2024. július 13. Szombat
Napnyugta: 20:38
NyitólapOldaltérképLinkekElérhetőségLogin
 
 
 
 
 
      Címlap arrow Kik az Adventisták arrow Etikai állásfoglalások arrow Táplálkozás arrow Természetes gyógymódok
Természetes gyógymódok PDF Nyomtatás E-mail

Az adventisták arról lettek ismertek az évek folyamán, hogy nagy szakértelemmel használják a természetes, egyszerű gyógymódokat, amelyeket otthon is lehet alkalmazni. Az egészségügyi reform fő alkotóeleme a helyes táplálkozás volt, amely az egyik „természetes gyógymód”. A másik terület a víz terápiás használata, valamint a faszén és az egyszerű gyógynövények alkalmazása a gyógyításban. Bár az orvostudomány a szintetikus gyógyító terápia felé mozdult el, mivel a gyógyszereket könnyű alkalmazni, a segítségükkel elkerülhetők a klinikai kezelések gyötrelmei, és ráadásul statisztikai szempontból „hatásosnak” bizonyultak, az egyszerű házi gyógymódok mégis népszerű szemináriumi témák maradtak az egészségügyi evangélizációs programokon.

A téma bemutatásának azonban nem szabad arra bátorítania az embereket, hogy az egyszerű gyógymódokat az elismert, orvosok által rendelt, jól bevált kezelések helyett alkalmazzák. Vannak esetek, amikor a modern orvoslás valóban sokkal megfelelőbb, biztonságosabb és bizonyított gyógymódokat ajánl, s ha valaki számára ez elérhető, hiba lenne természetes gyógymódot alkalmazni, amikor valami hatékonyabb módszer is rendelkezésre áll.

Mit értett Ellen White a „természetes gyógymód” fogalmán?

Ellen White azt tanította, hogy a mentális, fizikai és lelki gyógymódok hatással vannak az egész szervezetre. A „természetes gyógymódok” általa elkészített listája a következőket tartalmazta.

  • Megfelelő étrend (A nagy Orvos lábnyomán, 163. oldal)

  • Tiszta élet (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 269. oldal)

  • Egyszerű gyógyfüvek (Ugyanott, 276. oldal)

  • A hála és a dicséret lelkülete (A nagy Orvos lábnyomán, 175. oldal)

  • Jól szervezett munka (Testimonies for the Church, 2. kötet, 555–557. oldal)

  • Testmozgás, legajánlottabb a séta (A nagy Orvos lábnyomán, 165–166. oldal)

  • Isten hatalmába vetett bizalom (Ugyanott, 78–79. oldal)

  • Pihenés (Ugyanott)

  • Napfény (Ugyanott)

  • Mértékletesség, önuralom (Ugyanott)

  • Víz (Testimonies, 5. kötet, 443. oldal)

  • Tiszta levegő (Ugyanott)

  • A test tisztán tartása (Ugyanott)

  • Tiszta, rendezett környezet (Ugyanott)

 

Az adventista egyház aktívan hirdeti az ismertetett „természetes gyógymódokat”, amelyeknek eredményességét a modern orvostudomány is alátámasztotta. Ma már a vegetáriánus életmódot is elismerik az egészségügyi szakemberek. Ezek a természetes gyógymódok, háziszerek megelőző szerepűek. De mi a helyzet a terápiás jellegű szerekkel, a faszén, a gyógyfüvek és a vízterápia alkalmazásával? Foglalkozzunk-e ezekkel egészségnevelő programjainkon?

Amit Ellen White ezekről a gyógymódokról ír, ellentétben az ő korában alkalmazott mérgező gyógyszerekkel, betekintést ad számunkra abba a gyakorlatias és józan megközelítésbe, amely az adventista örökség részét képezi.

A faszén

Nem tisztázott, hogy amit Ellen White ajánl a faszén használatáról, az Isten közvetlen kijelentése volt-e számára, vagy egy általánosan használt házi gyógymód, amely összecseng Isten általános tanácsaival. Isten gyakran ihlette Ellen White-ot olyan gondolatokkal, amelyeket aztán ő – saját élettapasztalatából merítve – továbbfejlesztett.

Például ezt írta: „Ugyanezt a kezelést (szenes borogatást) rendeltem el más olyan betegek esetében is, akik nagy fájdalomtól szenvedtek. A kezelés enyhülést hozott, és életet mentett. Anyámtól hallottam, hogy a kígyómarás és más csúszómászók, valamint a mérges rovarok csípése is ártalmatlanná tehető faszénborogatás segítségével” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 276. oldal).

Íme hét eset, amikor Ellen White faszénkezelést tanácsolt.

  1. 1899. Vérhas és malária, valamint „önsanyargatás”, vagyis a fizikai vágyak és szenvedélyek feletti uralom önmegtagadással és böjttel. (Ugyanott, 280. oldal). Kezelés. Szenes víz itatása, és faszenes borogatás a belekre és a gyomorra.

  2. 1889. 18 hónapos gyermek, fertőzött rovarcsípéssel a térdén. Kezelés. Faszenes borogatás, majd a terület bemetszése, és a váladék levezetése. (Az esetet azért említette meg Ellen White, hogy hangsúlyozza egy kórház szükségességét a területen.) (Ugyanott, 280. oldal)

  3. 1897. Olyan esetek, amikor a beteg nagy fájdalomtól szenvedett, és az orvos már feladta a reményt. Kezelés. Faszénborogatás forrázott keserűfűbe mártva. (E levelében, amelyet dr. J. H. Kellogghoz intézett, még hozzáfűzi: „Gondolom, nevetni fogtok ezen, de ha valami idegen hangzású, rajtam kívül senki által nem ismert nevet adnék ennek az orvosságnak, akkor azzal nagyobb hatást érnék el…”) (Ugyanott, 275–276. oldal)

  4. Lázas fiatalasszony, akiről azt gondolták, hogy már csak néhány órája van az életéből. Dr. Merritt Kellogg megkérdezte Ellen White-ot, tud-e valamivel segíteni ebben az esetben. Kezelés. Faszenet hoztak a kovácsműhelyből, és borogatást készítettek belőle az asszony gyomrára és oldalára. A beteg állapota 30 percen belül javult.. (Ugyanott, 276. oldal)

  5. 1903. Az emésztési zavarok néhány típusa. Kezelés. Kevés olívaolajjal kevert faszénpor itatása. (Ugyanott, 279. oldal)

  6. 1908. Felhólyagzott, sebzett kéz a munkában szerzett sérülések miatt. Kezelés. Faszénborogatás. (Ugyanott, 276–277. oldal)

  7. 1897. Fájdalmas szemgyulladás. Kezelés. Faszénborogatás; a faszénport pamutzsákba tették, meleg vagy hideg vízbe mártották, majd a szemre helyezték. (Ugyanott, 275. oldal)

 

Érdekes megjegyeznünk, hogy ma ezekkel az esetekkel a sürgősségi osztályra sietnénk, hogy ott kezeljék intravénás folyadékpótlással és masszív antibiotikumot tartalmazó infúzióval. Az Egyesült Államokban azonban minden sürgősségi osztályon van faszénpor. Ez is egy választási lehetőség akut mérgezés vagy kábítószer-túladagolás kezelésére. Ugyanis ez a legjobb folyadékfelszívó-képességgel rendelkező anyag, amit ismerünk. Olcsó, biztonságos és hatékony. Ha belsőleg használják, csökkenti a koleszterinszintet, és megszünteti a bélgázokat is. Ez olyan egyszerű gyógyhatású szer, aminek használatát meg kell tanulnunk egészségnevelői, evangélizátori munkánk során.

Ha például egy személy gyomorbántalmai esetén egy-két adag széntablettát vesz be vízzel, az általában meggyógyítja, savtúltengés, a nehézfémek okozta kockázatok vagy a gyógyszerek mellékhatásai nélkül.

A faszén nagyszerű ellenszere a gyulladásoknak is. A gyulladás tünetei a következők: vörös, forró bőrfelszín, váladékozás, fájdalom, érzékenység és működésbeli elváltozások. Mivel a faszén a legjobb folyadékfelszívó anyag, jól kiszívja a szervezetből „a gyulladás mérgét”. Erről olvashatunk a Szemelvények Ellen G. White írásaiból című könyv 2. kötetében, „Az Ellen G. White által használt gyógymódok” című fejezetben, a 274. oldaltól kezdődően.

