalommal
rendelkezik, így könnyebben feltalálja magát ismeretlen szituációkban.
- Egy idegen nyelv ismerete segít a más kultúrák és kisebbségi
csoportok megértésében és tolerálásában. Ugyanakkor hozzájárul a saját
identitás megszilárdulásához is, mert a másokkal való párbeszédben a
saját értékeit is újra kell fogalmaznia.
- Ha valaki már két nyelven beszél, akkor játszi könnyedséggel tanul
hozzá további nyelveket, mert sokkal hamarabb átlátja az újabb nyelvek
nyelvtani szerkezetét és megtanul elvonatkoztatni a saját anyanyelvén
való gondolkodástól (saját példa: Két anyanyelv, további két
elsajátított nyelv, felsőfokú nyelvvizsga két ókori nyelvből és egy
középfokú egy harmadik ókori nyelvből).
- Az érettségi vizsgának és a diplomaszerzésnek alapvető feltétele egy
vagy több nyelv bizonyos szintű ismerete, ezért nem is az a kérdés,
hogy tanuljon-e a gyermekünk nyelvet, hanem sokkal inkább az, hogy
mikortól és hogyan.
Ez a pont pedig máris átvezet bennünket a következő kérdésre, amely így
szól: Miért érdemes a nyelvtanulást már egészen fiatal korban
elkezdeni?
- A felnőtt ember már megfelelően beszél egy nyelvet, ez pedig
óhatatlanul csökkenti a késztetését, hogy egy másik nyelvet a
minimálisnál jobban elsajátítson. Különböző országok bevándorlóinak
megfigyelése jó példát szolgáltathat erre. A felnőttek csak annyit
sajátítanak el új hazájuk nyelvéből, amennyi a túléléshez feltétlenül
fontos. Ezzel szemben a gyermekeik hibátlan nyelvtani pontossággal és
akcentus nélkül elsajátítják az új nyelvet.
- Egy gyermek úgy jön a világra, hogy képes a világnak bármely nyelvét
megtanulni (gondolatkísérlet: magyar gyerek Kínába kerül). Ez a
képesség annak arányában csökken, minél jobban uralja a saját, egyetlen
anyanyelvét. Minél hamarabb kerül tehát a gyermek más nyelvek hatása
alá, annál nagyobb az esély a képességek szűkülésének megfékezésére.
- A gyermek érzelmileg egészen máshogy dolgozza fel egy nyelv
tanulását, mint egy felnőtt. A felnőtt számára a nyelvtanulás egy
természetellenes, mesterkélt folyamat, amely erős feszélyezettséggel és
nem ritkán szégyenérzettel jár együtt. A gyermek számára (megfelelő
tálalás mellett) játék, ugyanúgy mint az autózás, vagy a babázás.
Óvodás korban egyébként is a játék a legfontosabb tanulási módszer, így
minden, amit játéknak fog fel, hozzájárul személyes növekedéséhez.
Ki és hogyan tanítsa a gyermekünket idegen nyelvre?
- Mivel a tanító vállán óriási felelősség nyugszik, elengedhetetlen,
hogy a legmagasabb szinten képzett, kiváló nyelvismeretű pedagógus
foglalkozzon a gyermekekkel. És ebben a meghatározásban minden szó
hangsúlyos. Ismerje a nyelvet, de ne csak az irodalmit, hanem a
gyermeknyelvet is, tökéletes kiejtésre tanítsa a gyermeket (Ellenpélda:
Eine kleine Blume - ejne klejne blúme) és ismerje a gyermekek életkori
sajátosságait és tudja, hogyan kell viszonyulni hozzájuk.
- Nagyon fontos a következetesség. A nyelvtanulás csak úgy lehet
hatékony, ha a tanító mindig csak az adott nyelven beszél a
gyermekekhez. Ellenkező esetben a nyelvi foglalkozás elveszíti a
természetességét.
- Játékos formában történjen a nyelvtanítás, minden teljesítménynyomás
nélkül. Negatív következmények kilátásba helyezésével, vagy büntetéssel
egy életre elvehetjük a gyermek kedvét az adott nyelvtől!!! A
játékosság megfelelő eszközök használatát is feltételezi, amelyeket
csak erre a célra használunk és amelyek lekötik a gyermek figyelmét
(például bábok).
Mit várhat a szülő az óvodai nyelvtanítástól?
Semmiképpen nem reális elvárás, hogy a gyermekünk 2-3 évi óvodai
foglalkozás után folyékonyan beszéljen egy idegen nyelvet, amelyet csak
ott hall. Azt viszont elvárhatjuk, hogy az említett idő eltelte után
gyermekünk szeresse az adott nyelvet, megtanulja annak kiejtését, és
rendelkezzen egy alapvető szókinccsel, amelyre később továbbépíthet.
Ideális eset lenne, ha a gyermek 2-3 évi óvodai nyelvtanulás után
néhány hetet vagy hónapot eltölthetne egy másik országban, ahol az
adott nyelvet testközelből megélheti. Ezzel a kiegészítéssel már
elvárhatjuk, hogy csemeténk egy felnőttet megszégyenítő nyelvismeretet
tudhasson magáénak.
Saját tapasztalataim
A szülők legnagyobb félelme az szokott lenni e kérdés kapcsán, hogy egy
idegen nyelv nem veti-e vissza, vagy nem akadályozza-e a gyermek
anyanyelvének tökéletes elsajátítását. Hadd mondjam el erre válaszul a
saját élettörténetemet néhány szóban:
- Két anyanyelv, két további nyelv alsós kisiskolás korban, egyetemi
évek alatt három holt ókori nyelv. Mindez a sok nyelvi hatás nem
akadályozott meg abban, hogy 32 éves koromra a számmal és a tollammal
keressem a kenyeremet. Évente kb. 400 előadást és csoportos
foglalkozást tartok egyházi, iskolai, óvodai és más körökben, valamint
nemrég jelent meg a hatodik könyvem.
- "Különös képességű ember, amilyenből minden ezerre jut egy" -
mondhatná valaki, és igaza is lenne ha ugyanez a folyamat nem látszana
megismétlődni a gyermekeimnél is. A fiammal születésétől kezdve
rendszeresen beszéltem németül. Amikor 2 évesen német környezetbe
került, 2 hónap alatt a passzív nyelvtudása aktivizálódott, és akcentus
nélkül és nyelvtanilag helyesen beszélt németül. Ma is mindkét nyelvet
tökéletesen beszéli és azon a nyelven gondolkodik, amelyen éppen
megszólal. A lányommal ugyanezt a mintát követem. Már két és fél évesen
pontosan különbséget tudott tenni a két nyelv között és előfordult már,
hogy egy szó magyarul nem jutott eszébe, de németül kivágta.
És végül egy személyes jótanács: Ha úgy döntenek, hogy gyermeküket
idegen nyelvre tanítják, akkor próbáljanak otthon is gondoskodni arról,
hogy érjék hatások az adott nyelven. (Személyes beszéd, video, DVD.)
Mihalec Gábor
|