özv. Kovács Dezsőné

Ekkor már éltek adventisták Solton. Szabó Ödön és Koroknai testvér látogatott Pestről Takács Bálint testvér családjához, akik közismertek voltak önzetlenségükről, igeismeretükről és családi összetartásukról. A termelőszövetkezetben dolgoztak mindketten; Takács testvér kombájnosként, Ilonka bérelszámolóként.

1956 novemberében Ilonka Budapestre ment munkát keresni. A szétrombolt nagyvárosban éppen abba a kórházba került vakbélműtétre, ahol Jenei Józsefné testvérnő feküdt betegként. A jó angyaloktól vezetve összebarátkoztak, és albérlőként hozzáköltözött Pestlőrincre. Elkezdett járni a helyi gyülekezetbe, ahol olyan szeretettel és tapintattal fogadták, hogy '57 tavaszán érezte és hitte, rátalált igazi családjára. Segítették beilleszkedését a gyülekezetbe és a városi életbe.

Élethosszig tartó barátságot kötött Kovács Ibolyával, akivel évekig dolgozott és missziózott együtt híres embereknél, mint Biszku Béla vagy Ruttkai Éva. Sokan mások is olyan bizalommal voltak irántuk, hogy lakáskulcsaikat odaadták, és távollétükben is dolgozhattak a drágaságokkal zsúfolt lakásokban. Testvéreink soha nem éltek vissza e bizalommal, így dicsőítették meg Urunk nevét és öregbítették az adventisták jó hírét, azokban a kemény, ateista időkben. 

Gombos Andor testvér készítette keresztségre, és 1957. június 29-én id. Zarka Dénes testvér merítette be a terézvárosi kápolnában. 

Pestlőrincen, Tasson, Kisapostagon volt tag, míg végül Solton is sikerült megszervezni az összejöveteleket saját házában. 

Férje szívélyesen fogadta a gyülekezetet sok éven át, bár nem döntött nyíltan Jézus mellett, de Isten a szívek titkainak ismerője. 

Három fiuk született. A legfiatalabb, Kovács József, ma a gyülekezet vezetője és felszentelt vénje, négy gyermek édesapja. A két idősebb fivér tragikus körülmények között életét veszítette 16 és 19 évesen. Ilonka néni erős hitét és egészségét megpróbálták ezek az évek, de végül megnyugodott mennyei Atyánk szeretetébe és hatalmába vetett hit által. E hitgyőzelemhez Pásztor Ottó és Mayor Zoltán lelkész testvérek segítették.

Amikor a kisapostagi gyülekezet épületét el kellett adni, Ilonka néni, Istentől vezetve, egy hét alatt találta meg és tette lakhatóvá a mostani gyülekezeti házat, amire már régen vágytak.

1998-ban Ilonka néni újjászületett egy nagy szívműtét által, amikor Isten angyalai vezették az orvosok kezét. Azóta is olyan fürge és szorgalmas, mintha teljesen egészséges lenne, a kívülálló szemével nézve.

Nem sokkal később eltávozott mellőle kedves férje, Dezső bácsi, 41 évi házasság után.

Azóta a gyülekezeti munkának szenteli életét. Missziózik és az ADRA helyi szolgálatát végzi, begyűjtve és szétosztva, amit csak lehet. Rendben tartja a gyülekezetet, imaórát szervez lakásán, vendégül lát bármikor bárkit, vezeti a szombatiskolát, felemel elesetteket, és kitartóan támogatja a Jézushoz vezető úton.  Azon munkálkodik, hogy Solton is azt tapasztalja az új betérő, hogy itt rátalált az igazi családjára.

Aki szeretné felvenni vele a kapcsolatot, hogy elbeszélje tapasztalatait, az hívja a 78/487-782-es számon.

S. Cs.