Minden otthonban kéznél kell lennie faszénnek, amelyet a mérgezések ellenszereként és tisztítóanyagként használhatunk fertőzések és különböző anyagcserezavarok esetén. Szájon át alkalmazva a széntabletta hatékonyan megelőz sok bélrendszeri fertőzést. Minden tanulmány azt mutatja, hogy a szénnek semmiféle káros hatása nincs. Nyugodtan lenyelhetjük, belélegezhetjük, és szabadon érintkezhet a bőrünkkel is. A szén páratlanul jó tisztítóanyag, és jól használható szervezetünk gyógyításában. (Agatha és Calvin Trash: Házi gyógymódok; Advent Kiadó, 2001, 143. oldal)

Gyógynövények

White testvérnő időnként frissítő italként és gyógyhatású készítményként is használta a gyógyfüveket. Szerette például a lóhere virágából készített teát. Leírja, hogy egyszer ivott egy kis teát vagy kávét émelygése és tengeribetegsége ellen (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 282-283. oldal). Megemlíti a komlóteát az álmatlanságra, s azt, hogy „egy csésze macskamentatea megnyugtatja az idegeket” (ugyanott, 278. oldal).

1908-ban Ellen White arra hívta fel J. A. Burden és a Loma Linda Egyetem más felelőseinek figyelmét, hogy „sok egyszerű gyógyfű van, amelyet megismerve, ápolóink igen hatékonyan használhatnák a tabletták helyett” (ugyanott, 276. oldal).

Dr. Warren Peters, a Loma Linda Egyetem Egészségnevelési Központjának vezetője ezt állítja ajánlásában, amelyet a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája elé terjesztett (címe: „The Use of Natural Therapeutics In a Contemporary Medical Setting” [Természetes gyógymódok használata napjaink egészségügyi rendszerében]): „(Ellen White) levelében, amelyet az éppen induló egészségügyi iskola vezetőihez intézett, a faszénkezelések és egyéb egyszerű gyógymódok hasznosságát részletezi. Figyelmeztette őket, hogy kerüljék a szervezetet gyöngítő vegyi gyógyszerek használatát. A macskamentalevelek (aminek teáját időnként ő is fogyasztotta) azonban olyan illóolajat tartalmaznak, amely 70-99 százalékban a nepetalakton nevű vegyületből áll.

Macskákon alkalmazva ez a vegyület hatféle fázison viszi keresztül az állatokat, amelyeknek mindegyike mintegy tíz percig tart. Az állatok reakciója e hat fázis során a kinyújtózástól az eufórián át a nemi ingerekig terjed. Négy esetet dokumentáltak, amikor a macskamenta emberekre is káros hatással volt. Ezek az egyszerű gyógyfüvek gyógyszertanilag aktív elemeket tartalmaznak, amelyek károsak lehetnek, ha nem körültekintően használjuk őket.” (7. oldal)

Dr. Varrow E. Tyler, Ph. D. gyógynövényszakértő ezt írja: „A valódi gyógynövénytudomány magában foglalja a tudományos tesztelést, az eredmények őszinte közlését s a hatékony gyógyfüvek biztonságos használatát, úgy a komoly tudással rendelkező orvosok, mint a laikusok részéről; valamint a gyógynövénytermékek gyártását és etikus terjesztését is. A valódi herbalizmus, amely tiszteli a növények csodával teli világát, valóban részét képezi a gyógyszertan tudományának. Ám a gyógynövénytudománynak van egy sötét oldala is, amit én »paraherbalizmusnak« nevezek.” Tyler ezután leírja a paraherbalizmus néhány mítoszát. Például a következőket:

  1. mítosz. Az egészségügyi szervezetek összeesküdtek a gyógynövények használata ellen.

  2. mítosz. A gyógynövények nem árthatnak, csak gyógyítanak (holott egyes növények összetevői a legismertebb mérgező anyagok).

  3. mítosz. A teljes növény hatékonyabb, mint a belőle izolált aktív összetevők.

  4. mítosz. A természetes és biogyógynövények felsőbbrendűek a szintetikus gyógyszereknél.

  5. mítosz. A gyógyszer adagjának csökkentése növeli a gyógyhatást. (Ez ellenkezik minden természeti törvénnyel és fizikai elvvel.)

  6. mítosz. Fontos az asztrológiai hatás.

  7. mítosz. Az állatokon végzett élettani kísérletek nem alkalmazhatók emberekre.

  8. mítosz. A népi gyógyászati adatok és bizonyítékok nagyon fontosak.

  9. mítosz. Isten konkrétan azért teremtette a növényeket, hogy azokkal betegségeinket gyógyítsuk. (Varrow E. Tyler, „False Tenets on Paraherbalism” [A paraherbalizmus tévtanításai], Nutrition Forum, 1989, VI. évfolyam, 41. oldal)

 

Ezeket a mítoszokat Ellen White idejében igazságként hirdették. Érdekes, hogy ő hangsúlyozta először és legerőteljesebben a helyes életmód fontosságát, amelyről valóban bebizonyosodott, hogy szükséges az egészséghez, s emellett másodlagos terápiaként ajánlotta a biztonságos és egyszerű gyógymódokat! A gyógynövényeknek megvan a helyük „az egyszerű gyógymódok” csoportjában, de óvatosan kell bánnunk velük.

Először is, a gyógynövények hatékonyak lehetnek betegség esetén, de nem szabad mindennap használnunk őket. Isten bőségesen ellátta a gyümölcsöt, a gabonaféléket, a dióféléket és a zöldségféléket mindazzal, ami az egészségünkhöz szükséges.

Másodszor, egyszerre csak egyféle hatóanyagú gyógynövényt szabad rendelni, és nem bizonytalan eredetű, sokféle összetevőből álló keveréket.

A gyógynövények gyógyszerek. Feldolgozatlan állapotban tartalmazzák azokat a gyógyhatású anyagokat, amelyeknek hasznos, de káros hatásai is lehetnek. Mivel az Egyesült Államokban a gyógynövényeket az „élelmiszer” kategóriába sorolták, s nem a „gyógyszerek” csoportjába, ezért sem gyártásukra, sem forgalmazásukra nem vonatkoznak a szigorú követelmények, míg címkéjük felirata ezt nem követeli meg. Követelmények nélkül pedig semmi sem motiválja az illetékeseket arra, hogy a gyógynövényeket alávessék a kutatás fáradságos munkájának; ezért van az, hogy ebben az országban többet tudnak a szintetikus gyógyszerek hatásáról, mint a gyógynövényekéről. Ez nyitotta meg az ajtót a kuruzslás bizonyos formái előtt, s ez teszi lehetővé, hogy a Tyler doktor által említett mítoszokat továbbra is hirdessék.

Európában a gyógynövényeket és a gyógyszereket egy kategóriába sorolják, s ezért alapos kutatásnak vetik alá őket, hogy meghatározzák hatásukat. Ez azt eredményezte, hogy számos kitűnő hatású gyógynövényt fedeztek fel, s alkalmaznak a betegségek gyógyításában.

Például a ginkgo hatásosnak bizonyult olyan állapotban, amikor csökkent az agyi vérellátás. Az echinacea serkenti bizonyos típusú fagociták tevékenységét, és növelheti az interferon termelődését. Ezért olyan hatékony az egyszerű nátha megelőzésében. Az orbáncfüvet most kezdik sikeresen használni Európában az alvászavarok kezelésére. Ám ami sokkal fontosabb, a tudósok most mutatták ki, hogy ez az ősi gyógynövény hipericint és pseudohipericint tartalmaz, amely „drámai vírusellenes tevékenységet mutat, és hatékony dózisokban sincs jelentős toxikus hatása”. Nemrégiben klinikai kísérletek kezdődtek, hogy eldöntsék, vajon hatékonyan lehet-e használni ezt a gyógynövényt az AIDS kezelésében.

Milyen magatartást tanúsítsunk a gyógynövények használatát illetően? Dr. Peters a következőt javasolja összefoglaló ajánlásában. „Vezető szerepünk lehet a legitim gyógynövény-terápiák vizsgálatában és felhasználásában. Tanítanunk kell a gyógyító növények hatékonyságát, biztonságát és lehetséges mellékhatásait éppúgy, mint más gyógyszerkészítmények hasznos voltát” (10. oldal).

Vízgyógyászat vagy gyógyszeres kezelés?

