Emlékérmeket adtak át a fiatalok az ÉS Napok szombat délutánján
 

„Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!" (5Mózes 32:7). 

Kedves alkalomra szóló meghívót kaptak régi idők ifjúságvezetői, ifjúsági munkásai, táborokat szervező lelkészei. A megemlékezés az ÉS Napok szombat délutánján közel 500 fiatal és meghívott vendég előtt zajlott Salgótarjánban.

Lehetetlen 100 év eseményeire és az események minden főszereplőjére visszagondolni. Az Ifjúsági Munkacsoport mégis erre vállalkozott, amikor minden egyes kor aktív fiataljaiból megpróbált kiemelni egy-egy nevet, akik koruk többi fiatalját és ifjúsági munkását is reprezentálták, és egy-egy emlékéremmel fejezte ki részükre háláját és köszönetét az elvégzett szolgálatért.

Szívmelengető érzés volt látni, és megérkezni idősebb testvéreinket, lelkészeinket, akik pár percben lelkesítő üzenetet adtak át a jelenlevő 4-5 száz fiatalnak.

Miért emlékeztünk? Indoklásul álljanak itt a program bevezetőjében elhangzott szavak: „A szülőföld a lakóhely az elődök utáni érkelődésünk természetes emberi tulajdonság. Nehezíti a helyzetünket, hogy rohanó életmódunk sajátja, hogy nincs időnk semmire, és ez magával vonja azt a hibalehetőséget, hogy úttörőink munkájának vívmányai nem hasznosulnak, belső motivációik feledésbe merülnek, lelkesedésük tüze nem terjed át ránk, és mondjuk ki: ezáltal kevesebbek leszünk...

...Legyen ez máshogy a mai napon. Ma, amikor egy kerek évfordulóhoz érünk, legyen teljesen természetes, hogy megállunk emlékezni és tisztelegni, valamint lehetőségünk nyílik elődeink példáit szemlélni.

Ma ünnepelünk, és hiszem, hogy ezáltal gazdagabbak leszünk. 100 év nagyon kerek dátum. Szinte a legmegfelelőbb alkalom az emlékezésre. Elég hosszú idő arra, hogy kiemeljük a nagy tettek végrehajtóit, és elég hosszú idő arra, hogy ne tudjunk felsorolni minden tettet, nemes törekvést. De lehetőségeink szerint megállítjuk az idő kerekét 2 órára, és emlékezünk.

Van mire emlékezni!

Legyenek azok két-háromfős ifjúsági imacsoportok vagy több százfős ifjúsági rendezvények, az ifjúság néha bátortalanabbul, néha elszántabban, de végrehajtotta az Istentől kapott elhívására válaszoló tetteit. Nem, nem voltunk tökéletesek, de van mire emlékeznünk!

Az első köszönet Istené, de vannak emberi tényezők, melyek előtt kalapot emelve igen is van okunk tisztelegni...

...Az elmúlt rendszer egyes korszakaiban nem volt még kimondható sem a név: ifjúság. Talán fiataloknak lehetett nevezni őket. Nem volt szabad velük foglalkozni, mert az államhatalom magánál tartotta ezt a kiváltságot... Miért? Mert tudtak valamit: az ifjúságban rejlik a jövő záloga.

Könnyebb körülmények között, vagy a 100 év keményebb időszakai között is egy-egy maroknyi csoport ellentmondást nem tűrően végezte az ifjúsági munkát. Miért? Mert erre hívta őket maga Jézus Krisztus.

És íme itt az eredmény, az elődeire visszanéző, azok hitéből és fáradhatatlanságából meríteni akaró mai sok százfős, színes és talentumokkal teli ifjúság.

Ma nincs szorítás, nincs korlátozás. Hogy tudjuk átmenteni elődeink szenvedélyét mellyel életet és szeretetet csempésztek kortársaik életébe? A válasz bennetek van. A választ könnyebb megtalálnunk, ha emlékezünk. "

Így köszöntöttük ifjúsági munkásainkat 20 arany-, és 25 ezüstérmével, emléklappal, például Lenk bácsitól (posztumusz) kezdve dr. Szigeti Jenőn és Farkas Dani bácsin, Zarka Péteren, dr. Hangyás Lászlón, valamint laikusaink reprezentánsain át (Homokiné Kraszkó Manyi néni, Nagy Sándorné Ibolya posztumusz) a közelmúlt aktivistáiig sokakat.

EZ ÚTON IS KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK AZ IFJÚSÁGÉRT VÉGZETT MUNKÁJÁT, és kérjük a helyi gyülekezeteket, hogy akár egy ünnepség keretében emlékezzenek meg a fiatalokért végzett munkáról, munkásokról!

Horváth Péter
az Ifjúsági Munkacsoport vezetője