A hosszú asztal megterítve, tányérok, evőeszközök szép sorjában, középen váltakozva, friss szeletelt házikenyér, majonézes étkek a legkülönfélébb összeállításban, rakott krumpli egy kicsit bolondítva, tojásos lecsó ízlésesen tálalva, gyümölcslevek  sora, majd fonott kosarakban gyümölcsök tornyozva. A konyhában nagy a sürgésforgás, mert - a meglepetést a végére tartogatva - a különböző sütemények, tányéronként harmonikusan elosztva, most születnek. És a legvégén még egy torta is.

Talán most éppen azt mondjátok, hogy ebben nincs semmi különös, máshol is így zajlik egy szeretetvendégség. De akkor mégis miért került a híradások sorába?

Annyiból volt rendhagyó ez a vendéglátás, hogy az asztalhoz a testvérnők ültek, míg a konyhában a férfiak sürögtek-forogtak. Mivel az elmúlt 3 hónapban a vendéglátások egymást követték Nemesvámoson, és ez eléggé „kifárasztotta" a tábea tagjait és a segítőket, ezért egyik testvérünk azt találta ki, hogy most őket lássuk vendégül. A vélemények szerint nagyon jól főztünk, sütöttünk. Minden nagyon jól meg volt szervezve. A meglepetés sikerült!

Egy kérdés motoszkál bennünk: gyülekezeti tisztújítások előtt bölcs dolog volt-e egy ilyen „korteshadjáratnak" is beillő vendéglátást rendezni?

„...egymás iránt gyöngédek , a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek" (Róm 12:10).

Cs.