Bár a vízgyógyászat fémjelzi az egyszerű gyógymódokat, és a valódi egészségügyi misszionáriusi munka gondoskodó és személyes jellegét hordozza, érdekes megfigyelni, hogy Ellen White nem sokat írt erről a témáról.

Ellen White és férje, James is eltöltött egy bizonyos időt dr. James Caleb Jackson egészségügyi központjában, amely az „Our Home” (A mi otthonunk) nevet viselte, s a New York állambeli Dansville-ben működött. Ez az intézmény vízgyógyászati kezeléseket ajánlott a betegeknek. White testvérnő is a vízgyógyászati kezelést választotta, amikor az egyik fia, Willie beteg lett. A White házaspár azt tervezte, hogy elmegy dr. Jackson intézményébe, hogy többet megtanuljon a fürdőkről, a nedves lepedőkről, a vödrös zuhanyról, az ülőfürdőről s a lábfürdőről; valamint Sylvester Graham egyszerű vegetáriánus étrendjéről, amely mentes volt a fűszerektől, nehéz szószoktól és a zsiradéktól. De mielőtt még elindultak volna Danswille-be, tragédia történt a családjukban. Íme a történet!

„Legidősebb fiuk, Henry szervezetében egy egyszerű légúti fertőzés szövődményeként tüdőgyulladás lépett fel. Amikor Henry állapota rosszabbodott, a családorvosuktól kértek segítséget. Az orvos a kor tudását felhasználva, nagyon erős gyógyszereket alkalmazott. Henry meghalt, és eltemették az Oak Hill temetőben, a michiganbeli Battle Creekben. El tudjuk-e képzelni, milyen gondolatok járhattak a megtört, sok munkától elcsigázott szülők fejében, miközben megtették a hosszú utat vissza Michiganbe legidősebb fiuk holttestével? Ezen elgondolkozva, kezdjük megérteni, miért óvott Ellen White olyan hévvel és szenvedéllyel a hagyományos terápiáktól! Bizonyára újfajta jelentést kapott ekkor az amerikai egészségügyi reformmozgalom, amely egyre népszerűbbé vált; valamint Istennek az e témával kapcsolatos, ihletett üzenete.

Nem sokkal ezután legfiatalabb fiuk, Willie is hasonló betegségbe esett. A White házaspár késlekedés nélkül magához hívta néhány barátját, és gyermeküket öt napon keresztül vízgyógyászati kezelésben részesítették. Ellen White így ír erről a tapasztalatáról.

»Másnap Willie lett nagyon beteg. Félrebeszélt. Úgy tűnt, nem lát, és nem hall engem, amikor szóltam hozzá. Nem volt rendes szívverése, a dobogás szabálytalan volt. Továbbra is Istenhez kiáltottunk az érdekében, és vízzel borogattuk a homlokát. A tüdejére is folyamatosan borogatást tettünk, és hamarosan visszatért a tudata. A jobb oldalát nagyon fájlalta, és egy pillanatig sem tudott ráfeküdni. A fájdalmat hideg vizes borogatással csillapítottuk, a láz mértékétől függően változtatva a víz hőfokát. Nagyon vigyáztunk arra, hogy a kezét és a lábát melegen tartsuk… Betegen tértem nyugovóra, és jó néhány óráig nem tudtam elaludni az idegességtől… Azt álmodtam, hogy egy tapasztalt orvos áll a gyermekem mellett, figyeli minden lélegzetvételét. Egyik keze a szíve fölött, a másikkal pedig a pulzusát fogja. Majd felénk fordul, és így szól: – A krízis elmúlt.«” (Spiritual Gifts, 4. kötet, 151–152. oldal)

Ez a tapasztalat késztette Ellen White-ot arra, hogy felhívást intézzen a családokhoz. Ez arra vonatkozott, hogy vállaljanak felelősséget saját egészségükért. A környezetük legyen tiszta, betegségtől mentes, friss levegőjű, és napos. Biztatta az édesanyákat, hogy szerezzenek gyakorlatot azokban az egyszerű gyógymódokban, amelyeket otthon is lehet alkalmazni.

Bár az adventista egészségügyi szemlélet a hidropátia reformmozgalmából ered, amely ugyanúgy óvakodott a gyógyszeres kezelésektől, s ugyanúgy hangsúlyozta a vegetáriánus étrendet, a friss levegőt, a napfényt, az erkölcsös életet és az egyén tökéletességre való törekvését; mégis, miért van az, hogy a hidropátia halott, az adventista egészségügyi rendszer pedig él? A vízgyógyászati irányzatnak nincs nemzeti szervezete, de a hetednapi adventista egészségügyi hálózat intézményei és szakemberei nemcsak Amerikában tevékenykednek, hanem szerte a világon. Mi okozza a különbséget?

Dr. Peters válasza erre az, hogy az adventista egészségügyi reform mozgalom maradt, és nem vált intézménnyé. Ellen White befogadó volt a Szentlélek késztetéseit illetően. Látomásban látta, hogy szükség van orvosok és nővérek képzésére az egészségügyi munka egyre bővülő területein. Látta, hogy angyalok állnak a műtőkben, és vezetik az istenfélő sebészek kezét. Ellen White e szavakat vetette papírra 1899-ben a Battle Creek-i szanatórium vezetőjének: „Ki volt melletted e súlyos operációk alatt? Kitől kaptál nyugalmat és higgadtságot a válságos időben? Ki adott gyors és pontos felismerést, éleslátást és szakmai tökéletességet? Az Úr Jézus elküldte angyalát, hogy melletted állva elmondja, mit cselekedj. Egy másik kéz helyeződött rá a tiedre. Jézus, és nem te irányítottad a műtőeszközt” (Testimonies, 8. kötet, 187–188. oldal; Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 266. oldal).

Ugyanabban az évben ezt jegyezte meg, igen jól átlátva az adott helyzetet: „Abban a kiváltságban van részünk, hogy hitünkkel összhangban felhasználjuk az Istentől kapott eszközöket, és miután hivatkozunk az ígéretre, mindent Istenre bízzunk. Ha szükség van műtéti beavatkozásra, és az orvos azt készséggel végre is hajtja, akkor annak véghezvitele nem hitetlenség” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 266. oldal).

Warren Peters rámutat, mennyire valószínűtlen az, hogy az Úr vagy szolgálóleánya, Ellen White azt akarta volna, miszerint ez a személy érzéstelenítés nélküli műtétnek vesse alá magát. 1899-ben Amerikában éterrel érzéstelenítettek. Ennek a szernek – bár hatékony érzéstelenítő – egyértelmű mellékhatásai vannak, ilyen például a szívre gyakorolt toxikus hatás. Mire gondolt Isten, amikor arra késztette Ellen White-ot, hogy csatlakozzon korának hidropátiával foglalkozó gyógyítóihoz a gyógyszerek használatának ellenzésében? Mennyire következetes tehát ez a gondolat, amely azt mondja, hogy Jézus ott áll a sebész mellett, és valóságosan irányítja a kezét, miközben műtétet végez az elkábított beteg testén?

A 19. században megdöbbentő volt a gyógyszeres gyógyítás gyakorlata, és valóban kárhoztatást érdemelt. Az egészségügyben dolgozók nagyon kevés formális képzésben részesültek, ha egyáltalán részesültek. Néhány kivételtől eltekintve, ez abból állt, hogy 6–12 hónapig egy másik orvos mellett kellett asszisztálni. A leendő orvosok nem kaptak szakmai képzést anatómiából, élettanból, és legkevésbé gyógyszertanból. Már az orvosképző iskolák megalapítása után, 1871-ben történt, hogy a Harvard egyetem igazgatója így panaszkodott: „Félelmetes elgondolni is, mennyire tudatlanok és alkalmatlanok az orvoslásra azok, akik az amerikai iskolában végeztek. Megmérgezik, megbénítják, és halálba küldik az embereket a különböző módszereikkel, és képtelenek életet menteni, vagy az emberek egészségét megőrizni” (Theodore Puschmann: History of Medical Education, New York, NY; Hartner Publishing Co., Inc., 1966, 534. oldal).

Még a gyógynövénnyel gyógyító „természetgyógyászok” sem zárták ki az emberi testen alkalmazott agresszív kezeléseket. Egyesek azt javasolták, hogy a test belső hőjének helyreállítására egy fél teáskanálnyi cayenne-i borsot kell adni, édesített meleg vízzel keverve. Mások azt mondták, hogy a helyi növények gyökeréből, kérgéből, leveléből és bogyóiból készített teakeverék kitűnő az emésztési problémákra.

Az orvosokat arra képezték ki – bár egyáltalán nem ismerték a betegségek élettanát vagy kórtanát –, hogy nagy dózisban adjanak mérgező készítményeket a tünetek kezelésére, amelyekre a betegek panaszkodnak. Ha a dehidratáció nem hozta meg azonnal a kívánt eredményt, akkor más keveréket alkalmaztak.

Nem csoda, hogy Ellen White ezt írta: „A higany, a kalomel (higanyklorid) és a kinin olyan hatalmas nyomorúságot okozott, amely csak Isten ítéletének napján lesz nyilvánvalóvá. A higanyból és a kalomelből készített szerek mindaddig kifejtik mérgező hatásukat, míg egyetlen szikrányi is van belőlük a szervezetben. Ezek a mérgező készítmények milliókat tettek tönkre, áldozataik nyomorúságos életüket tengetve lézengenek szerte a Földön. Ezek az emberek a mérgek áldozatai, amelyeket sok esetben enyhe panaszokra alkalmaztak, s amelyek egy-két napi böjtöléssel gyógyszerek nélkül is megszűntek volna” (Selected Messages, 4. kötet, 139. oldal).

Ellen White-nak a kinin használatára vonatkozó javaslatai értékes betekintést nyújtanak számunkra abba, milyen elvek szerint adott tanácsokat a gyógyszerfogyasztással kapcsolatban. Az allopata orvosok gyakran alkalmazták a kinint, bármilyen tünete volt is a betegnek; időnként pedig minden betegség kezelésére ezt adták. Hatalmas dózisokat adtak be a felső légúti fertőzések okozta lázra éppúgy, mint a maláriára és más fertőző betegségekre. Ellen White reformot sürgetett ezen a területen. Ugyanolyan károsnak ítélte meg a kinint, mint az ópiumot, a sztrichnint, a higanyt és más mérgeket.

A malária kórokozóját abban az időben még nem ismerték. De mivel az egyik tünete a láz volt, ezért azok között az emberek között, akik a Mississippi folyó környékén maláriával fertőzött területen éltek, általános gyakorlattá vált, hogy a reggelivel együtt minden nap kinint vettek magukhoz. Azt tapasztalták, hogy így elkerülhetik a meghűlést; de mégsem gyógyultak meg soha, és folyamatos kezelésre volt szükségük. Dr. S. P. S. Edwards hetednapi adventista orvos volt az illinoisbeli Moline-ben működő Tri-City szanatóriumban 1904-től 1909-ig. Ellen White írásai alapján visszautasította, hogy kininnel kezelje a maláriát. Ehelyett a hidroterápiát próbálta alkalmazni. Az ő feljegyzései alapján tudjuk, hogy sem a hidroterápia, sem a kis adagos kinin, amit az emberek maguk szedtek, nem gyógyította meg a maláriát. Amint egyre többet megtudtak a maláriáról, néhány orvos rövid távú kezelésben nagyobb kininadagokat kezdett használni, és azt tapasztalták, hogy így el tudják pusztítani a kórokozót. Dr. Edwards megpróbálta a nagyobb kininadag rövid ideig tartó alkalmazását kombinálni a hidroterápiával, hogy semlegesítse a gyógyszer mellékhatásait. Ez a párosítás hatékony volt, és sok ember életét megmentette. Ellen White nem sokkal később meglátogatta a szanatóriumot. Amikor hallott a módszerről, amelyet dr. Edwards alkalmazott, így reagált rá: „Ez más, mint amire én utalok bizonyságtételeimben. Más, mint ahogy a műtéteknél használják az étert vagy a kloroformot, te egy-két adagot adsz a betegnek, hogy megöld a kórokozót, de nem folytatod az adagolást nap nap után, mint ahogy azt máshol gyakorolják. A folyamatos gyógyszerezést elleneztem.” (Ezt a tapasztalatot S. P. S. Edwards írta le F. D. Nicholhoz intézett levelében, 1957-ben.)

Az orvos a továbbiakban elmondja, hogy 1910-ben Ellen White elküldte Willie White-ot dr. Edwardshoz, amikor a St. Helena szanatóriumba látogatott. White testvér egy levelet vitt neki, amit Ellen White-nak küldött egy bizonyos Fulton testvér a Csendes-óceáni szigetek egyikéről. Fulton testvér azt írta a levélben, hogy a munkások és az egyház tagjai maláriában haldokolnak, de Ellen White bizonyságtételeinek hatására nem használják a gyógyhatású kinint. Ellen White arra kérte dr. Edwardsot, hogy írja le tapasztalatait arról, milyen áttörést sikerült elérni a malária gyógyításában a Mississippi folyó mentén. Amikor az orvos befejezte a levelet, Ellen White odaírta az aljára: „Utóirat. Ha a kinin életet menthet, használjátok! Ellen White” (S. P. S. Edwards levele F. N. Nicholhoz, 1957-ben.).

Bár nincs határozott kitétel Ellen White-tól, amelyben módosítaná a kininről tett kijelentéseit, vannak más utalások arra nézve, hogy folyamatosan időszerűsítette egészségügyi tanácsait, ha újabb bizonyítékokhoz jutott. Amikor orvosilag már lehetővé vált a vérátömlesztés, erre a kezelésre irányította dr. Kress figyelmét, aki beteg volt. „Van egy dolog, amely már mentett életet, a vérátömlesztés. De ez talán bonyolult, talán lehetetlen is számodra. Pusztán javaslatként mondom.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 283. oldal) Dr. Kress vészes vérszegénységben szenvedett. Ez táplálkozási hiányosságokból adódó betegség, amely abban az időben halálos volt. Dr. Kress túlzásba vitte az egészségügyi reform javaslatainak alkalmazását, és olyan sovány étrenden élt, hogy a szervezetében hiány keletkezett sok létfontosságú elemből. Itt Ellen White laikusként a kor egyik legfrissebb orvosi gyakorlatát ajánlotta a doktor figyelmébe.

Egy hasonló példa a himlő elleni védőoltás esete. Míg vízgyógyászatot propagáló kortársai ellenezték a védőoltások alkalmazását, Ellen White maga kérte az oltást, és erre biztatta személyzetét is (Ugyanott). Ellen White haladó szemléletű egészségügyi reformer volt, aki Istennek adott dicsőséget a tudomány vívmányaiért.

Még a sugárkezelés korai formáját is alkalmazta egy – az arcán levő – bőrelváltozásra. Talán úgy gondolta, hogy rákos elváltozásról van szó. 1911-ben, Willie fiához intézett levelében ezt írja: „Többhetes röntgenkezelést kaptam, összesen huszonhármat, a homlokomon levő fekete folt miatt, amely végül teljesen eltűnt. Nagyon hálás vagyok érte” (Ugyanott). A sugárkezelés alkalmazása egy feltételezett rákos elváltozásra látszólag nem igazán fér össze saját felhívásával, amely arra szólít fel, hogy használjunk egyszerű gyógymódokat. Az orvosi tudás napjainkban már annyira fejlett, hogy egy ilyen kezelést meglehetősen radikálisnak tartanának. Ma már jobban ismerik a bőrelváltozások és a bőrrák biológiáját. White testvérnő azonban saját korának legfejlettebb orvosi kezelését vette igénybe, ami számára elérhető volt.

1910. január 10-én I. H. Evans, E. E. Andross és H. W. Cotrell írt Ellen White-nak, és arra kérte, hogy tisztázza nézetét abban a kérdésben, miszerint teljes orvosképzési programot indítsanak-e, ahol okleveles orvosokat és nővéreket képeznek. Annak a sok kijelentésnek a fényében, amit az egyszerű gyógymódokról írt, sokakat meglepett Ellen White válasza.

A három levélíró így fogalmazott: „Véleménykülönbség van köztünk azzal kapcsolatosan, hogy mire gondoltál, amikor az »orvosi iskola« kifejezést használtad. Egyesek azt mondják, hogy amikor ezzel a kifejezéssel élsz, olyan iskolára gondolsz, ahol a Bibliát tartjuk a legfontosabbnak, ahol tanítjuk hitünk alapelveit, s üzenetünket is a maga teljességében ismertetjük; ezenkívül vázoljuk az egyszerű betegségek kezelését és a beteggondozást. Ezek a dolgok fogják felkészíteni a tanulót, hogy idegen területeken és városokban egyaránt értelmesen végezhesse orvos-misszionáriusi munkáját… Mások azt tartják, hogy amikor az »orvosi iskola« kifejezést használod, akkor egy olyan teljesen felszerelt iskolára gondolsz, amely a Bibliát és az igazságot tanítja, ahogy már fentebb említettünk, de emellett olyan alapos képzést ad orvosi vonalon, amely arra képesíti a kurzusokat elvégző diákokat, hogy letegyék az állami vizsgákat, és regisztrált, képzett orvosokká válva, az egészségügyben dolgozzanak…

Nagyon szeretnénk az egységet megőrizve, összhangban cselekedni. Ennek érdekében világosan kell tudnunk, hogy mitévők legyünk.” (I. H. Evans, Medical Practice and the Educational Program at Loma Linda, Ellen White Publications, General Conference, Washington D. C., Levél Ellen White-nak, 1910. január 25., 83. oldal)

Sokan teszik fel ma is ugyanezt a kérdést. Miután nagy részét elolvasták annak, amit Ellen White az orvos-misszionáriusi munkáról írt, levontak egy bizonyos következtetést, hogy milyen is legyen az a munka. Egyesek még mindig úgy látják, hogy hidroterápiából kell állnia, és ellenzik a tudomány minden modern vívmányát. Mások pedig azt tartják, hogy az orvostudomány legújabb technikai vívmányait kell felhasználni, és teljesen elutasítják a természetes gyógymódot, amelyet régen oly nagyon ajánlottak.

Az aggódó vezetőknek 1910-ben csak két napot kellett várniuk Ellen White válaszára. „Azt a világosságot kaptam, hogy minden szükségeset biztosítanunk kell az orvosi pályára készülő fiatalok képzéséhez, hogy rendesen fel tudjanak készülni azokra a vizsgákra, amelyek ahhoz szükségesek, hogy bizonyítsák alkalmasságukat az orvosi pályára. Képezni kell őket, hogy szakértelemmel kezeljék a betegeket, hogy bezárjuk az ajtót minden olyan orvos előtt, aki azt feltételezné, hogy mi nem adjuk meg iskoláinkban a szükséges képzést leendő orvosaink számára… A Loma Linda-i egyetemnek a legmagasabb szintű iskolának kell lennie, mert akik ott tanulnak, azoknak megvan az a kiváltságuk, hogy élő kapcsolatban legyenek a legbölcsebb Orvossal.” (Ugyanott, 83–84. oldal)

Ellen White-nak ez a rendkívül pontos tanácsa vezette a Hetednapi Adventista Egyházat úgy, hogy elkerülje az álgyógymódoknak azokat a buktatóit, amelyek a tizenkilencedik század reformmozgalmát megmételyezték. Bár a hipnózis és a koponyatan a vízgyógyászati módszerek részét képezte, Ellen White elutasította ezeket. Így figyelmeztetett: „Sátán működése a tudományokon keresztül is jól meg van szervezve. A koponyatanon (frenológián), pszichológián [miszticizmuson, nem a ma ismert pszichológián] és mesmerizmuson keresztül közvetlenebbül szól ennek a nemzedéknek a tagjaihoz, és olyan erővel működik, amely a próbaidő lejártának közeledésére figyelmeztet” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 332. oldal).

A koponya rendellenességeinek semmiféle köze nincs a személyiséghez, a jellemhez és az egészségi állapothoz, mint ahogy azt a frenológia képviselői állítják. A koponya inkább a jóslás eszköze lett, éppúgy, mint a jövendőmondók számára az emberi tenyér. Ma az íriszdiagnosztika, vagyis a szem írisze helyettesíti a koponyát az orvosi kuruzslásban. Legyünk tehát óvatosak és nagyon elővigyázatosak azokkal a misztikus eljárásokkal, amelyeket nem tudnak tudományos bizonyítékokkal alátámasztani.

Ellen White sohasem veszítette szem elől az Isten által neki adott egészségügyi üzenet lényegét, az életmód megreformálását. A modern vívmányok segíthetnek a betegség kezelésében, de az egészség megőrzése mindig is a következő természetes eszközöknek lesz a függvénye: testmozgás, friss levegő, napfény, víz, tápláló ételek és Istenbe vetett bizalom.

A hetednapi adventista reformmozgalom túlélte a 19. században minden más „egészségügyi reform” szektáját: a homeopátiát, az allopátiát, a frenológiát, a herbalizmust és az ezekhez hasonlókat; mert mozgalom maradt, amely be tudja építeni az elveibe a tudományos fejlődés vívmányait, mivel megértette, hogy Isten teremtett világa végtelenül bonyolult. Előrehaladt, és mindig korszerűsödött, ugyanakkor hűséges maradt azokhoz az egészségügyi alapelvekhez, amelyeket Isten először 1863-ban jelentett ki Ellen White számára.

Javaslatok a további „egészségügyi reformhoz”

Íme néhány következtetés és javaslat, amelyeket dr. Warren Peters terjesztett 1993. június 14-én a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciája elé összefoglaló ajánlásában (a címét már említettük: „Természetes gyógymódok használata napjaink egészségügyi rendszerében”).

  1. A természetes gyógymódok elsősorban és legfőképpen az életmódot jelentik. Ez legyen a központi eleme a hetednapi adventista egészségügyi reform üzenetének. A természetes terápia vagy bármilyen más terápia játsszon másodlagos szerepet, amikor segítünk az embereknek, hogy Istennek az egészségre vonatkozó tervével összhangban gondolkodjanak, érezzenek és cselekedjenek. JAVASLAT. Erősítsük és tegyük változatosabbá az egészségügyi nevelést úgy az egyházon belül, mint azon kívül. Ahol megvalósítható, teremtsünk kapcsolatot az olyan szervezetekkel, amelyek az egészséges életmódot propagálják. Mint például a szívbetegek megsegítésére alakult szövetségek, a nemzeti egészségvédő szervezetek vagy a rákliga.

  2. Az öngyógyítás még ma is szükséges tudomány. A világban ma az egészségvédelem egyre inkább háttérbe szorul, amint az egészségügy gazdasági okok miatt azon személyek gondozására szűkíti az egészségügyi szolgálatot, akik a legakutabb és legsúlyosabb betegségekben szenvednek. Át kell alakítanunk pazarló, csupán a kiváltságosok számára előnyöket biztosító egészségügyi ellátásunkat, és nem szabad elhanyagolni a szegényeket sem. JAVASLAT. Tanítsuk meg az egyszerű betegségek házi gyógymódjait. Nem ér meg minden meghűlés egy több ezer forintos orvosi látogatást. A rándulásokat, a horzsolásokat, a csípéseket, a fejfájást és az influenzát otthon is lehet kezelni, ha az egyház kiképezi erre a tagjait és azok ismerőseit.

  3. A gyógyszerkészítmények bölcs használata ma is nagyon fontos, legyen szó akár erősebb, akár gyengébb jellegű szerekről. Tény azonban, hogy sokan túlzásba viszik ezek szedését. A legegyszerűbb fájdalomcsillapító is szükségtelenné válna, ha most is tanítanák az olyan egyszerű kezeléseket, mint amilyenek a vízgyógyászati módszerek. JAVASLAT. Tanítsunk az egészségügyi munkásoknak gyógyszertant, beleértve a gyógynövények hatástanulmányát is. Ők azután továbbképezhetik a betegeket és másokat is, elsajátíttatva velük a lehető legegyszerűbb módszereket. A Loma Linda Egyetem diákjai se legyenek kivételek.

  4. Sajnos, nagyon sok konzervatív hetednapi adventista vonzódik az álgyógymódokhoz. Az élettan tanítása a legnagyobb védelem, amelyet nyújthatunk a gyógyítással kapcsolatos csalások és a kuruzslás ellen. Ez védőbástyát jelent a spiritiszta gyógyítási módszerekkel szemben is. JAVASLAT. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket az egészségügyi képzés terén úgy az adventista oktatási rendszerben, mint egyházunkban. Tanítsunk általános beteggondozói szintű anatómiát és élettant. Azonosítsuk azokat a hamis gyakorlatokat, amelyek beszűrődnek az egyházba. Ha valaki sikeresen alkalmazza ezeket a misztikus gyógymódokat és diagnosztikai módszereket, és meggyógyul, akkor már nagyon nehéz rávenni őt arra, hogy hagyjon fel ezzel a gyakorlattal. A megelőzés a védekezés legfőbb tényezője. A lelkészeket jobban ki kell képezni arra, hogy miképpen ismerjék fel az álgyógyítókat.

  5. Az orvosi és egészségügyi munka legfőbb célja a lelki gyógyítás, ezért ezt megfelelő megvilágításba kell helyezni, és megfelelő hangsúllyal kezelni. JAVASLAT. A Hetednapi Adventista Egyház egészségügyi hálózatának valamennyi szintjén alapos vizsgálatok után meg kell valósítani azokat a módszereket, amelyek a betegek lelki szükségleteinek kezelésére irányulnak. Fordítsuk vissza az egészségügy elvilágiasodását. Tanítsuk meg az orvosokkal a gyógyítás művészetének azt a részét is, hogy miképpen kell a lelki kérdéseket kezelni. Minden adventista képzési program ezt a magatartási modellt kövesse! Ez kiemelkedően fontos.

  6. Nem kell szakadéknak lennie a legfejlettebb orvosi és a legegyszerűbb önsegítő módszerek között, amelyek hatékonynak bizonyultak. Ellen White sem érzett ellentmondást, amikor azt javasolta, hogy a nővéreknek tanítsák meg a gyógynövények használatát, ugyanakkor hozzanak létre egy orvosképző intézményt, amely a legnagyobb hírnévnek örvendett az akkor alakult amerikai egészségügyi szervezetben. Javasolta az egyház vezető orvosainak a faszenes borogatást a hasi fájdalmakra, miközben alávetette magát a legmodernebb sugárkezelésnek a bőrelváltozása miatt. Káros és zavaró, ha szembeállítjuk egymással, és egymást kizáró csoportba soroljuk a preventív módszereket, az akut betegellátást és az önsegítést. JAVASLAT. Alakítsunk egy kutatócsoportot, amely összhangba hozhatja az egyházon belüli különböző csoportokat. Az önsegítést az egészségügyi szakemberképzés minden szintjén tanítani kellene. Ez sok előítéletet rombolna le.

  7. Sok, a masszírozással foglalkozó adventista személy még mindig természetellenes, vagy természetfeletti módszereket használ. JAVASLAT. Lehetővé kell tenni egy adventista szervezet létrehozását azok számára, akik szeretnék megreformálni módszereiket.

  8. Sok jó szándékú adventista orvos félretette „az életmód alapú gyógyászatot”, amely a mi örökségünk, és felcserélte azt a „tablettát minden betegségre” elvével. JAVASLAT. Tekintsük át az orvosi egyetemeinken tanuló orvostanhallgatóink tantervét. Megkapják-e „az adventista örökséget”, amely a higiénia és élettan ismereteinek átadását jelenti? S ami a legfontosabb, látják-e ezt a fajta orvosi ellátást a professzoraik életében megvalósulni, vagy pedig azt tapasztalják, hogy zavaró tényezőként kezelik saját gyökereiket?

  9. Az ebben az ajánlásban szereplő megfigyelések és javaslatok Észak-Amerikára és annak kultúrájára vonatkoznak. Az egészségügyi reform alapelveinek alkalmazását más kultúrát képviselő nemzetek csak illusztrációként értékeljék, és ne konkrétumnak. Vannak országok, ahol a közegészségügy és a higiénia lenne a legnagyobb eredmény az egészség terén. Másutt az egyszerű terápia vagy a népgyógyászati módszerek bizonyulnának értékesnek, mások viszont károsnak. JAVASLAT. Alakítsuk ki az egészségügyi reform kultúrkörökre alkalmazott változatait. Élvezzenek elsőbbséget a legnagyobb szükségletek. A vegetarianizmus hangsúlyozása nem lenne helyénvaló ott, ahol a túlélés elsődleges kérdése az, hogy az egyén egyáltalán fel tud-e venni elegendő kalóriát, származzon az bármilyen forrásból.

 

A természetes gyógymódok alkalmazása a személyes missziómunkában

Sokan elmondták már az évek során, miszerint az élesztette fel az adventista egyház iránti érdeklődésüket, hogy személyesen megtapasztalták, egy szomszédjuk vagy barátjuk természetes gyógymóddal kezelte őket. Például, a következő eset. „Az édesanyám beteg volt, egy szomszéd átjött, és vízgyógyászati módszerrel kezelte őt.” „Gyerekkoromban egy szörnyű fertőzés volt a lábamon, ami nem akart meggyógyulni. Az orvosok amputációval fenyegettek. Egy adventista asszony átjött hozzánk, imádkozott velünk, borogatást tett a lábamra, és azt javasolta, hogy naponta 15 percet napoztassam a sebet. Ezenkívül azt tanácsolta, hogy természetes alapanyagú ételeket és sok vizet fogyasszak. Minden nap kezelt, s közben a Bibliáról beszélt. Mindenki meglepetésére a seb begyógyult, a hozzátartozóim pedig elkezdtek járni az adventista gyülekezetbe.”

Ma az emberek kezdik újra felfedezni, hogy ezek az egyszerű módszerek valóban használnak. Ez a fejezet azt mondja el, hogy miért. Ezenkívül megtanulhatunk belőle néhány praktikus gyógymódot, amelyet másokkal is megoszthatunk. A barátaink és szomszédaink iránti szeretettel, valamint ezen gyógymódokkal és Isten bibliai igazságával felfegyverkezve, hatékony egészségnevelői missziómunkát végezhetünk. Ám először kezdjük a saját otthonunkban!

Egy kis odafigyeléssel, időráfordítással és gondoskodással pénzt takaríthatunk meg, és megakadályozhatjuk immunrendszerünk gyengülését is, ha ezeket az egyszerű, természetes gyógymódokat használjuk. Íme, a kezdő lépések!

Miért természetes úton?

Az antibiotikumok egyre inkább veszítenek hatékonyságukból. A penicillin dicsőséges napjai elmúltak. Az ellenálló kórokozók gyorsan szaporodnak az állattenyésztő-üzemekben, ahol a szarvasmarhák, a csirkék és a sertések a napi táplálékukban tonnaszámra kapják az antibiotikumot. A kórházakban is gyakran a legegyszerűbb esetekben, sokszor indokolatlanul alkalmazzák az antibiotikumot. Amikor tömegek válnak immúnissá a gyógyszerek hatóanyagaival szemben, akkor a gyengébb kórokozók is lehetőséget kapnak arra, hogy szaporodjanak, és egyre erősebbek és agresszívebbek legyenek. S az eredmény? Minden eddiginél ellenállóbb fajták jöttek létre, s a valaha még oly könnyen elpusztítható kórokozók is egyre agresszívebbek lettek, s nem egyszer halált okoztak. Az új kórokozók sokkal veszélyesebbek!

Évtizedeken át úgy kezeltük az emberi testet, mintha futószalagon készült volna. A gyors eredményre törekvő gyógyszerhasználat nem bölcs eljárás, mert visszalő! Mi is történik ilyenkor? A gyógyszer idegen anyag, amelynek vannak mellékhatásai, amik csak később jelentkeznek. A modern immunológiai és élettani kutatások magyarázatot adnak arra, hogy napjaink gyógyszerhasználata hogyan alapozhatja meg a kórokozók jövőbeni rezisztenciáját, ami nemcsak a mostani problémákhoz hasonlókat okozhat, de sokkal bonyolultabb, új betegségeket is. Ijesztő mértékben emelkedik az autoimmun-betegségek, a DNS-lánc bonyolult sérüléseinek s az ízületek, a máj, a vesék és más szervek megbetegedéseinek száma. A teremtő Isten szabályokat alkotott, és ránk bízta az alapelveket. A nagy orvos lábnyomán című könyv az egészséggel kapcsolatos bölcsesség tára, immár klasszikus mű, de ma is irányadó.

Mikor használjunk természetes gyógymódokat?

Megvan az ideje annak, hogy mikor kell orvoshoz fordulni. Ha eltörjük a lábunkat, akkor nem kezdünk öngyógyításba azzal, hogy megiszunk hét csésze „csontforrasztót”. Azonnal el kell jutnunk az ambulanciára. Bármely betegség vagy jelentős egészségügyi probléma esetén az első lépés, hogy pontos diagnózist kapjunk. Mi a baj, miért történt a baj, és mit kell tenni azért, hogy megszűnjön? Ebben jeleskedik a modern orvostudomány. Milyen csodálatos lenne, ha a mai orvosok olyan sokat tudnának a táplálkozásról és a természetes gyógymódokról, mint amennyit tudnak a modern technológiáról! Szerencse, hogy sok általános és hétköznapi egészségügyi problémát otthon is lehet kezelni.

A természetes gyógymódot legjobb még a megbetegedés előtt alkalmazni! A megelőzés nagyon hasznos. Több tucat betegség és állapot legjobb kezelése egy kiadós, élénk reggeli séta. Ez felfrissíti az egész testet az agyi idegsejteken keresztül, és endokrin áramlik a szervezet minden sejtjébe. Bár kevésnek tűnik, de már napi 15 percnyi testmozgás is csökkenti a szívbetegség kockázatát.

A másik kitűnő természetes gyógymód a pihenés. Kétórányi mély alvás, ami deltahullámokkal tölti meg az agyat, többet ér, mint kétórányi felületes alvás éjfél után. Az agyban több milliárd kicsiny elem van. Ha azok feltöltődnek, mi is feltöltődünk. Ha néhány éjszaka jót alszunk, nappal pedig jókat mozgunk, akkor nemcsak jól fogjuk érezni magunkat, de valóban jól is leszünk! A kreativitás és a teljesítőképesség növekszik, a rosszkedvű időszakok száma viszont csökken. A mai alvás megalapozza holnapi kitűnő teljesítményünket.

Egy másik természetes gyógymód az a hidroterápiás kezelés, amely a reggeli zuhany nevet viseli. Kezdjük meleg vízzel, hogy megtisztálkodjunk, majd fejezzük be egy rövid, frissítő hideg zuhannyal. Napról napra csökkentsük a hőfokot, míg végül a meleg zuhanyt egy frissítő, nagyon hideg vízsugárral fejezzük be. Azután erőteljesen dörzsöljük végig testünket egy törülközővel. Ez az úgynevezett élettani kávé, ami nagyban különbözik a feketétől; hiszen ahelyett, hogy gyengítené idegeinket, inkább megerősíti azokat. Azt fogjuk tapasztalni, hogy egy jó alvás, rendszeres mozgás és e természetes frissítő után több dolgot fedezünk fel a Bibliában, mint az elmúlt hónapokban. Élővé válnak számunkra a bibliai alapelvek és a szereplők.

A stressz okozta fejfájás

Képzeljük el azt, hogy éppen akkor tornyosulnak a fejünk felett a problémák, amikor az életerőnk alábbhagyott. Ekkor kapunk tenziós fejfájást. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha tudunk valamit az élettanról, az segíteni fog annak megértésében, hogy mit csináljunk a fejfájással.

Van egy élettani szabály, miszerint a vér oda áramlik a szervezetben, ahol valamilyen tevékenység folyik. Ezt nevezzük Loven-reflexnek. A véredények tehát kitágulnak ott, ahol a tevékenység történik. Ezzel egy időben az agy olyan parancsot ad ki, amely a szervezet többi részében szűkíti a véredényeket. A szemünket és a fejünket igénybe vevő többórányi szellemi munka során egymást kergetik a gondolatok az agyunkban, s emiatt stresszt és feszültséget érzünk. Ez azt eredményezi, hogy túl sok vér gyülemlik fel a fejünkben. Amikor túl sok vér van a vékony falú agyi erekben, akkor kapunk fejfájást.

Mit tegyünk ilyenkor? Először is menjünk be egy csendes szobába, árnyékoljuk be, a lábunkat pedig helyezzük bokáig érő meleg vízbe. (Ha veszélyeztetett véredények vagy idegek vannak a lábunkban vagy lábszárunkon, akkor legyünk óvatosak a víz hőfokának emelésével.) Tegyünk egy csipetnyi őrölt mustármagot a vízbe. Ezután helyezzünk a homlokunkra hideg, nedves ruhát, amelyből előzőleg jól kicsavartuk a vizet.

Dr. Barnell Baldwin fiziológus így írja le, mi történik ezután: „A lába, amelyet eddig nem használt, üzenetet küld az idegek útján az agyba. »Küldj gyorsan több vért!« Túlságosan megterhelt agya fáradtan válaszol. »Jóóól… van.« Ekkor a lába és a lábszára bőrében levő kemoreceptorok rákapcsolódnak testének Internet-vonalára. »Gyorsan küldj nekünk váltó vért! Most rögtön!« A lábban működésbe lépő húzóerőt támogatja a homlok bőrében létrejövő »tolóerő«. »Kérlek, agy, préseld ki innen ezt a felesleges vért!« Ez az összpontosított együttműködés segít az agynak, hogy létrehozza a keringés egyensúlyát, és lassan megszűnik a túlzott vérellátás okozta fejfájás.”

Ne felejtsük el, hogy a legtöbb fájdalomcsillapító „csak elvágja a vezetéket, de nem oltja el a tüzet”. A természetes kezelés segít az agynak, hogy kiegyenlítse a keringést. Ez logikus és tudományos, ugyanakkor elősegíti azt is, hogy holnap jobb állapotban legyünk.

Figyelmeztetés! Ha a fejfájás nem csillapodik azonnal természetes fokozatokkal, késlekedés nélkül forduljunk orvoshoz. Sok agydaganat fejlődik ki akkorára, hogy már nem gyógyítható, mert az emberek egyre erősebb és erősebb fájdalomcsillapítókkal kezelték magukat otthon, ahelyett, hogy a megfelelő kezelés érdekében szakemberhez fordultak volna.

Migrénes görcsök

A valódi migrénes fejfájás egészen más dolog. Azok, akik migrénben szenvednek, meg tudják erősíteni, hogy minél egészségesebb életmódot folytatnak, annál ritkábbak és enyhébbek a migrénes rohamok. Ennek az állapotnak van egy fontos genetikai összetevője. Néha úgy csillapíthatjuk a fájdalmat, ha a boltból beszerzett jégtasakokba vagy dupla pamutzsákba apró jégdarabokat teszünk, és azzal borogatjuk a fejünket.

Ha lelkiismeretesen törekszünk az egészséges életmódra, és gondosan ügyelünk arra, hogy elkerüljük a túlérzékenységet okozó élelmiszereket (különösen késő este a nagy adag sajt és tejes turmix fogyasztását, amely a tyramin nevű anyag toxikus hatását eredményezi a vérben), s ezzel együtt alkalmazzuk a keresztény stresszkezelési módszereket, akkor nagy mértékben csökkenthetjük a migrén támadásait, és nem jelent többé havonként jelentkező traumát.

Fájó torok

A kaparós, érzékeny, fájdalmas torokgyulladás okozója legtöbbször az erőteljes kórokozók és a gyenge immunrendszer párosa. A kórokozókkal szembeni egyensúly helyrehozásának egyik módja az, ha meleg párával vesszük körül a torkunkat, úgy, hogy meleg törülközőt csavarunk köré, s addig ott tartjuk, amíg észrevehetően le nem hűl. Azután ennek az ellenkezőjével, hideg csapvízbe mártott, majd kicsavart ruhával tekerjük körbe a torkunkat, de csak egy percre. Majd következzen újra a meleg törülköző. Ez a hidroterápia segít emelni a pH-értéket, vagyis savas kémhatást hoz létre az adott területen, s így a lizozim nevű természetes antibiotikum fel tudja venni a harcot a támadó kórokozók ellen. Több oxigén, több friss fehérvérsejt és élénkebb véráramlás segít a szervezetnek a kórokozók legyőzésében. A lábat nagyon fontos melegen tartani. Hiába érezzük úgy, hogy jó meleg a lábunk, ez az érzés sokszor becsaphat, hiszen végtagunk még ekkor is több fokkal hidegebb lehet a kelleténél. A hideg láb a keringés kiegyensúlyozatlanságát jelzi, és gyengíti az orr, a torok és a légutak ellenállóképességét.

Egy másik jó módszer a torok gyógyítására a következő. Készítsünk elő két pohár vizet; az egyik legyen meleg, a másik pedig hideg csapvíz. Tegyünk mindkettőbe egy fél teáskanálnyi sót, és keverjük jól össze. Ezután gargalizáljunk a meleg sóoldattal. Amikor kihűl, köpjük ki, és gargalizáljunk egy kicsit a hideggel. Majd újra a meleggel, aztán a hideggel, és így tovább. Ez nagyon könnyű, gyors és hatékony módszer. Ezekkel az egyszerű kezelésekkel sokszor csírájában elfojthatjuk a torokgyulladást.

További óvintézkedésként a gargalizálás után tegyünk melegítő borogatást a torkunkra. Keressünk egy régi, használt zsebkendőt vagy pamutdarabot, amely két-három ujjnyi széles, és elég hosszú ahhoz, hogy jól körbeérje a nyakunkat. Mártsuk hideg vízbe, és tekerjük a nyakunk köré. Efölé helyezzünk egy meleg gyapjúzoknit, például sízoknit, úgy, hogy teljesen fedje be az alsó hideg vizes ruhát. Egy biztosítótűvel gondosan rögzítsük a gyapjút, és tűrjük be az alsó szélét is, hogy ne legyen légrés a borogatás és a ruhánk között. Korán feküdjünk le. Kérjük a nagy Orvost, hogy juttassa eszünkbe, amit még esetleg meg kell tennünk a betegség megelőzése érdekében. Majd kérjük arra, hogy áldja meg ezt az egyszerű gyógymódot. Emlékezzünk az ígéretre! „Az Isten akarata szerint használt természetes eszközök természetfölötti eredményeket hoznak.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. kötet, 327. oldal)

Ha a torkunk érzékeny és fáj, helyezzünk el egy párologtatót, teáskannát vagy bármilyen megfelelő edényt egy főzőlapra, elég közel az ágyhoz, de mégis biztonságosan, hogy le ne essen, és meg ne égessen valakit, és ne okozzon kárt semmiben se a víz, se a tűz. Amikor a párologtatóedény biztonságosan és szilárdan áll, cseppentsünk bele néhány csepp eukaliptuszolajat. Az olajban levő eukaliptolban olyan növényi hatóanyagot fedeztek fel, amely segít a szervezetnek a vírusok elleni küzdelemben. Ez egyfajta aromaterápiaként szolgál, és jó illata is van.

Ne feledkezzünk meg a könnyű, mértékletes étrendről se! Fogyasszunk nagyon sok gyümölcsöt, és teljesen hagyjuk ki az étrendünkből a cukrot és a ropogtatnivalókat. Ha ezek az egyszerű módszerek nem segítenek, minél hamarabb forduljunk orvoshoz. Az ebben az esetben tanúsított hanyagság károsíthatja a szívbillentyűket és a veséket.

Influenza

Az influenza veszélyes lehet. Az első világháború után az influenzavírus következtében körülbelül húszmillió ember halt meg. Ez megegyezik a háborúban elesett katonák számával, illetve valamennyivel meg is haladja azt. A járvány idején az adventisták bemutatták, hogy az ódivatú borogatásos kezelések életet mentenek, és segítenek felvenni a harcot az influenza ellen. A gyógyszerek ugyanakkor majdnem teljesen hatástalanok az ilyen vírusok ellen, mert a kórokozók behatolnak a test sejtjeinek belsejébe, ahol a gyógyszerek és antibiotikumok már nem hatnak.

Most következzenek a jó hírek! Ha az influenza legelső jeleinek jelentkezésekor komoly hőkezelést alkalmaz egy nagy tudású szakember, akkor a szervezet immunrendszere le tudja győzni a vírust, mielőtt az komolyan megtámadná a tüdőt. A kaliforniai Desert Hot Springsben élő dr. Charles Thomas éveken át bizonyította azt, hogy az orosz fürdő (gőzfürdő, a fej a víz felett van) vagy a mellkason és tüdőn alkalmazott egyéb melegítő eljárás, megfelelő hidroterápiával párosítva, majd a beteg ágyba küldése csodálatos eredményeket hozhat. Az Úr áldásával gyakran megtörténik, hogy reggel a beteg egészségesen és boldogan ébred fel! Másfelől viszont, ha az influenzával fertőzött személyek néhány napig csak tüneti gyógyszeres kezelést kapnak, akkor gyakran előfordul, hogy teljesen kiüti őket az influenza, és lázasak maradnak egy hétig, vagy még tovább. Ha a vírus erősebb, illetve ha a beteg idősebb vagy gyengébb, akkor tüdőgyulladás léphet fel. Ekkor válik veszélyessé a helyzet. A hidroterápia azonban még ekkor is segíthet az immunrendszernek, hogy meggyógyítsa a beteget.

Borogatások, a felsőtesten végzett vízgyógyászati kezelések

Minden családban legalább egy felnőttnek ismernie kellene a borogatások módszereit. A borogatás egy meleg nedves ruha, amit egy kellemesen puha ruhadarabba csomagolva helyezünk ebben az esetben a mellkasra. Régi, de tiszta takarókat átalakíthatunk borogatóruhává, és eltehetjük szezonális használatra. Mielőtt eltennénk, alaposan szárítsuk meg! Körülbelül ujjnyi vastagok legyenek, hogy jól tartsák a meleget. A meleg pára felgyorsítja az enzimek működését. Több vért, oxigént és ezernyi friss immunsejtet szállít, amely készen áll, hogy harcoljon a betolakodók ellen. A hidroterápia megfelelő környezete egy meleg, huzatmentes szoba. A kezelés előtt vonjuk be műanyag lepedővel az ágyat, hogy egy csepp víz se zavarja meg a pihenést vagy az alvást. Készítsünk hideg borogatást a beteg homlokára. Az ágyat teljes hosszúságában takarjuk le egy vastagabb takaróval, és fektessük rá a beteget. Amikor a beteg hanyatt feküdt az ágyon, készítsünk lábfürdőt a számára úgy, hogy egy tálat félig öntünk vízzel. Ennek hatására a lábba áramlik a vér. Majd tegyünk borogatást a mellkasra körülbelül három percig, vagy amíg le nem hűl. Vigyázzunk, nehogy sérülést okozzunk a bőrnek vagy a betegnek, amikor segíteni próbálunk. Kellemes hőmérsékleten kezdjük a kezelést, majd óvatosan növelhetjük a hőmérsékletet; de nem szabad túl melegnek lennie a borogatásnak.

Ha jól végezzük a kezelést, akkor a betegek olyan kellemesnek érzik majd, hogy várni fogják a következőt. A túl meleg borogatás káros, mert inkább sérülést okoz, mint segítene. Miután a mellkas pórusai kellemesen belélegezték a hőt, itt az ideje, hogy a régi vér kiáramoljon az erekből, és új, „harcra kész csapatot” hozzon. Hogyan megy ez végbe? Vegyük le az első borogatást, majd dörzsöljük a mellkast hideg ruhával néhány másodpercig. Alaposan szárítsuk meg a bőrt, majd tegyük rá a második borogatást. Közben figyeljük a beteget. Kérdezzük meg, nem érzi-e valahol túl melegnek a borogatást. Ahol a csontok kiemelkednek, ott túlságosan is felmelegedhet a terület. Kérdezzük meg, nem érzi-e ezt. Ha minden rendben van, ellenőrizzük a lábfürdőt, hogy elég meleg-e, és cseréljük ki a hideg borogatást a beteg homlokán. Ezután cseréljük ki még kétszer a mellkason levő borogatást. A kezelést fejezzük be egy zuhanyozással vagy egy hideg vizes ledörzsöléssel, esetleg egy olyan fürdővel, amelynek vizét fokozatosan addig hűtjük, míg hideg nem lesz.

Ezután fektessük le a beteget; ha nappal van, fél órára, ha este történik a kezelés, akkor térjen éjszakai nyugovóra. Mivel a cukorbevitel komolyan gátolja a fagocitózis folyamatát, mértékletes étrendet szolgáljunk fel, sokféle gyümölccsel. Azok a betegek, akik gondosan és alaposan alkalmazzák a természetes gyógymódokat, gyorsabban felépülnek a betegség után, és gyakran erősebbek és energikusabbak lesznek, mint amilyenek betegségük előtt voltak.

Befejezésül

A 103. zsoltár 3. verse az Úrra irányítja tekintetünket. „Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” Milyen ésszerű és bölcs dolog tehát, ha a gyógyítás módszereiben is a Teremtő tanácsait követjük!

További információkhoz ajánljuk a következő kiadványt. Calvin és Agatha Trash: Házi gyógymódok. (Advent Kiadó, Budapest, 2002.).

 
< Előző   Következő >

 
 
 
Etikai állásfoglalások
Táplálkozás
Család, kapcsolatok, környezet
Drogok, génterápia
Tanulmányok
Joomla Toplista